Fania Wedro
Fania Wedro csupán 14 esztendős volt, amikor Lengyelországot, ahol élt, lerohanták a gonosz nácik. Őt pedig sok-sok ártatlan zsidóval együtt gettóba zárták.

Egyszer éppen az anyukájával együtt állt sorban valamiért, amikor egy német katona megkérdezte tőle: hány éves vagy? Már éppen válaszolni akart, ámde az édesanyja a szavába vágott: Tizenhat éves! - kiáltotta oda a nácinak. Miért kényszerült füllenteni az anyja? Azért, mert ha megmondta volna az igazat, lányát meggyilkolták volna a németek. Így viszont inkább dolgoztatták, mert szükségük volt a zsidók munkaerejére. De az anyját viszont mégis meggyilkolták, pedig ő felnőtt volt. A bátyját és az apját is megölték a gonosz nácik. Valamiért az ő munkaerejük sem kellett nekik. 

Így egyedül maradt a gettóban. Nagyon nehezen tudott csak életben maradni. Egyszer egy nagy rabbi tüzet gyújtott, és arra akart rábeszélni mindenkit, hogy ugorjon bele a tűzbe, és áldozza fel magát. De Fania Wedro nem akart meghalni. Ő élni akart. Ezért elfutott. A német őrök a káoszban nem tudtak figyelni rá. Így történt, hogy elszökött a gettóból. 

Hosszú napokon keresztül bolyongott, ment-mendegélt, keresztül erdőkön és mezőkön, gödrökben aludt, gödrökben, amelyekbe hullákat dobáltak el a nácik. Az erdőben találkozott más zsidókkal is, akik bujkáltak. Időnként be-behatoltak magánterületre, és eltulajdonították a termést. Lopni nem szép dolog, de másképpen nem lehetett életben maradni. És szennyvizet ittak, és a hidegben a fák kérgét hántották le, és csavarták maguk köré, hogy az melegítse őket. Nagyon gyakran nem tudott elaludni, mert eszébe jutottak a gettóban átélt borzalmak: látta az SS-katonákat, amint agyonlövik az idős nőket, kisbabákat dobálnak a levegőbe, akik aztán leesnek a kövezetre, és szörnyethalnak, miközben az anyukák üvöltöttek a kétségbeeséstől és a fájdalomtól. 

De a fülébe csengtek a család egyik tagjának a szavai, aki a gettóban a következőket mondta neki: "Sokat álmodom az anyádról. Hidd el, jó helyen van, csak minden nyirkos ott, és azért, mert annyit bőgsz. Hagyd abba a sírást." És a kis Wedro megfogadta a bölcs tanácsot.

Végül egy orosz katona találta meg a bujkáló zsidó gyereket az erdőben. "Most már biztonságban vagy" - ez volt a hős szovjet katona első szava hozzá. És a föld nem dübörgött többé, és mintha a távoli ágyúszó is elcsitult volna. Beköszöntött a béke. 

Fania Wedro ma 82 éves. "Mintha egy vadállat lakozott volna bennem, minden áron túl akartam élni a borzalmakat" - meséli a hős asszony, aki minden évben elmondja csodálatos és egyúttal szörnyű élményeit a Mount Royal Egyetem Holokauszt Szimpóziumán, amely immár 25 esztendős múltra tekinthet vissza. "Amikor fiatal az ember, úgy érzi, semmi sem lehetetlen a számára" - mondja ki ezt a rendkívüli bölcsességet. A hallgatóság soraiban sokan a könnyeiket törölgetik. Fontos, hogy a fiatalok tudják, mi történt, és tanulják meg: soha többé! A hölgy rendszeresen megjelenik és mesél a Calgary Zsidó Központban is. Melynek egyik vezetője, Judy Shapiro szerint a holokauszt-rendezvények legkiemelkedőbb eseménye az, amikor a túlélők mondják el iszonyú élményeiket. Mert a gyerekek egy olyan embertől hallanak az eseményekről, aki ott volt, és átélte a szörnyűségeket. " És ők mégsem gyűlölködnek. Azt mondják a gyerekeknek, hogy a gyűlölet rossz dolog. Arra tanítják a gyerekeket, hogy harcoljanak a rasszizmus ellen, védjék az emberi jogokat, és egy jobb világ létrehozásán munkálkodjanak." 

A Mount Royal Egyetemen azért szervezték meg az első holokauszt-szimpóziumot 25 évvel ezelőtt, mert egy JIm Keegstra nevű, Eckville városában oktató tanár egy felfoghatatlan, szörnyű bűnre vetemedett: tagadta a holokausztot. De meg is kapta méltó büntetését a nyomorult: megfosztották tanári diplomájától, és a kanadai gyűlölettörvény alapján elítélték. 

Perge Ottó – calgaryherald.com nyomán

Ajánló: A holokauszt-ipar - A jelszó: pénz! (x)

Kapcsolódó:

- Újabb bukta: megint lelepleződött egy holoszélhámos