Idén is beszámolt róla a hazafias média, hogy elözönlötték Bodrogkeresztúr települését a haszid zarándokok. Ezen zsidójárás-jelentés alapján kezdett körvonalazódni bennem a gondolat, hogy a keresztúri rabbi, Reb Steinaer Sáje, aki kortársa volt a tiszaeszlári saktereknek, vajon milyen szerepet játszhatott (ha játszott) az eszlári eseményekben. A következőekben ezzel kapcsolatban próbálok, ha nem is választ keresni, de mindenképpen kérdéseket megfogalmazni. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, képet kell kapnunk a kor haszidizmusáról és Reb Steiner Sáje életéről. Bár magam sem mutatok különösebb érdeklődést a haszid rabbik élete iránt, de most mindenképpen érdemes kicsit részletesebben foglalkozni vele, hogy feltevéseinket és kérdéseinket tényekre alapozva tehessük fel, s mentesüljünk azon vádak alól, mely szerint ez sem más, mármint az eszlári gyilkosság és a bodrogkeresztúri rabbi közötti kapcsolat, mint egy "antiszemita összeesküvés-elmélet" vagy, ha úgy tetszik, konteó. Ne feledjük, hogy Trója is csak "mese" volt mindaddig, míg bizonyítékot nem találtak létezésére. Onnantól kezdve történelem.

Marschalkó Lajos ír róla Tiszaeszlár című könyvében, hogy milyen kiterjedt is volt a "bűnpalástoló szövetkezet" nem létező hálózata. 1882. április elsején - a vérgyilkosság napján - a tiszaeszlári zsinagógába sakterválasztásra gyűltek össze a zsidók, "Taub Emánuelt, az eddigi saktert ugyanis nagy megtiszteltetés érte. Megválasztották metszővé Tiszapolgárra." Tiszapolgár alatt a mai Polgár települést kell érteni. Polgár távolsága Tiszaeszlártól 41 km. Jelen volt Buxbaum Ábrahám ibrányi melamed. Ibrány 43 km-re található Eszlártól. A koronatanú, Scharf Móric szerint jelen volt a téglási, a tarcalli és a tiszalöki metsző. Téglás 54 km-re, Tarcall 24 km-re, Tiszalök pedig 11 km-re található Eszlártól. Ónody Géza könyve szerint, egyébként a tiszalöki zsidókat lehet a legalaposabban gyanúsítani azzal, hogy eltüntették Eszter holttestét. Szintén Marschalkó írja könyvében az eszlári és tiszalöki zsidókról: "Már pedig a tiszaeszlári zsidók javarészt éppen ebből a sötét alja-népből kerültek ki. Nagyobbrészt Galíciából jöttek éppúgy, mint szomszédaik, a tiszalökiek, akik valamennyien szent zsidók hírében állottak. Tiszalök egy egész kis külön Jeruzsálem volt, ahol a chassidim szektariánusságnak elképzelhetetlen jelenségeivel találkozott minden látó ember."

Reb Steiner Sáje

A "sötét alja néppel" és az "elképzelhetetlen szektariánussággal" arra utalt Marschalkó, hogy egykorú feljegyzések szerint a galíciai haszidok például megitták a "csodarabbi" fürdővizét, kinyalták a rabbi tányérját vagy amikor a rabbi szájjal szívja el a körülmetéléskor keletkező vért.

Marschalkó azt is leírja, hogy Tokajból (is) hoztak a zsidók (hamis) tanúkat, valamint az is tény, hogy a hullaúsztatásban résztvevő Matej Ignác tutajos, a zsidóktól kapott pénzét letétbe helyezte Wieder Mórnál, akinek a tokaji híd lábánál volt boltja. Tokaj és Tiszaeszlár távolsága 16 km.

Zsidó temető, Bodrogkeresztúr

A fentiekből láthatjuk, hogy minimum egy nagyjából 50 km-es sugarú körön belül, a haszid zsidóság nemcsak cinkos hallgatóságba burkolózott a tiszaeszlári vérvád idején, de aktívan is részt vett vagy a vérgyilkosságban, vagy a bizonyítékok meghamisításában, eltüntetésében. Ezen 50 km-es sugarú körbe esik a Tokaj melletti, mára híres-hírhedté vált Bodrogkeresztúr, mely mindösszesen 23 km-re fekszik Tiszaeszlártól.

Napjainkban Bodrogkeresztúr a zsidójárásról, a csodarabbi sírjához özönlő zarándokoktól ismert és hangos. De mit is lehet tudni a híres csodarabbiról, Reb Steiner Sájéról? Szemlézzük a zsido.com ide vonatkozó cikkét.

