"Ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről, és tagként segíteném tovább az ügyet" - többek közt ezt is elárulta Vona Gábor a Kuruc.infónak, miután portálunk interjúsorozatot indított a legkellemetlenebb kérdésekből. Mivel Üzenet Borsodba címmel már írt abban a témában egy kimerítő Barikád-vezércikket, azt a kérdéskört általánosságban nem feszegettük tovább, miként a "bár micvós" hamisítvánnyal történő lejáratási kísérletről is lerántottuk már a leplet régen. Hogy miről és miért változtatta meg a nevét Vona Gáborra, az is kezdetektől olvasható önéletrajzában, így a nemzeti ellenzék vezetőjét inkább exkluzívabb ügyekben faggattuk (tekintélyes részben olvasóink kérdéseit felhasználva) három részes interjúnkban, melynek első fejezete alább olvasható.
- Elnök úr, miért nem hord magyaros viseletet soha, miközben pl. palesztin kendőt már többször láttunk az Ön nyakában?
- Az öltözködésemet sokan kritizálták már, mert valóban, miközben egy nemzeti radikális párt vezetője vagyok, a ruházatom inkább divatos, trendi, mintsem hagyományos. De én ilyen vagyok, és nem akarom megjátszani magam senki és semmi kedvéért. Olyan ruhákat veszek fel, amikben jól érzem magam. A sportos, a military és az elegáns stílus ötvöződik rajtam általában, de ez nem tudatos, egyszerűen ez tetszik. Most az évadnyitóra egyébként sárközi mintás fehér inget húztam a zakó alá, mert úgy gondolom, hogy a fenti három elemet igenis lehet egy negyedikkel, a népi motívumokkal elegyíteni. (Kérdéseinket még az országértékelő beszéd előtt küldtük, örömmel láttuk új ruházatát - szerk. megj.)
Vona a legutóbbi országértékelő beszédén
- Első könyvében már leírta véleményét Adolf Hitlerről, de mi a véleménye Szálasi Ferencről? És olvasta már a Mein Kampfot vagy Szálasi műveit?
- A Mein Kampfot olvastam még egyetemistaként, de nem gyakorolt rám hatást. Szálasit is tanulmányoztam, a naplója érdekes és elgondolkodtató volt, de a Szálasi-képre elképesztő mértékű politikai teher rakódott, így az ő életművének a valós történelmi megítélése és megírása egyelőre még várat magára. Ebben a témában nagyon értékes könyvnek tartom Tóth Tibornak a hungarista mozgalom emigrációtörténetéről szóló művét. Az én politikai gondolkodásomra a világháborúk korából a legnagyobb hatást a jobboldali, politikai katolicizmus gyakorolta, Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Tormay Cécile. Számomra mind a nemzetiszocializmus, mind a nyilas eszmeiség baloldali gondolatkör.
- Történészként nem gondolja, hogy a Hitlerről és Szálasiról a győztes hatalmak által megírt, hivatalos tananyag a valóságnak egy olyan eltorzított képe, mint amilyen lehet majd a „szélsőséges, újabb holokausztot előidézni szándékozó” Jobbikról és a „cigánygyilkos” Gárdáról szóló is a későbbiekben?
- Sokszor eszembe jut, hogy majd 100 év múlva mi mindent fognak összehordani rólam, a Gárdáról és a Jobbikról, de nem foglalkozom vele különösképpen, mert a jelenben kell élni, helytállni, építkezni. Az, hogy a jót és rosszat szétválogassák majd az utókorban, a gyermekeink és unokáink feladata lesz. Nekem annyi a feladatom, hogy a legjobb tudásom szerint tegyem a dolgom. Fontos, hogy az ember az érzelmeit pusztán üzemagyagként használja, és a józan gondolkodása legyen a GPS. Sajnos sokan abba a hibába esnek, hogy ez náluk pont fordítva van. Az érzelmeik irányítják őket, amely útjukat aztán megpróbálják megideologizálni. Bár a liberális sajtó engem egy fékevesztett őrültnek igyekszik beállítani, de a valóság az, hogy racionális és óvatos ember vagyok.
- Ha Önről derülne ki (mondjuk csak saját maga számára), hogy zsidó származású, mit tenne? Elhallgatná, vagy beszélne róla? Megpróbálná bebizonyítani, hogy úgyis lehet valaki jó hazafi, vagy lemondana?
- Nekem az a véleményem, hogy a dolgokat fel kell vállalni, akárhogy is legyen. Ha ilyen derülne ki rólam, akkor a nyilvánosság elé állnék, és azt mondanám, hogy ez van. Hiszem azt, hogy az embert nem a származása ítéli meg, hiszek ugyanis az emberi akarat erejében. Hiszek abban, hogy az ember le tudja győzni önmagát, még a legsötétebb démonait is. Sőt igazából ez az emberi élet célja. Egyúttal azt is egyértelműnek tartom, hogy a jelenlegi helyzetet figyelembe véve, ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről, és tagként segíteném tovább az ügyet. Egyúttal egy ilyen helyzet a gondolkodásomat nem változtatná meg, ugyanaz az ember maradnék, aki most vagyok. Ha már a származásom szóba került, elmondom újra, hogy anyai ágon elmagyarosodott tót családból származom. A Vona név pedig olasz eredetű, valamikor a XVII. század körül vándorolhattak be Pély környékére. Olaszországban ma is él egy Piero di Vona nevű professzor, aki egyébként - mennyire sorsszerű - Evola-szakértő. A véremben tehát a magyar mellett olasz és tót vér biztosan folyik, másról a családfám vizsgálata során nem szereztem tudomást.
