Újabb holokauszt-emléknap született: május 16. Innentől kezdve ezen a napon a „romák hősies ellenállására” kell emlékeznünk. De persze nem szabad elfeledkezni augusztus 2-ról, az úgynevezett roma holokauszt hivatalos emléknapjáról sem. Vajon kinek a fejéből pattant ki ennek az újabb „megemlékezésnek” az ötlete?
Az Európai Roma Fórum elnöksége 2006 novemberében a neuengammei volt koncentrációs táborban tanácskozott. Valamilyen rejtélyes okból itt úgy határoztak, hogy ezentúl minden év május 16-án „roma ifjúsági napot” kell rendezni Európa jobb sorsra érdemes népei körében. Menet közben azonban valami történhetett: feltehetően pr-szakemberek kitalálták, hogy „ifjúsági napot” tartani nem elég figyelemfelkeltő, és kissé unalmas is. Viszont a „roma ellenállás” már eléggé ütős, ráadásul erőt és határozottságot sugall. Márpedig erő és határozottság nélkül hogyan lehetne megküzdeni a rasszizmussal és a rohamosan erősödő nácizmussal?...
Az új keletű „ünneppel” kapcsolatban szinte mindegyik világhálós oldal a Tom Lantos Intézet MTI-hez eljuttatott közleményét ismételgeti, amely a következőképpen szól: „A legfigyelemreméltóbb ellenállási kísérlet 1944. május 16-án történt, amikor az Auschwitz-Birkenau területén lévő "cigány láger" rabjai fellázadtak az SS-tisztek ellen, akik gázkamrába akartak terelni őket. A lázadást követően a rabok felét más koncentrációs táborokba szállították, majd amikor a "cigány lágert" 1944. augusztus 3-ára virradó éjjel végül likvidálták, csaknem 3000 roma esett áldozatul.”
A Holokauszt Magyarországon című honlapon az alábbiakat olvassuk a „romák hősies ellenállásával” kapcsolatban: „1944 tavaszán megkezdődött a munkaképesek átszállítása más lágerekbe. A cigánytábor felszámolását május 16-ára tűzték ki, nem véletlenül: aznap érkeztek meg az első magyar zsidó transzportok, kellett nekik a hely. Egy SS azonban informálta a cigányokat, és a romák késeket, botokat ragadva ellenálltak. A megdöbbent SS-ek visszavonultak, nem kockáztathattak meg egy felkelést a magyar akció első napján. A cigánytábor története 1944. augusztus 2-án ért véget, amikor egy szelekciót követően 1408 munkaképes cigányt más táborokba vittek. Éjszaka az SS körülvette a tábort, az ellenállást kutyáikkal és fegyvereikkel megtörték. 2897 cigányt teherautókon hurcolták a krematóriumokhoz."
A C-Press nevű cigány oldalon viszont a történet immár a következőképpen kerekedik ki (a fogalmazási és helyesírási hibákért elnézést kérek, a szöveget az eredeti formájában közlöm):
Az ünnep annak állít emléket, hogy Henrich Himmler, az SS Birodalmi főnöke rendeletére 1942. december 16-án elrendelt cigány Auschwitz-parancsa alapján az ott a Birkenaui II/e lágerrészben felállított külön cigány családi táborban 1944. május 16-án a táborparancsnok Rudolf Höss intézkedésére megpróbálták felszámolni a cigány tábort. Így akartak a meggyilkolandó romák helyére még új életerős magyarországi zsidó foglyokat elhelyezni.
Köveket, vascsöveket, fatáblákat, szögesdrótokat gyűjtöttek barakjaikba, becsempészték a ruhájuk alatt a munkahelyről a csákányokat, megpróbáltak felfegyverkezni. 16-án hajnalban indult támadásba az SS őrség, több száz ember géppisztolyokkal, lángszóróval kutyákkal felszerelve. A romák magukra zárták a barakokat, eltorlaszolták az ajtókat, ablakokat. A támadókat kőzáporral és kézitusával fogadták. Az SS-t váratlanul érte a védekezés, nem voltak erre felkészülve, hiszen ilyesmit nem tapasztaltak addig. De a cigány tábor közvetlenül a krematóriumok mellett terült el.
Rabjai több mint egy éve folyamatosan láthatták a halálmeneteket a gázkamrák felé, majd a füstöt okádó krematóriumokat. Nem volt kétségük affelöl, hogy mi várhat rájuk, ha legyőzik őket. Az első visszavert támadás után a nácik még több őrt, katonát mozgósítottak, majd újra támadtak. Két barakba sikerült betörniük, ott már sokan meghaltak, védők, de a támadók is. Órákig folyt a csata egészen délutánig lövöldözéstől, halálsikolyoktól volt hangos egész Birkenau... Ekkor érkezett a tábor rámpáira egyszerre két magyarországi vonatszerelvény telve foglyokkal. A lágerparancsnok megijedt, hogy a halálgyár „bedugul”. Nem volt annyi katonai ereje készenlétben, hogy egyszerre tudja a támadást folytatni, a lágert őrizni és az újonnan jötteket szelektálni, legyilkolni. A gázkamrák kapacitása sem bírta volna a várható tizenötezer ember leölését, majd elégetését. A kapacitás napi 3000 gyilkosságra volt elegendő akkor. Így elrendelte a cigányláger ostromának abbahagyását. A roma rabok eredményesen védték meg magukat ekkor.
