Az elbűvölő „Miz Cracker” és „Kim Chi” ratyikirálynő a Sabra TV reklámjának előzetesében

 

A hírek szerint végre megtörik a jég, és amerikai polgárok milliói jogos igényeit kielégítve idén először buzeráns nőimitátorokkal reklámozza humusz termékét a Sabra Dipping Company.

A humusz (az igazi ínyencek két m-mel írják) egy hamisítatlan sznob étel: egy magára sokat adó belvárosi biszexuális yuppie, egy önérzetes genderszakos hipszter a Szimpla Kertből, vagy Steiner Kristóf és a PaDöDő létezni sem tudna nélküle; de a Momentum vezetőségi üléseiről sem hiányozhat. A humusz egy krémes állagú közel-keleti (arab) étel, melyet csicseriborsóból és tahiniből (szezámpaszta) készítenek olívaolaj, citromlé és fokhagyma hozzáadásával.

A mára már 60%-os piaci részesedéssel büszkélkedő Sabrát Yehuda Pearl alapította 1986-ban. Hogy a hírhedt 1982-es szabrai (Sabra) és satilai (Shatila) vérfürdő után miért tartotta jó ötletnek a céget Sabrának elnevezni, azt szívesen megkérdezném tőle. (Az izraeliek által ellenőrzött két táborban Izrael-barát falangista milicisták az izraeli katonák szeme láttára több ezer menekültet mészároltak le – az asszonyokat és a gyermekeket sem kímélve. Az áldozatok számát 460 és 3500 közé teszik.)

 

Yehuda Pearl, a Sabra alapítója

 

A Sabrát 2005-ben vásárolta fel a legnagyobb izraeli élelmiszeripari cég, a Strauss. Mivel a cég élelmiszer-adományokkal támogatta az Izraeli Védelmi Erők Golán-fennsíkon állomásozó csapatait, s ezzel a honlapján is elbüszkélkedett, amerikai aktivisták és egyetemisták bojkottot hirdettek a termékei ellen. A fenyegetés hatására a Strauss átfogalmazta és a honlapján is egy eldugottabb helyre tette át a hirdetést.

A kecsegtető üzleti lehetőségek a Pepsi figyelmét is felkeltették, így 2008-ban ők is bevásárolták magukat a Sabrába, amely 2016-ban már 800 millió dolláros árbevételt ért el, és jó úton jár, hogy a Pepsi következő 1 milliárd dolláros márkája legyen. (Ez forintban 300 milliárdot jelent. Viszonyításul: a magyar édességforgalom 2018-ban 250 milliárd forint volt.)

Fontos, hogy megismerjük ezt a tulajdonosi hátteret, mert így érthetjük meg a Sabra perverz „marketingstratégiáját”. Ebből az árbevételből ugyanis már méregdrága, exkluzív hirdetésekre – például az óriási nézettségű amerikaifutball-bajnokság, az NFL február 2-ai döntőjének televíziós közvetítése során sugárzottakra – is „fussa”. A marketingkoncepciót a Sabra nemrégiben leigazolt „séfje” (Chief Marketin Officer – marketingigazgató), Jason Levine főzte ki a cég „marketingkonyháján”.

 

A „Nagy Levine”: azt kapjátok, amit elétek teszünk; azt eszitek, amit kifőztünk

 

„Különféle személyiségeket, igazi egyéniségeket ültetünk az asztal mellé, és bemutatjuk, hogy milyen hihetetlenül változatos, nélkülözhetetlen és rokonszenves (hipszterül: cool) kaja a hummusz napjainkban” – hazudja Jason Levine az Adweek oldalán, ahol három reklámfilm-előzetest, úgynevezett teasert is közzétettek.

 

Az elsőn a két gusztustalan Drag Queen ratyi ripacskodik:

A másodikon egy „szimpatikus” feka rapper, bizonyos T-Pain játssza azt a kevés agyát:

Míg a harmadikon – megtévesztésül, csak hogy a „rémisztő, fehér, hetero, keresztény képződmények” kedvére is tegyenek – két valóságshow-„sztár” – a Bravo TV-n futó „Valódi háziasszonyok New Jersey-ből” című „reality” két legintelligensebb főszereplője – ismerkedik „kvázi-leszbikusan” egymással. (Régi szokásom, hogy megnézem a producerek listáját. Íme, a valóságshow-é: Jim Fraenkel, Andy Cohen, Amy Kohn, Deanna Markoff, Jordana Hochman – V. T.)

A szemfényvesztés mögöttes üzenete számomra ismét nyilvánvaló: a „rémisztő, fehér, hetero, keresztény képződmények” fölött eljárt az idő: a vallástalan, szivárványosan sokszínű és bőrszínű, progresszív és „korszerű” szexuális és nemi identitások korszaka következik. Ezt akarják az agyunkba vésni.

Szomorú, hogy az NFL és/vagy a televíziós jogdíjak tulajdonosai engedélyezték a hirdetések sugárzását, holott például Las Vegas hirdetési szándékait máig blokkolják ezek a farizeusok. Persze, már az NFL-ben is más szelek fújnak: világra szóló győzelemként ünnepli a haladó Index szerkesztősége, hogy első nőként és leszbikusként a San Francisco 49ers pályaedzője lett Katie Sowers.

 

Alma materében, az indianai Goshen College-ben volt társadalmi munkában edző, de a kollégiumot felügyelő „bigott” Mennonita Egyház (anabaptista keresztény felekezet) kirúgta „életmódja” miatt – mesélte könnyeivel küszködve Katie a People-ben

 

Egy biztos: a Super Bowl-t az Egyesült Államokban 100-110 millió ember, míg Magyarországon Para-Kovács Imre nézi végig. Az idei, különösen népszerű félidei (úgynevezett halftime) show-ban Jennifer Lopez és Shakira rúgja majd a port, és reméljük, az újabban divatos „leszbicsók” sem marad el. A döntőben sugárzott reklámspotoknak tehát irgalmatlan nézettségük van. A hirdetések sugárzása ezért csillagászati összegbe, fél percenként 5,6 millió dollárba, vagyis 1,68 milliárd forintba (!) kerül; de jó lóra tesz, aki vállalja a kiadásokat, mert biztosan célba érnek az üzenetei. Kétségem sincs afelől, hogy a vasárnapi döntő után a globális média felvilágosultabb fele ájultan fogja ünnepelni bátorságáért a Sabrát; toleranciájáért az NFL-t; és a két „ennivaló” Drag Queen ratyit, akiknek korábbi Twitter-bejegyzéseivel búcsúzom „rémisztő, fehér, hetero és keresztény” sorstársaimtól.

 

Kim Chi: „Kinek a f.szát kell leszopnom, hogy visszaigazoljon az Instagram?”

 

Miz Cracker: „Szeretem a homoszexuálisokat, és nem csak azért, mert pénisz-injekció formájában minden héten gondoskodnak a szükséges vitaminadagomról.”