A felvidéki Zboron született 1851-ben. Gyerekként a büdszentmihályi jesivában tanult, majd innen került az olaszliszkai cádikhoz. Steiner az olaszliszkai Friedman Cvi Hirs csodarabbi mellett élt és tanult, ő pedig a sátoraljaújhelyi Teitelbaum Mózestől tanult, aki a haszidizmus egyik fontos képviselője. Kijelenthető tehát, hogy már Steiner Sáje tanítója, illetve annak tanítója is komoly befolyással bírt a magyarországi haszidok között.

A liszkai cádik utódjául – saját fia helyett – Steiner Sájét nevezte ki, aki ott is akart maradni, de üldözéseknek volt kitéve, így Bodrogkeresztúrra költözött. Ekkor már a liszkai hívek közül sokan őt tartották a cádik utódjának. Liszkai küldöttség érkezett hozzá, hogy visszahívják, de nem ment el Bodrogkeresztúrból. A nagyhírű szandeci, szigeti és nadvernai rabbik is elismerték.

Arról nincs pontos információnk, hogy mikor került Olaszliszkáról Bodrogkeresztúrra, de legkésőbbi időpontot meghatározhatunk, mégpedig a zsido.com egy másik cikkének a segítségével.

A liszkai rabbi annyira kötődött a tanítványához, hogy fiai helyett őt szerette volna utódjának a rabbiszékben, azonban Sájele a béke megtestesítője volt, aki még véletlenül sem akart konfliktusba keveredni a rebbe fiaival, akiket egyébként édestestvéreiként szeretett. Ezért felkereste a kor egyik legnagyobb szellemi vezetőjét, a Divré Chájim halhatatlan szerzőjét, Chájim Halberstam (1793–1876) szanzi rebbét, aki azt javasolta neki, hogy maradjon Lisz­kán. Reb Sájelét nyomasztotta a tanács, hisz nem kívánt senki ellensége len­ni, így megerősítésért elment a nadvornei rebbéhez, Mordche Leifer (1824–1894) is, aki viszont azt mondta neki, hogy: (...) költözz hát Keresztúrra, és ott tedd azt, mit mesteredtől tanultál!

Steiner Bodrogkeresztúrra költözése legkésőbb 1876-ban megtörtént, hisz a költözéssel kapcsolatban kért tanácsot Halberstamtól, aki viszont 1876-ban meghalt.

Lássuk a csodarabbi halálának, de leginkább temetésének körülményeit, mely a gondolatmenet szempontjából fontos lesz a későbbiekben.
1925-ben Szandecről jövet (állítólag rozsdás szögbe lépett) megbetegedett, és Ijár hó 3-án (április 23-án) meghalt. Koporsóját imapulpitusából készítették. Temetésére messzi földről is érkeztek zsidók és keresztények. Lénárth József 1936-ban ezt írja: "A temetés alkalmával 12000 vasúti jegy fogyott el az állomáson."

Az Egyenlőség így írt a temetésről:

Éjjel 1 órakor kezdődött a gyászszertartás. Akkorra már több mint tízezer ember gyűlt össze a csodarabbi házának udvarán. A kora reggeli órákban a rendes vonatokon kívül hat különvonat érkezett a legkülönbözőbb irányokból. A budapesti orth. izr. hitközséget Suszmann Viktor rabbi, Löffler Henrik főtitkár és Baumann Dávid képviselték számos képviseleti taggal egyetemben, a pesti orth. Chevra Kadisát több elöljáró képviselte, a budai orth. hitközséget Grosz József rabbi és sok elöljáró. Ezenkívül a pesti izr. orth. hitközségnek 3–400 tagja vett részt a temetésen, részint autón, részint gyorsvonattal siettek Keresztúrra. Sokan voltak Szerencsről, Mádról, Tállyáról, Abaújszántóról, S.-A.-Újhelyről, Tokajról, Tarcalról, Tolcsváról, Liszkáról, Miskolcról, Debrecenből, Nagykállóról, Nyírbátorból, Újfehértóról, Nádudvarról, Kecskemétről, Szikszóról, Kántorjánosiból, Mezőcsátról, Mezőkövesdről, Tiszapolgáriból, Tiszafüredről, Vácról, Újpestről, Hajdúnánásról, Hajdúböszörményről, Tiszalökről, Bűdszentmihályról, Gáváról, Kovácsvágásról, Sárospatakról, Vasvárról, Cigándiból, Balkányról, Mezőkaszonyból, Erdőbényéről, Kemecséről, Tornáról, Emődről, Losoncról, Fülekről, Forróból, Szendrőből, Encsről, Diósgyőrről, Göncről, Hajdúhadházáról, Téglásból, Sámsonról, Sajószentpéterről, Gyöngyösről, Ózdról, Ónodról, Csapról, Kisvárdáról, Jánosházáról, Pápáról, Szombathelyről, Makóról, Egerből, Füzesabonyból, Karcagról, Szolnokról, továbbá az elszakított területekről: Nagymihályból, Munkácsról, Zentáról, Szatmárról, Szabadkáról stb., túlnyomóan majd’ az egész hitközségek rabbijaikkal együtt. Részt vettek a temetésen a Keresztúron és környékén lévő összes községi elöljáróságok, természetesen valláskülönbségre való tekintet nélkül, az összes tisztviselők.