A támadás után bő héttel több, mint ezer fiatalabb munkaképes roma foglyot átszállítottak Buchenwald tábotába és a nőket Rawensbrückbe. Az ottmaradtak közül július végén további ezer főt vittek más munkatáborokba. Így Auschwitz Birkenauban már csak az idős, beteg emberek, gyenge nők és gyermekek maradtak majdnem háromezren. Őket 1944. augusztus 2-án gyilkolták meg. Akkor sem adták olcsón az életüket. Ellenálltak, védekeztek, de a döntő túlerő legyűrte őket.
(Vajon ennek a szövegnek a szerzője, dr. Bársony János miféle doktor lehet, ha nem magyarul tud helyesen írni és fogalmazni? De legalább a magyar nyelvű stilisztikai és helyesírás-ellenőrző programot azért beállíthatta volna a számítógépén.)
Amennyiben az ember hazugságra adja a fejét, ajánlatos azt röviden tennie. Ha ugyanis elkezdjük kiszínezni történeteinket, egyre inkább belebonyolódunk az ellentmondások és képtelenségek hálójába. Ez lett a veszte a C-Press-en megjelent cikket író Bársony Jánosnak. Természetesen a (Danuta Czech történelmi forrásnak csak részben nevezhető auschwitzi kalendáriumára épülő) történet már alapjában is gyenge lábakon áll. Mert mennyire valószínű az, hogy az „ipari méretű, példátlan hatékonysággal megszervezett népirtást” végrehajtó, „géppisztollyal, lángszóróval, kutyákkal” felfegyverkezett „több száz” SS-őr nem volt képes megtörni a „késekkel (honnan is vették ezeket?), botokkal” (a C-Press állítása szerint „vascsövekkel, fatáblákkal, szögesdrótokkal” is) felszerelkezett cigányok ellenállását? Hogyan volt lehetséges az, hogy a „16-án, hajnalban indult” és „órákig”, sőt egészen „délutánig” tartó „csata” után a „megdöbbent” SS-őrség egész egyszerűen „visszavonult”, majd – megtorlás helyett – a „lázadás után a (cigány) rabok felét más koncentrációs táborba szállították át”? Az auschwitzi német őrszemélyzet tagjai ugyan képesek voltak sok ezer embert ide-oda szállítani, arra azonban egy fél nap sem volt elég nekik, hogy legyőzzék a „kövekkel és botokkal” felszerelkezett cigányokat? A meglehetősen valószínűtlen történet ráadásul felveti azt a nyugtalanító kérdést is, hogy ha a cigányok „kövekkel és botokkal” meg tudták akadályozni az SS-katonákat abban, hogy a gázkamrába vigyék őket, miért nem voltak képesek hasonló ellenállást tanúsítani az Auschwitzban sokkal nagyobb létszámban jelen lévő zsidók?
A C-Press weboldalon a „roma ellenállás” történetét ismertető Bársony János még színesebbre kívánta formálni a történetet, azonban csak azt érte el, hogy még jobban belegabalyodott a hazugságok szövevényébe. Az még rendben lenne, hogy a cigányok nála már nem csupán „késekkel és kövekkel”, de „vascsövekkel, fatáblákkal, szögesdrótokkal és csákányokkal” is fel vannak fegyverkezve. De az már meglehetősen különös, hogy az auschwitzi lágerparancsnok a zsidók érkezésekor ijedt meg attól, hogy a „halálgyár bedugul”. A „világ legjobban megszervezett népirtásán” munkálkodó náci őrség akkor döbbent rá, hogy a „gázkamrák kapacitása napi 3000 gyilkosságra lett volna elegendő”, miután már jó fél napja próbálták a „kövekkel, vascsövekkel, szögesdróttal” felszerelkezett cigányokat összeterelni és elgázosítani? Hogyan lehetséges, hogy az előző napokon nem gondolták át, mennyi is a gázkamrák kapacitása? És amennyiben tényleg azért akarták a cigányokat meggyilkolni, hogy helyet csináljanak a Magyarországról érkező zsidóknak, miért csak akkor kezdtek hozzá a cigányok elleni akcióhoz, amikor egy nappal előbb már megindultak Magyarországról a zsidókat szállító szerelvények Auschwitz felé? A „példátlan hatékonysággal gyilkoló nácik” nem gondoltak korábban arra, hogy ha május 16-án kezdik a cigányok elgázosítását, a rövidesen (sőt, állítólag még aznap) megérkező zsidók elgázosítására nem lesz elegendő kapacitás?
Szánalmasnak és nevetségesnek mondhatnánk ezt az egész erőlködést a „roma holokauszt” körül, ha nem tudnánk, mire megy ki a játék: a bűntudat további erősítésére a „gazdanépek” körében, az uralkodó cionista oligarchia hatalmának további erősítésére és újabb kárpótlási pénzek kicsikarására a „szegény, üldözött romák” részére.
Arról pedig, hogy mi történt pontosan 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszaka, több alkalommal is foglalkozott hírportálunk - lásd alább.
Perge Ottó
Korábban írtuk:
