Súlyos szabálytalanságokat tárt fel egy jelentés a brit Cumbria és Lancashire megyékben kórházakat üzemeltető alapítvány intézményeiben, ami több esetben a páciensek halálához vezethetett, írja a Telegraph.

A jelentés szerint 20 ezer esetben találtak adminisztratív hibát az ambuláns papírokban, ami 663 páciens állapotromlásához, és több esetben halálához vezetett. Eszerint a vezetés a kórházak pénzügyeit előbbre valónak találta a betegellátás minőségénél, így 14,5 millió fontot takarított meg a 2010-es, 2011-es években.

Több esetben biztonsági őröket alkalmaztak nővérek helyett, mert nem volt, aki foglalkozzon a páciensekkel. Kevés volt az ágy, emiatt akár éjszaka küldték el a betegeket, ha új érkezett, vagy a folyosón altatták őket, olykor a férfiak és a nők egy szobában aludtak.

A sürgősségi osztályon előfordult, hogy öt nappal később vettek észre gerinctörést, és fájdalomcsillapító nélkül tették ki a betegeket az osztályról. A panaszkodó pácienseket pedig kinevette a személyzet.

A University Hospitals Morecombe Bay NHS alapítványhoz hat intézmény tartozik, köztük kettőben sürgősségi baleseti osztály is működik. Az, hogy ellátási problémák vannak az alapítvány kórházaiban először akkor kapott nagyobb visszhangot, amikor egy újszülött a szülészeten összeszedett fertőzés miatt kilenc nap alatt elvérzett 2008-ban.

Azóta több alkalommal járt a brit egészségügyi felügyelet a kórházakban, de az elkészült jelentések hatására sem javultak az ellátás körülményei, összegzi a legújabb beszámoló, amit már követett akkora felháborodás, hogy meglegyen a hatása: még a januári ellenőrzések előtt távozott az intézmény legfelsőbb vezetése.

A felügyelet, az iszonyatos körülményeket látva azon is elgondolkodott, hogy egyszerűen bezárja a kórházak műtőit, felfüggesztik az operációkat, de erre végül nem került sor, a környéken ugyanis nincs más, alapfeladatokat ellátó egészségügyi intézmény.

Az elhunyt újszülött, Joshua Titcombe édesapja, aki a teljes körű vizsgálatért küzdött éveken keresztül azonban még most sem elégedett, szerinte az intézményvezetők közül számosan, megállapítható felelősségük ellenére, megőrizték posztjukat.

Az új igazgató azonnali és látható javulást ígért.

(Index)

Frissítés: Olvasónk levele:

Tisztelt Szerkesztőség!

A brit kórházakkal kapcsolatos, az Indextől átvett cikkel kapcsolatban szeretnék észrevétellel élni. Egy ideje az Egyesült Királyságban dolgozom orvosként, így valamelyest ismerem a rendszert. A cikkben szereplő megyék Anglia északnyugati részét képezik. Itt nem ritkaság, hogy több kórházat a cikkben alapítványnak nevezett Trust irányít. Az adott kórházakban nem dolgoztam, és a vizsgálatba sem láttam bele, így nem tudom biztosan sem cáfolni, sem megerősíteni állításait. Ezzel együtt hadd tegyek néhány általános érvényű összehasonlítást a hazai egészségüggyel kapcsolatban.