Érdemes kiemelni még egy részletet a temetésről szóló beszámolóból, mely megvilágítja a magyarországi haszidok viszonyulását Reb Steiner Sájéhoz:

... késő estig tartott Reb Sájele Steiner csodarabbi temetése, akit négy évtized óta rajongó hittel, vak bizakodással, kiválasztott voltában való szent meggyőződéssel környezett a régi Nagymagyarország tradicionális szokásokhoz ragaszkodó, jámbor, vallásos zsidósága.

A száraz tények és történelmi beszámolók után jöjjön a fentiek összefoglalása.

1. Láttuk, hogy a Solymosi Eszteren elkövetett vérgyilkosságban aktívan vagy pártolólag részt vett az Eszlár környéki zsidóság, mely hálózat karjai minimum 50 km-re is elértek a településtől.

2. Reb Steiner Sája tanítója (Friedman Cvi Hirs csodarabbi) és annak a tanítója is (Teitelbaum Mózes rabbi) már a haszid zsidóság befolyásos és nagy hatalmú elöljárója volt, így tanítványukat is a kezdetektől fogva megkülönböztetett tiszteletnek örvendett a haszid zsidóság köreiben.

3. Reb Steiner Sáje legkésőbb 1876-ban érkezhetett Bodrogkeresztúrra, tehát a vérgyilkosság idején, 1882. április 1-jén már a Tiszaeszlártól alig 23 km-re lévő településen élt, ahol fontos és megbecsült elöljárója volt a haszid közösségnek.

4. Reb Steiner Sáje temetésére olyan távoli településekről is érkeztek, mint Szombathely, Pápa, Szeged vagy Szabadka. Temetésén több, mint 12 000 fő vett részt. Ebből megállapítható, hogy országosan ismert és tisztelt volt a haszid zsidóság között, akik adtak a szavára.

5. Steiner tanácsért a nadvornai, valamint a szanzi rebbékhez ment. Nadvorna a mai Ukrajnában, Ivano-Frankivszk megyében található, Nowy Sacz pedig Lengyelországban, Krakkó közelében. Láthatjuk, hogy nemcsak a Magyar Királyságban, de a Monarchia örökös tartományaiban is tekintélye volt, ami a 4. pontban megállapítottakat erősíti.

6. Halálakor így írnak a csodarabbi és a haszid zsidóság viszonyáról: " négy évtized óta rajongó hittel, vak bizakodással, kiválasztott voltában való szent meggyőződéssel (...) ragaszkodó, jámbor, vallásos zsidóság". Láthatjuk, hogy ha valakinek, akkor Steiner Sájénak volt szava és befolyása a haszid zsidóság minden ügyére vonatkoztatva. Hogy mennyire volt jámbor az a vallásos zsidóság, abból sikeres bemutatót tartottak Tiszaeszláron.

S a fentiekből következő kérdések: van egy vallási vezetőnk, aki látható, hogy bel- és külföldön is ismert és elismert volt a szektarináus zsidóság körében, akinek minden körülmények között adtak a szavára, kvázi mint egy orákulum. Elképzelhető-e, hogy egy földrajzilag is igen közel lévő eseményről (tiszaeszlári vérgyilkosság), mely részletes előkészületeket igényelt, és más vármegyékből is érkeztek a véráldozat bemutatására, ne tudott volna Steiner? Elképzelhető-e, hogy amennyiben nem is tudott előre az eseményekről, de annak megtörténte után ne kapott volna-e tájékoztatást első kézből a felekezeten belül? Elképzelhető-e, hogy legkésőbb a vádak és bizonyítékok ismeretekor ne tartott volna egyeztetést a haszid zsidóság vezetőivel? Elképzelhető-e, hogy egy ilyen befolyásos csodarabbinak hazudnak-e a vérgyilkosságról annak elkövetői? Emlékezzünk rá, hogy a csodarabbikat annyira szentnek tartották, hogy fürdővizüket megitták, tányérjukat kinyalták, Steiner felé pedig vak bizakodással és rajongó hittel fordultak. Kizártnak tekintető, hogy egy ilyen emberrel szemben a legkisebb hazugságot is megengedte volna magának egy vallásos zsidó. Amennyiben feltételezzük, hogy Reb Steiner előtt nem voltak, nem lehettek titkai a babonás zsidóságnak, s így akár az események előtt, akár után vajon elítélte volna-e Steiner a dolgokat, s szembe ment volna saját fajtársaival, istenével, a haszid zsidóság érdekével, ha már azt írják róla a zsidó források, hogy "igazságos", "jó szívű" és "jámbor" volt, akit mindig a "béke" vezérelt? Tudjuk a Talmud fordításokból, hogy igazsággal, jó szándékkal és testvériességgel csak egymás iránt tartoznak, a gójok ellen minden megengedett. Érdekes, hogy a világhálón fellelhető forrásokból semmi nem utal arra, hogy Steiner akárcsak egy megnyilvánulást is tett volna a tiszaeszlári üggyel kapcsolatban.

