A brit akadémiai, politikai és médiaantiszemitizmus újabb döbbenetes példájáról érkezett hír: a londoni Goldsmiths Egyetem diákszervezete 60:1 arányban leszavazta, hogy megemlékezzenek a holokauszt és más genocídiumok áldozataira - számol be az első hallásra szívderítő eseményről a zsido.com. Sajnos azonban üröm is vegyül az örömbe.
A Goldsmiths Egyetem
Az árulkodó nevű Sarah El-Alfy oktatási tisztviselő kifejezetten arra buzdította a diákokat, hogy utasítsák vissza a javaslatot, mondván, az "eurocentrikus" és "kolonialista".
A tudósítás szerint az egyik diák elmondta, hogy a lépés "arra kényszerítene embereket, hogy olyasmire emlékezzenek, amire esetleg nem akarnak emlékezni", egy másikuk pedig közölte, mivel a szervezetük anticionista, így nem tudják vállalni a megemlékezést. Volt, aki szerint azért is kellett nemet mondani a javaslatra, mert az kihatással lett volna a szervezet palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatos álláspontjára. De akadt olyan megszólaló is, aki szerint "fehér ember ne javasoljon lépéseket a genocídiumok elítélésére, anélkül, hogy alaposan át ne gondolná. Ez nincs alaposan átgondolva."
Az egyetem elnöke, Howard Littler azzal próbálta enyhíteni a botrányt, hogy ő megmondta a diákoknak, hogy a két témát nem kéne összekeverni, különben is, "az egész csak vihar a biliben." Az ügy egyébként egy nappal azután került elő, hogy a diákszervezet leszavazta a brutális iszlamista terrorszervezet, az IÁ elítélését és az ellenük harcoló kurd fegyveresek támogatását, mondván, ez "iszlamofóbia" lenne.
Sarah El-Alfy - eurocentrikusság helyett iszlám kolonizáció?
Nagy-Britanniában 2001 óta tartják meg minden év január 27-én, az auschwitzi láger felszabadításának évfordulóján, a Holokauszt Emléknapot, amelyen megemlékeznek a darfuri, a kambodzsai és a ruandai tömeggyilkosságok áldozatairól is. Hasonló emléknapot tartanak Németországban, Olaszországban és Lengyelországban is. Ugyanakkor a Brit Muszlim Tanács kezdetektől fogva kritizálta, és hat éven át bojkottálta is az emléknapot, sürgetve, hogy abba vonják be az "iszlamofóbia" valamint az "izraeli terror" palesztin áldozatait is. A tanács ezzel magára vonta azt a kritikát, hogy megkérdőjelezi és relativizálja a holokauszt egyedülállóságát - amit jól láthatóan főbűnnek számít.
A diákszervezet lépését nem lehet azzal bagatellizálni, hogy csupán egy szervezetről van szó a sok közül, és nem ez az általános trend. Míg Franciaországban elsősorban az utcai antiszemita és Izrael-ellenes erőszak jellemző, addig Nagy-Britanniában (és részben Németországban) egyre erősödik az akadémiai és a közszféra, az igazságszolgáltatás, az iskolák egy részének "iszlámosodása" (iszlám tantervek, különjogok és külön imaszobák muszlim diákoknak stb.), egyre több területen érezhető a nem is mindig mérsékelt iszlamista befolyás erősödése, amelyet csak megerősít az iskolákon, egyetemeken tanított és elvárt "politikai korrektség". Ez pont arra tanítja a diákokat, amit ők a Goldsmithson meg is fogalmaztak: a "fehér ember", főleg a "fehér középosztálybeli férfi" kolonialista múltú, lényegében eredendően rasszista és szexista, úgyhogy minden adandó alkalommal éreztetni kell vele a bűntudatot.
Visszanyal a fagyi, a szemita honlapnak van képe az Izraelre és lakosaira ki nem terjedő politikai korrektséget emlegetni, mert róluk, szegényekről olyan hangon lehet írni és beszélni, ahogy egyetlen más, pláne harmadik világbeli országról sem. Izrael a PC ideológusai számára az 1967-es háború óta a "tettes oldalra" került, a ciszjordániai (és korábban a gázai) területekről kizárólag mint Izrael által kolonizált területekről lehet szólni, ahol lényegében "csendes genocídium" zajlik a békés palesztin lakosság ellen.
Kérdés, mikor veszi észre az európai racionális többség, hogy az eddigieknél jóval proaktívabb fellépésre, kezdeményezésekre van szükség a szélsőséges iszlám befolyás visszaszorítására, a zsidóság történetének, a holokauszthoz vezető folyamatok megértetésében, oktatásában - zárul közhelyes "gondolatébresztéssel" az ajvék.
(Zsido.com nyomán)