Képzeld el, hogy nincs mennyország
Nem nehéz, csak meg kell próbálnod
Nincs alattunk pokol
Fölöttünk csak a kék ég
Képzeld el, hogy minden ember
A mának él

Képzeld el, hogy nincsenek országok
Nem nehéz belegondolni
Nincs miért ölni és meghalni
S vallások sem léteznek
Képzeld el, hogy minden ember
Békében él egymással

Talán álmodozónak tartasz
De nem én vagyok az egyetlen
Remélem, egy nap te is közénk állsz
S eggyé válik a világ

Képzeld el, hogy nincsenek vagyontárgyak
Vajon képes vagy rá?
Nem létezik kapzsiság, sem pedig éhség
Csak testvériség
Képzeld el, hogy minden ember
Osztozik a világon

Talán álmodozónak tartasz
De nem én vagyok az egyetlen
Remélem, egy nap te is közénk állsz
S eggyé válik a világ

John Lennon: Képzeld el (Imagine [1971])

(A Kommunista kiáltvány ihlette kultúrmarxista himnusz magyar fordításának forrása: Dalszövegek magyarul blog)

Hogy milyen lesz a jövő iskolája? Nos, az oktatás-nevelés feladata minden korban a fennálló gazdasági-társadalmi rendszer követelményeihez a leginkább alkalmazkodni képes embertömeg „előállítása” volt. Jobb időkben szükség volt még a hazájukat szerető, erkölcsös, a keresztény elvekhez ragaszkodó, értelmes, művelt és kulturáltan viselkedni képes nők és férfiak felnevelésére. Most azonban döntő változáshoz érkezett az emberiség jelentős része: egy új embert kell megteremteni a „nevelés” során, olyat, aki a „great reset” fémjelezte világrend engedelmes „polgára” (pontosabban: „rabszolgája”) lesz.

Illusztráció (kép: Colin Anderson/Getty)

Eltekintve most attól a ténytől, hogy a világot uraló globális elit teljességgel fölöslegesnek és értéktelennek tartja az emberiség nagyobbik részét, a robotizáció rohamos elterjedésének korszakában eleve szükségszerűen csökkenni fog az oktatás jelentősége. Ezen kívül pedig a nevelés feladatát a szülők és a tanárok helyett a „közösségi média” is elvégezheti. Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a digitális iskolák száma erőteljesen növekedni fog, sőt rövidesen lehetséges lesz akár az érettségi vizsgát (ha egyáltalán megmarad a „múltnak ez a csökevénye”) is letenni személyes jelenléti oktatás nélkül. Főként a digitális középiskolák előtt áll fényes jövő. A 14 év alatti gyerekekre azonban felügyelni kell továbbra is, ezen kívül pedig, a kisebb és nagyobb gyerekeknek egyaránt nyilvánvalóan szükségük van kortársaik társaságára – és nem csak a világháló „közösségi tereiben”. Így azután egyfajta gyermekmegőrzővé silányuló „iskolákban” fognak számítógépezni, játszani, rajzolgatni (rajzóra) jobb esetben kosarazni, focizni (a régi testnevelés órák halovány visszfénye, a kosárlabda lesz a legmenőbb, mert a négerek is azt szeretik), zenét hallgatni (rap zenét, ének-zene óra örve alatt) és legfőképpen rendetlenkedni a gyerekek. Rendetlenkedni, igen - nem lenne helyes ugyanis rájuk szólni és túlzottan fegyelmezni őket, mert az – a „legmodernebb”, liberális pszichológiai irányzatok szerint - a lelkivilágukban súlyos törést okoz. Az egykori tanárok utódainak, a „mentoroknak” pusztán arra kell majd vigyázniuk, hogy az őrjöngő gyerekek ne okozzanak egymásnak testi sérülést. (De az iskolaőrök a segítségükre lesznek, ha nem bírnak néhány megvadult gyerekkel.)

