Simon Gábor és Zuschlag János nevétől hangos most a sajtó, ha MSZP-s gengszterekről van szó, de ők mindössze két szerencsétlen a sok közül, igaz, országos szintű ismertségük volt a balhé előtt is. (Hát kérem, negyedmilliárd az negyedmilliárd, ha csak a csepp a tengerben ahhoz képest, amit naponta elmutyiznak.)

Mint egy jóllakott csokitolvaj
A jól ismert nagyágyúkon túl azonban számos kisebb hal is van, akik nyomot szolgáltathatnak a szocionisták bűnszervezetként való működése során. Az MSZP-maffia felgöngyölítésének még messze a vége, szinte az összes főkolompos szabadlábon van, ennyire jól sikerült a kétharmados többséggel kezdeményezett narancsos elszámoltatás. Ezúttal az országos szinten talán kevésbé ismert Kőhegyi Istvánnal foglalkoznánk, úgy véljük ennyit megérdemel. Kőhegyi jelenleg is MSZP-tag, a párt Baranya megyei elnökségi tagja, 2006-2010 között városi képviselő Pécsett, 2009-10 között pedig az országgyűlésben is képviselhette városát, miután az elhunyt Tasnádi Péter pécsi polgármester helyére őt nyomták be listáról. Őt mindenki csak a pécsi MSZP táskás emberének hívta. Ha valahol pénzt kellett beszedni, ha valahol korrupció volt, ő mindig ott ólálkodott, de ne szaladjunk ennyire előre. Márpedig Baranya és Pécs sosem volt unalmas város ebből a szempontból, az MSZP egyik bástyája volt, a nagypolitikában is jól ismerősnek számító nevekkel, mint Szili Katalin vagy Toller László, Puch Lászlóról, az MSZP egykori legendás pártpénztárnokáról nem is beszélve, kinek a neve számtalan ügyben felmerült, pedig jelenleg is megyei elnök (fájdalom, a „kormányváltók” listáján elfoglalt 43. helyről 2014-ben aligha lesz befutó).

Tóth Bertalannak is van mit megmagyaráznia a pécsi buszmutyi kapcsán
Kőhegyi pályafutása még Toller László időszakában kezdődött (volt kitől tanulni a rablást), majd a mester halála után kinyílt előtte és a főnöke előtt a pálya. Tóth Bertalan, prominens MSZP-s pécsi alak, volt alpolgármester, szárnyai alá vette (ez talán szó szerint is vehető, hiszen nem éppen szálfatermete miatt sokan csak a „kis Simonnak” hívják a városban Kőhegyit), és küldte mindenhova, ahol pénzt lehetett keresni, erre pedig ezek mindig találtak helyet és alkalmat, ez az elmúlt 24 év tanulsága. Az öreg pécsi kommunisták forrásunk szerint csak „csokitolvajok” néven aposztrofálták őket. 2009-ig ők irányították a Pécs Európa Kulturális Fővárosa projektet, náluk reprezentatívabb gengsztere talán éppen nem akadt a pártnak helyben, ezért érhette őket a megtiszteltetés. Szintén Tóth, hősünk főnöke döntött a több milliárdos kárt okozó pécsi buszkiszervezésről. Kőhegyi akkoriban a Pécs Holding Városi Vagyonkezelő Zrt. felügyelő-bizottsági elnöke volt, aki már 2008-ban azon dolgozott vagyonpolitikai tanácsnokként, hogy a városi képviselő-testület beleszólása nélkül értékesíthessék a városi cégek vagyontárgyait. Mindkettejük neve sokat forgott a sajtóban, és amikor a szerepüket firtató állításai után  egyik egykori párttársukat rágalmazás címén beperelték, e kísérletük jogerősen elbukott. Mellesleg az ügyben Keczer László a Pécsi Közlekedési Vállalat akkori elnöke amúgy első nekifutásra 7 évet kapott az ügyben, de azóta elölről kellett kezdeni az elszámoltatást.

Talán most is azon tanakodik Kőhegyi, miképpen lehetne megdézsmálni a közvagyont

Nos, nézzük, mit tudunk Kőhegyi anyagi viszonyairól. Ugyebár 2010-ben hivatalosan vagyonnyilatkozatot kellett tennie, mint országgyűlési képviselőnek. Itt még egy egyszerű szegénylegény politikus képében tetszeleg, csaknem 40 milliós banki hitel, illetve 10 milliós tartozás terheli magánszemélyek felé. Egy Suzuki Jimny terepjárója van, ami nem egy Swift, de nem is a rongyrázás csúcsa, kategóriájában belépőszint. Két cégben pedig ügyvezető 100, illetve 25 százalékos tulajdonrész mellett. A mindössze 2 milliós megtakarítás szinte már aggasztó. Vérzik Pityuért a szívünk. Azt természetesen sosem tételeznénk fel, hogy a nyilatkozat nem valós. De nézzük tovább, hogy folytatódik a pénzügyi történet! Kocsiban rögvest feljebb lép, egy Volkswagen Touareget lízingel májustól (Demszkynek is efféle luxusdzsipet bérelt annak idején a fővárosi városháza), mintegy ezzel vigasztalódva rövid parlamenti karrierje lezárultát követően.

Izgalmasabb szintlépés következik be 2011 során, legalábbis a bankszámlakivonata mesés vagyongyarapodásról árulkodik: az ország házában bizony nem volt ilyen jó sora. Októberben könnyűszerrel telt neki arra, hogy 20 ezer eurót utaljon egy ciprusi offshore számlára (aznapi középárfolyamon 5,5 millió forint). Vélhetően ekkor is részvényeket vásárolhatott, mint például 2012 tavaszán és őszén. Maradva 2011-nél, novemberben pedig értékpapírokban, devizában és jó magyar forintban immár bizony közel 66 milliós vagyont tudhat magáénak az Ersténél. Forrásunk szerint a legális vállalkozásaiból sosem lehetett ennyi bevétele.

Ezek után az sem csoda, ha ingatlanok közül csemegéz, az mindig jó befektetés, ha van mit a tejbe aprítani, de az 1 millió dolláros határig böngészett floridai hotelek talán túlzásnak hatnak. Kérdés, hogy vajon ekkora összeg honnan állt volna a rendelkezésére, illetve kik lehettek a megbízói? Talán emiatt sem kellett hozzányúlnia a csendben kamatozó, a nyugdíjas éveire félretett milliócskákhoz.

Közben lelkesen adja-veszi a részvényeket, hol nő, hol csökken az összeg, többnyire az utóbbi. 2013-hoz közeledve már további 10 millióval mondhatja magát (?) gazdagabbnak. A „megtakarításához” a forgatáson kívül nem nyúl hozzá. Pénzmosás, parkoltatás? Talán ő is megőrzi valakinek a pénzét jószívűségből, mint Simon? Kíváncsiak lennénk rá, ahogy arra is, mely afrikai ország útlevelével rendelkezik a derék politikus.

Kőhegyi István persze csak egy baka, akiből számtalan lelhető fel, mind az „elmúlt nyolc év”, mind azt „elszámoltatók” oldalán, és remekül megtestesítik a „rendszerváltás” utáni magyar közéletet. Ez addig így is marad, amíg csak az egyik maffia váltja a másikat az országban.

(Kuruc.info)