Perge Ottó egyik kérdésemre sem válaszolt, viszont új válaszában ismételten tényeket hamisít meg.
1. Azt állítja, hogy Magyarország lakossága 1941-ben 9.316.074 fő és 1949-ben 9.204.799 fő, ebből pedig következik, hogy nem gyilkolhattak le 600.000 zsidót. Az állítás azonban több szempontból is téves. Nemcsak azért, mert az első adat nem 1941-re, hanem minden bizonnyal 1938-ra vonatkozik a KSH szerint ugyanis a lakosság létszáma akkor 9.319.992 fő volt.
a. 1941-ben a Felvidék déli sávja, Kárpátalja, Észak-Erdély és a Délvidék visszatérte után a lakosság teljes létszáma 14.683.323 fő volt. (Magyar Statisztikai Szemle 1944 1-28.o.) Ebből adódik, hogy Perge eltüntet majdnem ötmillió főt és eltünteti a visszacsatolt területek zsidóságát is. Márpedig a holokauszt áldozatainak zöme a vidéki zsidóság soraiból került ki (csak Budapestről nem deportáltak Auschwitzba). A vidéki zsidók között a kárpátaljai és az észak-erdélyi zsidók létszáma messze felülreprezentált volt. A Felvidéken 67.876 zsidó élt 1941-ben, Kárpátalján 78.027, Észak-Erdélyben 164.052. Ez összesen 309.955 személy. A zsidótörvények érintettjeinek száma azonban ennél kb. 5-10%-al nagyobb, mivel a népszámlálás csak a zsidó vallásúakat tartotta nyilván, a kikeresztelkedetteket nem. Magyarán Perge mintegy 330.000 emberről nem vesz tudomást. A Perge által idézett, eltérő számok általában abból adódnak, hogy a szerzők esetenként az 1938-as, máskor viszont az 1941-es határokon belüli áldozatokkal kalkulálnak. Mivel a visszatért területek Magyarország részét alkották, helytelennek tartom Perge metódusát, amely erről nem vesz tudomást.
b. Ha Pergének igaza lenne, akkor a deportált magyar zsidók túlnyomó többségének vissza kellett volna térnie. Ezt azonban az állambiztonság nyilvántartásai is cáfolják. 1958-ban a magyar állam kárpótlási követeléseket nyújtott be Nyugat-Németországgal szemben és ehhez minden felkutatható túlélővel nyilatkozatokat töltetett ki annak érdekében hogy fel lehessen tölteni az államkasszát a remélt „kárpótlásból”. A „Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága” nevű kommunista szervezet egyik belső, állambiztonsági jellegű jelentése szerint „Magyarországon közel 60-65000 főt tesz ki azon személyek száma, akik a náci koncentrációs táborok, vagy börtönök foglyai, vagy kényszermunkásai voltak. E tömegek kb. 15-20%-a párttag, akik szívesen érdeklődnek munkánk iránt. Másik kb. 50-60% pedig olyan egyén, aki elfogadta rendszerünket, hajlandó azért harcolni is. E tömegek felhasználása Pártunk célkitűzésének végrehajtására komoly politikai munkát igényel, amely munka Bizottságunk egyik fő feladata. A fennmaradó kb. 20-25% polgárok, volt nagytőkések, vagy nagykereskedők, akik ugyan fasisztaellenes harcra, békeharcra felhasználhatók, de a tőkés rendszert visszakívánják.” (Politikatörténeti Intézet Levéltára jelentés a deportáltak antifasiszta bizottságának munkájáról és terveiről 1958 június 1., 299-141).
c. Perge nem vesz tudomást arról, hogy 1944 és 1949 között komoly népmozgások változtatták meg a magyar lakosság létszámát és szerkezetét. Magyarországról elüldözték a német lakosság felét, sokan emigráltak a kommunista diktatúra elől, másrészt viszont sokan menekültek a szomszédos országokból Magyarországra, valamint rengeteg embert utasítottak ki vagy üldöztek el szülőföldjükről az anyaországba. Kérem Pergét, hogy ezeket a csoportokat tételesen sorolja fel, adja össze és vonja ki, valamint igazolja adatait a KSH publikációival, továbbá vegye figyelembe az 1945 utáni népszaporulatot. Meglátja, ki fog jönni neki Magyarország második világháborús embervesztesége a Holokauszttal együtt.
2. Perge Ottó szerint nem mutattam be dokumentumot a szovjet hadifoglyok szándékos megsemmisítésére. Nem kívánom az olvasóktól, hogy még egyszer elolvassa korábbi írásaimat. Csupán Pergétől kérdezem, miért nem veszi figyelembe a Generalplan Ost tervet, Göring nyilatkozatát, a Wirtschaftsstab Ost illetve a „Zöld Mappa” dokumentumokat? Ha kell rengeteg dokumentum van még erre, de most nem terhelem ezzel az olvasót.
3. Perge Ottó azzal utasítja vissza az általam hivatkozott magyar katonatisztek beszámolóit, hogy az háborús propaganda. Valamit félreért, én nem 1945 utáni, hanem 1941-1943 között keletkezett anyagokból idéztem, amelyet az érintettek csak a maguk számára jegyeztek fel. Miért kellett volna a később egyébként hősi halált halt Salamon Zsigmondnak vagy a Donnál rendkívüli bátorságával kitűnt Vécsey Béla alezredesnek, Bor Jenő vezérőrnagynak hazudniuk, amikor saját szemükkel látták vagy a kivégzéseket, vagy a tömegsírokat, valamint saját maguk voltak tanúk arra hogy SS-tisztek beszámolnak nekik a gyilkosságokról? Milyen alapon rágalmazza Perge ezeket a hős honvédeket?
4. Továbbra is várom Perge válaszát előző levelem nyolc kérdésére. Én elolvastam a vita teljes szövegét, ne vádoljon tehát azzal, hogy ezt nem tettem meg – hiszen éppen az ő tévedéseit javítom ki. Jobban tenné, ha ő is olvasná amit én írtam.
Perge Ottó üzenete:
Tisztelt Ungváry Krisztián Úr!
Megértem sürgetését, én is hasonló türelmetlenséggel vártam annak idején Karsai László válaszait, azonban, ha kérhetem, tanúsítson némi megértést irántam. Jelenleg ugyanis rasszista, náci és népirtás előkészítésére irányuló tevékenységemet - más elfoglaltságomra tekintettel - néhány napig szüneteltetni vagyok kénytelen.
Higgye el, nem a válaszok után kajtatok a többi Perge társaságában, sőt, bármilyen meglepő, még az iratok meghamisításával sem tudok most foglalkozni. De amint módom lesz, remélhetően néhány napon belül, ismét felveszem a népirtó tevékenység fonalát, melynek keretében - más bűncselekmények elkövetése mellett - csattanós feleletet adok Önnek. Amúgy a válaszok a fejemben már megfogalmazódtak, csupán nincs módom számítógép elé ülni.
Kérném azonban, addig is, míg válaszom megérkezik, ha van ideje, nézze meg a Magyar Értelmező Szótárban a "hamisít" szó jelentését. Ugyanis úgy gondolom, azzal, hogy bizonyos adatokból más következtetéseket vonok le, mint Ön, még nem követek el "hamisítást".
Perge Ottó
Berteschgaden