Koncepciókép a jövő iskolájáról (forrás: architectmagazine.com / Kim Wendt)

Az új világrend oktatási kormányzatai szigorúan elő fogják írni, hogy minden „tanulói közösségben” biztosítani kell a „sokféleséget”: vagyis az „etnikai, nemi és szexuális kisebbségek” tagjainak együtt kell tanulniuk, mert így lehet a leghatékonyabban fellépni a múlt olyan „kísértetei” ellen, mint a „gyűlölködés, kirekesztés homofóbia, nőgyűlölet és rasszizmus”. Sőt, a „másság elfogadásának” jegyében a testileg és szellemileg „eltérő” tulajdonságú gyerekeket (például autistákat) sem szabad „szegregálni”. Hogy a jobb, vagy akár csak átlagos képességű gyerekek teljesítménye és magatartása még tovább fog romlani ezekben a kevert osztályokban? Ennek a kérdésnek a fölvetése is „kirekesztőnek” minősül - már napjainkban is. Nem is teszi föl senki. Főleg nem teszik föl a magukat „ellenállónak” tartó, mostanában tiltakozó tanárok. (Lassan már a „jó képességű gyerekekről” szólni is kockázatos lesz.)

Természetesen a „gazdasági ismeretek” tantárgy azért kiemelt helyet kap a tananyagban, és így alaposan a tanulók agyába vésik a kor jelmondatát: „Nem lesz semmid és boldog leszel”. Ugyanis a magántulajdonra és a „profitszerző vállalkozásokra” épülő gazdaság tönkreteszi a természetet, viszont ha senkinek nincs semmije (kivéve persze a great reset megálmodóit), akkor a Föld megmenekül. Az „energia- és környezettudatosság” elnevezésű tantárgy keretében biztosítják majd a gyerekeket arról, hogy nem szükséges mindig melegben tartózkodni, naponta fürdeni, és mindennap friss ruhát venni. Mindemellett pedig a „mentorok” azt is elmondják a diákoknak (bár ez a megnevezés is alighanem kimegy a divatból), hogy az autózás bűnös és rossz szokás, csakis a „kiemelten fontos személyeknek” lehetséges, de nekik is csak azért, mert ők védik meg a földi életet a mindenféle „pazarló, felelőtlen” elemektől. Továbbá azzal is tisztában kell lennie az új világrend minden egyes polgárának, hogy a fosszilis energiahordozók rosszak és bűnösek, főleg, ha egyes „fasiszta”, a „földi élet elpusztításán” munkálkodó államok - aljas szándékoktól vezérelve - kínálgatják őket.

Nyilván van, ami a jövőben sem hiányozhat - holokiállítás a Kaposvári Szakképzési Centrum Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakgimnáziumában (kép: kaposvarmost.hu)

Mindemellett időnként videókat is levetítenek a gyerekeknek a világűrről, a Földről, érdekesebb állatokról, növényekről (földrajz, biológia), valamint az „egészségügyi alapismeretek” címén elmagyarázzák nekik, miért jó és hasznos, ha szintetikus és génkezelt élelmiszereket, sok táplálék kiegészítőt, „vitamint” fogyasztanak. Továbbá megtanítják őket arra is, hogy a gyógyszerektől semmi esetre sem kell tartani, „hiszen orvos írja fel őket”, ezen kívül pedig járványok idején az első és legfontosabb kötelességük az oltás felvétele, mellyel „nem csak saját magukat, de a környezetüket, sőt az egész emberiséget is” megmenthetik. A történelem tantárgy helyébe lépő „társadalmi ismeretek” órán jó mélyen ültetik el elméjükbe az új világrend megkérdőjelezhetetlen alapdogmáit. Először is azt, hogy téves, elavult, sőt kirekesztő „születési nemről” beszélni, a szabadság elsősorban a számos nem egyike melletti döntés alapjogát jelenti! Azután a „múltunk megismerése” címszó alatt bemutatják a történelem nagy népirtásait - legfőképpen természetesen a holokausztot -, jó alaposan beleverve a gyerekek fejébe az „élet tanítómesterének” egyetlen tanulságát: ha valaki bárki mást bőrszíne, neme, szexuális orientációja alapján, akár gondolatban, szóban, megkülönböztet, kirekeszt, azzal egy újabb népirtást készít elő! És teljesen jogos a gyerekek mentorának, felnőtt korukban a munkáltatójuknak, a „közösségi oldalak” üzemeltetőinek vagy éppen a rendőrségnek bejelenteni, ha rasszista, homofób, nőgyűlölő emberrel vagy ilyesfajta megnyilvánulással találkozunk!

