A meggyilkolt Áhmád el-Dzsábári a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom Izz ed-Dín el-Kasszám nevű katonai szárnyának a parancsnoka volt. 52 éves korában érte a halál. A történész végzettségű palesztin férfi egész életét a hazájából elüldözött, évtizedek óta Izrael terrorja alatt sínylődő népe felszabadításának szentelte.
El-Dzsábári 1960-ban született a Gázai övezet keleti részén található Shejaiya településen. A Gázai Iszlám Egyetem történelem szakán végzett. Kezdetben a Fatah mozgalom tagja volt. 1982-ben a megszálló zsidó hadsereg letartóztatta. 13 éven keresztül raboskodott izraeli börtönökben. Fogsága idején a Hamász számos vezetőjével ismerkedett meg. (Később egyiküknek, Saleh Shehadehnak a lányát feleségül is vette.) A hosszú börtönévek alatt lett a hazafias-iszlamista mozgalom híve.
Az izraeli terroristák négy alkalommal próbálták meg kioltani az életét. Egy 2004-ben ellene megkísérelt merénylet során meghalt az idősebb fia, egyik testvére és három másik rokona is. Az általa vezetett Izz ed-Dín el-Kasszám nevű szervezet többször ívott tűzharcot az izraeli megszálló hadsereggel.
A mozgalom katonai szárnyának vezetését 2006-ban vette át, miután az előző parancsnok, Mohammed Deif súlyosan megsebesült egy izraeli támadás során. (Deif elődjét, Salah Shehadehet, 2002-ben gyilkolták meg a zsidó hadsereg katonái.)
El-Dzsábári jelentős szerepet játszott a Hamász katonai erejének növelésében, és sokat tett azért, hogy elsősorban Iránból, Libanonból és Szudánból fegyvereket szerezzen be az izraeli megszállás ellen harcoló felszabadító mozgalom. Egyik irányítója volt a Hamász katonai hadműveleteinek 2007 tavaszán, amikor sikerült megakadályozni a cionisták támogatását is élvező Fatah hatalomátvételét a Gázai övezetben. Sokat tett az izraeli katonai támadások nyomán életüket vesztett honfitársai hozzátartozóinak megsegítése érdekében is. Szintén kulcsszerepe volt az izraeli katona, Gilád Sálit fogságba ejtésében, akit több mint öt éven keresztül tartottak fogva. Végül szintén az ő vezénylete mellett zajlott le Gilád Sálit szabadon engedése 2011 októberében. A kialkudott egyezség értelmében cserében 1027 palesztin fogoly szabadult ki ekkor az izraeli börtönökből. A nyilvános szereplést érthető okokból kerülő el-Dzsábári ekkor maga kísérte el az izraeli katonát a rafahi határátkelőhöz. Palesztin honfitársainak kiszabadulását élete legboldogabb pillanatának nevezte.
Áhmád el-Dzsábári a palesztin nép nagyszerű fia, kiemelkedően bátor szabadságharcos volt. Emléke élni fog nem csupán a palesztinok, de minden szabadságszerető ember szívében.
Az Al-Dzsazíra is megemlíti, hogy a palesztinok hősként tisztelték:
Néhány képkocka erejéig feltűnik az izraeli YnetNews összeállításában:
Perge Ottó - Al-Dzsazíra nyomán