A Nem kell megennem a cipőmet című cikksorozatom 3. részében a következőket írtam Karsai Lászlónak: „Apropó, hadd kérdezzem meg a tanár úrtól, elmondta-e már diákjainak, hogy az emberi szappanról meg az emberbőrből készült lámpaernyőről, az elektromos áramos és légkalapácsos kivégzésekről, továbbá a zuhanyból ömlő gázról szóló történetek mellett a „füstölgő krematóriumokról” szóló beszámolók is valótlanok? (A koksz, amelyet a táborban elhunyt szerencsétlen emberek elhamvasztásához használtak ugyanis egy úgynevezett rövid lángú tüzelőanyag, úgyhogy a láng nem jut ki még az égetőkamrából sem. A kemencét és a kéményt egyébként egy gázcsatorna köti össze, és csak azután következik a kémény. Rövid lángú, szilárd tüzelőanyagból nem keletkeznek a kéménybe is becsapó lángok.)”

Nos, a „füstölgő krematóriumok” helyett „a krematóriumok lángoló kéményeiről” kellett volna írnom, ugyanis számos szemtanú állította, hogy látta a „krematóriumok kéményeiből kicsapó lángokat”. Eva Schloss: Evas Geschihchte (Wilhelm Heyne Verlag 1991.) című könyvének 113. oldalán a következőket olvassuk: „Ezen az éjszakán a krematóriumkemencék órák hosszat égtek., és narancsszínű lángok csaptak fel a kéményeken át az éjfekete égre.” Henryk Tauber pedig így emlékezett: „Sok halottat égettünk el a krematóriumfőnök tudta nélkül akkor is, amikor légiriadót fújtak. A különösen nagy lángok, amelyek a kéményekből kicsaptak, felkelthették a pilóták figyelmét. (Idézi: Jean-Claude Pressac: Auschwitz Technique and Operation of the Gas Chambers, The Beate Klarsfeld Foundation, New York, 1989., 489. old.) Mármost természetesen a krematóriumok kéményeiből nem csapnak fel lángok. Legfeljebb nagyon ritkán eshet meg ilyesmi, egy-egy láng néha fel-felcsaphat, de semmiképen sem lángolhat folyamatosan egy krematórium kéménye.

Ami azonban érdekesebb kérdés: füstölhet-e a krematórium kéménye? Vannak ugyanis olyan egykori szemtanúk, akik látták valamelyik náci koncentrációs tábor krematóriumainak „füstölgő kéményeit”. Korántsem meglepő módon csupán egyetlen hivatalos holokauszt-történész foglalkozott a „krematóriumok füstölgő kéményeivel”: Jean-Claude Pressac, aki egyébként számos kérdésben közelített a revizionisták álláspontjához. Ő ugyan sohasem kételkedett a gázkamrák létében, de az auschwitzi áldozatok számát 600 és 700 ezer közé tette, ezen kívül ő az egyedüli neves holokauszt-történész, akinek volt bátorsága alaposan megvizsgálni az úgynevezett gázkamrákat, a krematóriumokat és az állítólagos elgázosítási eljárás apró részleteit is górcső alá vette. (Jean-Claude Pressac: Auschwitz Technique and Operation of the Gas Chambers, The Beate Klarsfeld Foundation, New York, 1989. ) Pressac 1995-ben a következőképen nyilatkozott a „krematóriumok füstölgő kéményeivel” kapcsolatban: „Az első hamvasztással foglalkozó európai kongresszuson - Drezdában, 1878-ban - szigorúan szabályozták a hamvasztási eljárás menetét. ... Az egyik ilyen szabály az volt, hogy a keletkező égéstermékek nem szennyezhetik a környezetet. Vagyis füst sem keletkezhetett.” Majd később: „A Topf cég, amely a legkülönbözőbb égetőkemencéket gyártotta (köztük az Auschwitz-Birkenauban használt kemencéket is), igyekezett olyan krematóriumokat gyártani, amelyek nem bocsátanak ki füstöt.” (V. Igounet: Histoire du négationnisme en France. Éditions du Seuil, Paris 2000., p. 648. f.)

A valóságban azonban az, hogy a krematóriumok akkoriban – főleg azok, amelyekben kokszot használtak fel - bizony füstölögtek. Pressac azzal is érvel, hogy a kemencékbe éppen azzal a céllal pumpálnak különböző elmés szerkezetek segítségével hideg levegőt, hogy ne keletkezzen füst. Csakhogy még ez az eljárás sem segített. Nem kívánom a krematóriumok működésének rejtelmeibe bevezetni az olvasót, csupán arra szeretnék utalni, hogy a birkenaui II-es krematórium kéményéről fennmaradt fényképen világosan látszanak a koromlerakódások nyomai. (Ha valakit közelebbről érdekel a téma, ajánlom az alábbi tanulmányt: Flames and Smoke from the Chimneys of Crematoria, Optical Phenomena of Actual Cremations in the Concentration Camps of the Third Reich, The Revisionist 2(1) (2004), pp. 73-78 )

Korábban én magam is Pressac véleményét osztottam, de ismét megbántam, hogy elfogadtam egy holokauszthívő történész álláspontját. (Noha Pressac „mérsékelt holokauszthívő” volt, megértő és érdeklődő, aki hajlandó volt vitába szállni a revizionistákkal. Sajnos már nem él.) Carlo Mattogno olasz revizionista történész világított rá arra tanulmányában (melyre fentebb utaltam), hogy a német koncentrációs táborokban található krematóriumok kéményei igenis füstöltek, mégpedig megállás nélkül, már legalábbis akkor, amikor működésben voltak. (Csak a rend kedvéért: természetesen az a tény, hogy a krematóriumokban holttesteket hamvasztottak el, semmit nem mond arról, miképpen vesztették életüket azok az emberek.)

Gondolja a kedves olvasó, hogy a hivatalos holokauszt-történészek örülnek, hogy íme, a „krematóriumok füstölgő kéményeiről” beszámoló szemtanúk mégiscsak igazat mondtak? (A „lángoló kéményekről” beszámoló szemtanúk viszont nem mondtak igazat.) Nos, valójában a holokauszthívő kutatók egyáltalán nem örülnek. Ugyanis az auschwitz-birkenau-i táborról több légi felvételt is készítettek a háború alatt a szövetségesek felderítő gépei, sőt, az egyik fotó a birkenau-i táborról 1944. május 31-én készült, amikor már – a hivatalos álláspont szerint – két hete zajlott több százezer magyarországi zsidó elgázosítása. A fényképen azonban nem láthatók sem embertömegek, sem a gázkamrák előtti hosszú sorok, de a krematóriumok kéményei sem füstölnek. Márpedig a birkenaui krematóriumok kéményei valószínűleg füstöltek, amikor üzemben voltak. Amikor azonban a légi felvétel(eke)t készítették, nem voltak üzemben. Ami persze megint csak nagy baj a hivatalos holokauszt teória híveinek szempontjából. Mert hiszen a sok százezer holttest elhamvasztásához bizony éjjel-nappal működniük kellett volna a krematóriumoknak...

Nehéz kérdés előtt állnak a holoiparosok. Két lehetőség van: vagy ismét csak valótlanságot állítanak a szemtanúik, de ha meg igazat mondtak, akkor viszont a légi felvételek alapján megállapítható, hogy nem működtek állandóan a krematóriumok. Mi a kisebbik rossz?

Perge Ottó

Kapcsolódó (időrendi sorrendben):

- Perge Ottó: Újabb kérdések Karsai Lászlóhoz és a holokauszt hivatalos történészeihez