Természetesen a (nem is oly távoli) jövő iskolájában lesznek nyelvórák is, habár a kezelhetetlen, fegyelmezhetetlen gyereksereg akár digitális, akár hagyományos tantermi keretek között zajló nyelvoktatása aligha lesz hatékony. De semmi baj, mert továbbra is nagy számban lesznek magántanárok és nyelviskolák! Aki nem tudja megfizetni… nos, ő úgy járt.

Az irodalom, sőt általában a művészetek oktatása meg fog szűnni. Kötelező olvasmányok nem lesznek (esetleg Anne Frank naplója maradhat, valamint néhány LMBTQ- és rasszistaellenes propagandafilm is a tanterv része lesz.) Az eddigi kötelező olvasmányokkal két gond is lesz (vagyis már van) az új világrend oktatási rendszerében. A kisebbik baj az, hogy jórészt „elavultak”, a „modern kor emberének nem mondanak semmit”. De az igazi, súlyos gond a következő: a régmúlt idők irodalmi és egyéb művészeti alkotásai a legtöbb esetben életben tartják, megerősítik azokat az „előítéleteket”, amelyek táplálták a „homofóbiát, rasszizmust, a nők elnyomását és a fasizmust” – és a felsorolt szörnyűségekből eredő kizsákmányolást, elnyomást, népirtást és háborúkat. A történelem tantárgy oktatására sem lesz szükség (a népirtások bemutatásának kivételével), főképpen a nemzeti történelem tanítását fogják kiiktatni a tananyagból. Hiszen mindenfajta nemzeti érzés a fasizmus és rasszizmus táptalajának minősül a kultúrmarxista univerzumban, de ugyanúgy csakis kedvezőtlen színekben lehet majd bemutatni a szintén a „kirekesztés és a gyűlölködés” forrásának nyilvánított kereszténységet. (És általában a vallásokat, egy kivételével.) A „családi életre nevelésről” pedig szó sem eshet. Hiszen a „hagyományos család” is – mint azt majd az alaposan érzékenyített mentorok a gyerekeknek elmagyarázzák – minden elnyomás, kirekesztés, szenvedés egyik legfőbb oka volt. Végezetül pedig teljességgel el kell felejteni a hagyományos oktatás-nevelés egyik legfontosabb alapkövetelményét, mely szerint a gyerekeket elsősorban gondolkodásra, az összefüggések keresésére kell megtanítani, és arra ösztönözni, hogy kételkedjenek és kérdezzenek. De ugyan ki merészelne kételkedni az új világrend tantételeiben? Csakis a kirekesztő rasszisták és homofóbok vetemedhetnek ilyesmire!

A cikkbéli félelmetes fikció ellenére van már, ami megvalósult... ("XochiMochi" a Long Beach-i Michelle Obama-könyvtárban óvodásoknak mesél)

El kell ismerni: a magyar oktatási kormányzat tesz óvatos erőfeszítéseket a hagyományos iskolai rendszer megmentése érdekében. Az ellenállás azonban a hatalmas erejű globális hatalommal szemben meglehetősen reménytelennek látszik. (A kormány lavírozó, megalkuvásokra épülő stratégiája aligha lesz eredményes.) A most tiltakozó, sztrájkoló pedagógusok természetesen teljesen jogosan követelik a pedagógusok bérének emelését, azonban nincsenek tisztában azzal, hogy a hagyományos oktatási rendszert (és ezzel együtt a családot, nemzetet) alapjaiban megrendítő, kultúrmarxista eszmei alapokon álló világerőknek a szolgálatában állnak. (Aki pedig közülük mindezzel tisztában van, azt inkább nem is minősítem.)

Ami pedig a ma oly nyomasztó problémát, a pedagógushiányt illeti, a gond rövidesen megoldódik: az eljövendő világrend iskolarendszerében a tanári hivatás meg fog szűnni. A gyerekek felügyeletével és a „szép, új világ” dogmáinak a fejekbe sulykolásával megbízott „mentoroknak” nem lesz szüksége széles körű műveltségre, az egyetemi képzés során elsajátítandó alapos tudományos alapismeretekre. „Mentor” lényegében bárkiből lehet; ha pedig eredményesen végzi „érzékenyítő” munkáját, jól „elvan” a gyerekekkel (és jelenlétében semmiféle baleset, erőszakos cselekmény nem történik, habár sajnos a jövő iskoláiban, tekintély és fegyelmező erő híján könnyen felborulhat a rend) akkor majd tisztességesen meg is fizetik.

Gergely Bence

(A szerző olvasónk.)