Állíthatjuk-e, hogy Reb Steiner Sáje tudott-e a készülő, illetve a megtörtént rituális gyilkosságról vagy részt vette annak leplezésében? Bizonyítékok hiányában nem tehetünk ilyen kijelentést. Azonban a fenti tények figyelembevételével igenis erősen feltételezhetjük ezen dolgokat, hiszen a logika ezt diktálja. A kérdésekre pontot a történészek, írók, levéltárosok, teológusok tehetnének. Természetesen ilyen irányú törekvést a fősodratú vélemények képviselőitől teljesen felesleges lenne elvárni, így marad ez a feladat a jövő szélsőjobboldali szakembereinek.

Véleményem szerint jelenleg a szélsőjobboldali történetírás defenzív állapotban van. Energiái java részét az ún. holokauszttal (és nem Holokauszttal!) kapcsolatos események tisztázása köti le, mely bunkósbotként sújt le a gondolkodó emberre. Offenzív szélsőjobboldali írás javarészt a II. világháború óta nem létezik. Ma is Marschalkó, Bosnyák Zoltán, Fiala Ferenc írásai képezik a hazai antijudaista szellemi ellenállás nehézlovasságát. Bízok benne, hogy a jövőben a szélsőjobboldal kitermelhet akár itthon, akár külföldön olyan gondolkodókat, akik ismét támadó szellemi hadjáratot folytatnak a világot behálózó polip ellen.

Előző írásomban a vérváddal kapcsolatban egy népdalt ismertettem, mostani gondolataimat pedig egy másik népdallal zárom. A dal szövegét Ortutay Gyula jegyezte le 1933-ban. A közlő egy balsai koldusasszony, Farkas Andrásné volt. Ahogy ifj. Tompó László fogalmazott: "még a koldusasszonyok is jobban tudták, mi történt Solymosi Eszterrel, mint a cégéres történészek". A dallam nem maradt fenn.

A tokaji hegyódalba felleg ül,
Sojmosi szivén bánat ül,
Hogyne ülne, mikor kedves gyermekét
Kutya zsidaók a templomba megölték

Az eszlári zsidaó templom de csonka,
Héccer ütött bele az isten-nyila,
Héccer ütött bele az isten-nyila,
Ott vaót Sojmosi Eszternek nagy kínnya.

Az eszlári zsidaótemplom de sáros,
Sánta Brenel vaót abba a mészáros,
Sánta Brenel vaót abba a székgazda,
Aki azt a barna kisjányt gyilkóta.

Szegény Eszter arcâ borút a földre,
‘Jaj Istenem meg kell halnom eccerre.’
‘Ugyan Lévi, nem fájt-é a te szíved,
Mikor a tálat tartottad a vérnek?’

‘Dehogy nem fájt mikor majd meg hasadott,
Mikor monta szegény Eszter: ‘Jaj Istenem, meghalok.”
Mán a zsidaó magyar ruhát varratott,
Rája pedig magyar gombot rakatott,
Vesd le zsidaó magyar őtözetedet,
Vedd fel azt a talus köpönyegedet.

Mán a zsidaó nem megyen a templomba,
Mert azt tuggya disznaó röfög az ólba,
Álgya Isten, ki e naótát danojja,
Huncut ember, ki a zsidaót pártojja.

Ujfalusi meccő-zsidaó megjárta,
A faluba az urakat instálta,
De az urak nem akarták hallani,
Ujra keszte a panaszát mondani.

‘Kérem sziépen tekintes urakat,
Hogy tilcsák meg ezt a zsidaó nótákat.’
De az urak azt felelték: Elmehecc,
Ezt a naótát megtiltani nem lehet.

KG

(Kuruc.info)