Az, hogy itt a kórházak spórolnak a betegek kezelésén, nagyon erős túlzás. Saját tapasztalatom szerint még teljesen reménytelen esetekben is forintmillióknak megfelelő összegeket költenek a betegek életben tartására. Erről otthon még csak álmodni sem mernénk hétköznapi betegek esetében (persze 90 év körüli, menthetetlen, politikus-hozzátartozóról van tudomásom). Forintban leírva hihetetlen összegeket fordítanak idős emberek gyógyítására. Így itt értelme van annak a mondatnak, hogy az emberi élet mindennél többet ér. Sajnos Magyarországon ez nem igaz. Amennyiben egy fertőzés felüti a fejét egy nagy cég szarvasmarhatelepén, nagyságrendekkel nagyobb összegeket fordítanak a mihamarabbi kórokozó azonosítása és kezelése érdekében. Ott azonnal forintban mérhető a kár. Kórházaknál, betegeknél már messze megfontoltabban és az anyagiakat erősen átgondolva állnak hozzá a kérdéshez. Ezt otthoni mikrobiológusok megerősíthetik, bár gondolom, csak névtelenül hajlandóak erre.

A nem megfelelő elhelyezés Magyarországon kis túlzással minden kórházban naponta előfordul. A nők és férfiak egy szobában altatása újságírói félrefordítás, ami vagy szándékos szenzációhajhász, vagy a rendszer nem ismerete. Itt kórtermek vannak zömmel, aminek praktikus okai vannak. Egy kórteremben általában 4-6, akár 8 ágy is lehet. Ezek függönnyel elválaszthatók egymástól. Így, ha úgy alakul, kerülhet egy terembe nő és férfi, de az intimitásra messze jobban odafigyel mindenki, mint otthon.

Nem mentség, ha egy-egy esetet (gerinctörés példája) nem ismernek fel idejében vagy nem jó a kórisme felállítása, de itt minderre azért derülhet fény, mert a rendszerben dolgozók (a személyzet maga!) újra elemzi az adatokat. Otthon erre sajnos nincs elegendő személyzet és szerintem nem is lenne hiteles az eredmény (aminek számos oka van, és elsősorban nem az egészségügyi dolgozók tehetnek róla). Amíg otthon dolgoztam, egyszer sem találkoztam ilyen úgynevezett vizsgálattal (audit), itt évente többel is. Amennyiben valaki hibázik az Egyesült Királyságban, általában beismeri, legalábbis tapasztalataim szerint. Mindenki hibázhat, még az orvos is. Így könnyebb orvosolni a hibát.

Amennyiben az a cikkben említett felügyelet ellátogatna Magyarországra, szerintem nem találna jelzőt az állapotok jellemzésére, miután az angliait iszonyatosnak nevezte. Ami a hozzátartozót illeti, megértem, és könnyen lehet, hogy én is úgy éreznék, viszont mint az egészségügyben dolgozó, sokszor árnyaltabban látom a helyzetet. Nem ritkán a hozzátartozó dramatizálja a helyzetet, esetleg a sajtó segítségével. Akit tragédia ér, meg lehet érteni, de ne feledjük, hogy érzelmi szempontból erősen érintett az illető, így az ítélete nem feltétlenül tárgyilagos. Annál könnyebb felhasználni hangulatkeltésre, amit nem egyszer tapasztaltam az otthoni sajtóban.

Sok sikert kívánok az új igazgatónak, bár nagyon nehéz helyzete lesz, mivel az anyagi megszorítások itt is elérték az egészségügyet, és amint meg tudom ítélni, minden változásnak erős anyagi vonzata van, amennyiben azonnali a változás, annak még magasabb anyagi vonzata van.

Nem örömmel ragadtam billentyűzetet, viszont azt kell mondjam, sajnálattal, hogy lehetőségeit és a szolgáltatás színvonalát tekintve az Egyesült Királyságban sokkal jobb az egészségügy működése, mint Magyarországon. Igaz, hogy az anyagi források frigyelembe vételével szinte már jónak is nevezhető az otthoni rendszer. Sajnos a képzés színvonala inkább zuhan, mint romlik, így ez sem biztos, hogy sokáig igaz lesz. Ismereteim szerint az egyetemeken dolgozóknak sincs elég idejük az oktatásra és a "hozott anyag" minősége sem a régi.

Összességében, amennyiben választhatnék, itt gyógyíttatnám magam.

Tisztelettel

egy hazaköltözés előtt álló orvos