- Elterjedt nézet, hogy Ön korábban is tudott Szegedi Csanád származásáról. Igaz ez? Egykori üzlettársaként legalább nem érzett valami gyanúsat nála soha?
- Ahogy rólam, úgy Szegedi Csanádról is mondtak mindenfélét. Ezeknek semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottam, mert ez a politika része. 2010 végén egyébként Endrésik Zsolték valóban megkerestek azzal, hogy Csanád zsidó származású, de erre én a bizonyítékokat kértem tőlük, amit nem adtak át. Ezután megkérdeztem az ügyről Csanádot, aki ezt tagadta, én ezután nem foglalkoztam vele többet. Egészen addig, amíg a bizonyítékok elő nem kerültek 2012-ben. Onnantól már mindenki ismeri a történteket. Csanád üzletember is volt a politika mellett, de tevékenysége során sem én, sem mások nem vettünk észre semmi furcsát. Ne felejtsük el, hogy a párt egyik legnépszerűbb vezetője volt.
- Kivitelezhetőnek tartja valahogy vizsgálni a jövőben legalább a Jobbik felső vezetőinek származását?
- Erre senkit nem akarok kényszeríteni, de szerintem fontos lehet, tanulva Csanád esetéből.
- Pősze Lajost milyen megfontolások alapján és kinek a javaslatára tették 2010-ben a Jobbik listáján befutó helyre?
- Pősze Lajost még a Gárda megalakulása előtt ismertem meg 2007-ben. Für Lajos mutatta be, és nagyon sokat segített a tanácsaival, javaslataival. Ezután a Jobbik programírásában vállalt oroszlánrészt, és amikor a listáról dönteni kellett - bár az én emberemnek számított -, mindenki számára egyértelmű volt, hogy Lajosnak ott a helye. Miután bejutottunk, volt egy konfliktus, mert én nem őt jelöltem az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának élére, hanem Staudt Gábort, és ezután megváltozott. Mind a mai napig zavaros a története, csak annyi látható, hogy bosszúvágy fűti, és szinte mindenkivel kapcsolatban van, aki az elmúlt időben elhagyta a pártot és a frakciót. Sajnálatos, ha egy embernek ez teszi ki az életét. Valakik nagyon megtörhették...
- Milyen garanciát tud nyújtani arra, hogy a 2014-től kezdődő ciklusban nem válik ki a Jobbikból a képviselők 10%-a, mint most?
- A jelenlegi rendszerben semmifélét. A képviselők sem a szavazóik, sem a párt vezetői által nem hívhatók vissza. Ilyen a rendszer. És azt se felejtsük el, hogy a nemzeti radikális tábor egy jelentős része, minden tiszteletem, szeretetem ellenére rettenetesen fegyelmezetlen, sértődékeny. Miközben mindenki a rendről papol, két perc alatt vérig tud sértődni, és aztán egész életében duzzogni, mint egy óvodás. Ilyenkor csinál egy 10 fős szervezetet, és életét arra teszi, hogy az egykori közösségét roncsolja. Ez szánalmas, bízom benne, hogy az új generációban több lesz a tartás, a méltóság, a lovagiasság és az erő.
- Egy balliberális (lúdmilla-komcsik-mások) és jobbliberális (narancsbrancs) választási patthelyzet esetén, a mérleg nyelveként miképp cselekedne a Jobbik 2014-ben?
- A Jobbik sem a Fidesszel, sem az MSZP-vel nem lép koalícióra. Saját programunk és saját utunk van. Nyilván az MSZP áll tőlünk a legtávolabb, de a Fidesz és az MSZP így is sokkal közelebb áll egymáshoz. A számomra leghitelesebb forma az, amit eddig is tettünk: ami az ország érdeke, megszavazzuk, ami nem, azt nem. De ezen sokat nem szoktam agyalni, mert én a Jobbik győzelmét tartom fontosnak, és hiszem, hogy előbb-utóbb el is jön a pillanat, amikor bizonyíthatunk.
- Ha a Jobbik kerülne kormányra, hogyan változtatná meg ezt a demokráciát? Pl. az igazság vagy a jog, ami előbbre való?
- Erről beszéltem már. Mi egy értékelvű államban gondolkodunk, ahol a kötelesség és az érdem megelőzi a jogokat.
- Ön népszerűsíti a tradicionális filozófiát, mely ugyanakkor egészen más képet rajzol pl. az 1848-’49-es forradalomról, mint akár a Jobbik március 15-ei nagygyűlései. Nem nagyobb dologra vállalkozik ezzel, mint az István-Koppány ellentét feloldása?
- Ebben a kérdésben mindenkinek ajánlom a figyelmébe a Magyar alkat című sorozatomat, amely a Barikádban szokott megjelenni, és már a hetedik fejezeten vagyok túl. A magyar alkat kérdését, problémáját és a saját megoldási javaslataimat járom ebben körül. Ha van valamilyen téma, ami manapság igazán foglalkoztat az eszmei-szellemi területen, akkor ez, hogy hogyan lehetünk erős és sikeres magyarokká újra. Ehhez azonban érzelmi elfogultságok nélkül kell megismerni és megérteni a történelmünket. Itt csak annyit hadd jegyezzek meg, hogy amíg István és Koppány közül szerintem mindkettő vállalható és igaz utat képviselt, addig az újkori magyar történelem tragédiája éppen az, hogy nem voltak jó választásaink. Rossz és rosszabb között kellett döntenünk. Ezt kinőni, meghaladni nagyon nagy feladat, és valóban István és Koppány idejéig kell minimum visszanyúlni, ha kiutat akarunk találni.
(Az interjú folytatása hamarosan a Kuruc.infón)
Kapcsolódó: