Ez év november 4-én két bankrablót holtan találtak félig kiégett lakókocsijukban Eisenachban, miután kiraboltak egy bankot. A bankból kerékpáron távoztak a lakókocsiig.

Az odaérkező rendőrök a holttesteket, 13 éve lőszerrel való visszaélés miatt körözött személyként azonosították. A férfiak egy „Türingiai Hazavédelem” nevű radikális jobboldali csoport tagjai voltak. Néhány nappal később fölrobbant és kiégett Zwickauban egy lakás, melynek hölgy bérlője a két bankrablóval/jobboldali terroristával alkotott egy triót és velük együtt illegalitásban élt. A hölgy jelentkezett a rendőrségen, azóta előzetes letartóztatásban van.

Eddig a vitathatatlan tények. Erre nagyon fontos odafigyelni, mert minden, ami ezután jön, az a német rendőrség kiszivárogtatása. Feltűnő a dologban, hogy a rendőrség nem nyilatkozik, hanem a főáramú sajtó csöpögteti a tényeket (állításokat) rendőrségi forrásokra hivatkozva napról napra, néha az előző kiszivárogtatásnak is ellentmondva.

Eszerint a két férfi öngyilkos lett, miután a rendőrség felfigyelt rájuk. De az is lehet, hogy az egyik lelőtte a másikat, és utána végzett magával. Erre utal, hogy az egyik férfin több lövés, köztük hasi lövés nyoma is található, ami igen ritka öngyilkosságoknál. [Azt csak a közreadó teszi hozzá, hogy ennyi erővel mindkettőt lelőhették.] Az említett radikális csoportot 13 éve egy, a jobboldali, nemzeti mozgalmakat kompromittálni szándékozó beépített állambiztonsági ügynök hozott létre. Öngyilkosságuk előtt a két férfi figyelmeztette a nőt, aki erre föl fölrobbantotta a lakást.

A kiégett lakókocsiban megtalálták egy négy évvel ezelőtt meggyilkolt rendőrnő szolgálati fegyverét. A kiégett lakásban pedig azt a pisztolyt, amellyel a döner gyilkosságok néven elhíresült gyilkosságsorozatot elkövették. A gyilkosságsorozattal kapcsolatban – melynek 2000 és 2006 között kilenc török származású imbisztulajdonos esett áldozatul – a rendőrség éveken át a sötétben tapogatódzott. A felrobbantott lakásban egy ládányi, elküldésre előkészített videót is találtak, amelyet a sajtó hamisan beismerő videónak állít be. A videón a Döner-gyilkosságok áldozatait gúnyolják ki eléggé gyomorforgató módon. De senki tettes nem ismeri be a gyilkosságokat, sem a helyszínről készített fényképek nem támasztják alá, hogy azt valóban csak a tettesek készíthették volna. Ráadásul a 2007-ben készített videóból két példányt most, a csoport lebukása előtt közvetlenül elküldtek különböző baloldali szervezeteknek. És fura mód, egy baloldali szervezet szerzői jogokra hivatkozva eladta a videó közlési jogát a Der Spiegel hetilapnak. Ki is akkor a videó szerzője???

A főáramú sajtó és a polkorrekt szervezetek kórusban követelik az NPD (Németország Nemzetidemokrata Pártja), a radikális nemzeti oldal legjelentősebb pártjának betiltását és igen magabiztosak abban, hogy ez a 3 évvel ezelőtti sikertelen kísérlet után most sikerülni fog.

Itt egy kis párttörténeti kitérő:

A nyugatnémet pártéletben sohasem tudott össznémet (szövetségi) szinten tartósan gyökeret verni egy radikális jobboldali párt. Talán annak volt ez köszönhető, hogy a jobb és baloldali váltópártok igen jó gazdaságpolitikát folytattak évtizedeken keresztül, Európa legerősebb gazdaságát és legmagasabb életszínvonalát biztosították a németeknek, akiknek ráadásul a két vesztett világháború után elegük volt a radikális hangokból. A helyzet az 1990-es újraegyesítéssel némileg változott. A kezdeti eufóriát hamar felváltotta a kijózanodás, fokozódott a munkanélküliség, eladósodás, és ekkorra kezdett szélesebb tömegek számára nyilvánvalóvá válni, hogy a mohamedán bevándorlók immár kezelhetetlen problémát jelentenek az országnak. A radikális vonalat a Republikánusok, a DVU és az NPD képviselte. A három párt között akcentusbeli különbségek vannak, együttműködni nem tudnak. Közülük a legkövetkezetesebb, legjelentősebb és legradikálisabb az NPD. Persze ez, hogy legjelentősebb, azt jelenti, hogy szövetségi szinten rendre 1-2 %-ot érnek el. De tartományai és kommunális szinten több parlamentben vannak képviselőik. Köztudott továbbá, hogy a pártban rengeteg beépített ügynök van, akik közül többen elég magas szintig eljutottak. Ez a tény hiúsította meg a párt betiltását 2008-ban.

De térjünk vissza az aktuális esethez. Talán fölösleges mondani, hogy az NPD a leghatározottabban elhatárolódik a bűncselekményektől, és azt is, hogy elhatárolódása a betiltani szándékozók számára semmit nem ér.

Nézzük tovább a tényeket.

Ami itt következik, azt a sajtó már nem szalagcímekben hozza, hanem a több oldalas írások végén egy-egy homályos utalást tesz, inkább elrejtés, mint tájékoztatás céljából.

A gyilkosságsorozat utolsó esete Kasselben történt 2006-ban, ahol egy internet-kávézó török tulajdonosát lőtték le. A rendőrség felhívást tett közzé a kávézóban a kérdéses időpontban ott tartózkodó személyek jelentkezésére. Mindenki jelentkezett, egy kivételével. Ezt az egyet a rendőrség megtalálta, és az Állambiztonsági Szolgálat (Bundesamt für Verfassungsschutz) munkatársaként azonosította. A lakásán történt házkutatás során pedig egy sorozatgyilkosságokkal foglalkozó rendőrségi kiadványt, valamint fegyvereket találtak. Az ember azt gondolná, ezek után alaposabban megnézné a rendőrség és az Állambiztonság az illetőt, de ehelyett csupán annyi történt, hogy áthelyezték. És ha még ehhez hozzávesszük, hogy az illető a kilenc döner gyilkosság közül a hatnak a közelében volt, és ezt munkaadói áthelyezéssel nyugtázták, ahelyett, hogy alaposabban kivizsgálták volna az esetet vagy átadták volna a rendőrségnek, azt kell, hogy mondjuk: fölöttébb különös vagy inkább botrányos.

További furcsaságok:

A kiégett lakásban nem csak a videók és a fegyver marad sértetlenül, pont úgy, mint a World Trade Center felrobbanásakor Mohamed Atta útlevele, hanem találnak egy 88 politikus nevét tartalmazó listát, amit a sajtó halállistának nevez el, noha erre semmi nem utal.

A sajtó november 14-én közli, hogy B. Zschäpe, a trió életben maradt hölgy tagja november 16-án megtöri hallgatását és vallomás tesz. Azóta semmi. Amit úgy is lehet értelmezni, hogy a rendőrségnek nem sikerült a megfelelő vallomást a hölgy szájába adnia.

Találnak továbbá olyan illegális papírokat, amelyeket az Állambiztonság adott ki. Itt aztán végképp összezavarodik az ember. Most akkor nyilvánosságra akartak lépni a 4 évvel ezelőtt készített videók szétküldésével? De akkor minek a hamis papírok? És főleg: hogyan kerültek hozzájuk? A triónak a 13 évvel ezelőtti beszervezése, az öt évvel ezelőtti gyilkosságoknál a furcsa állambiztonsági közelség után ez a harmadik érintkezési pontja az Állambiztonsággal. Érthetetlenek az időpontok is.

2006: a gyilkossági sorozat félbeszakad

2007: az áldozatokat kigúnyoló (profi minőségű) videó elkészítése.

2011: a videók szétküldésének megkezdése, majd a hirtelen vég.

Ugyancsak nincs magyarázat arra, miért akadályozták meg magasabb helyről a trió letartóztatását 2001-ben. És szerfölött furcsa, miért 4 nappal az állítólagos öngyilkosság után jelentik be a rendőrnő fegyverének megtalálását. Miért történtek a trió terhére írt gyilkosságok kizárólag Nyugat-Németországban, míg a bankrablások kizárólag Szászországban? Egy valódi jobboldali terrorszervezet miért jelentéktelen kisemberekre összpontosítja támadását?

Sokan emlékeznek még Németországban, milyen kettős szerepet játszott annak idején az Állambiztonság a Vörös Hadsereg Frakció nevű terrorszervezettel kapcsolatban.

Mint látjuk, egyelőre több a kérdés, mint a válasz. Nekünk, magyaroknak természetesen azonnal az elhíresült cigánygyilkosság sorozat és a furcsa titkosrendőrségi kapcsolat jut eszünkbe. Az is jó alapot nyújtott a Magyar Gárda betiltására, illetve a nemzeti mozgalmak befeketítésére.

A címben föltett kérdésre pedig a boszorkányüldözés szóval tudunk csak válaszolni. Ha ma valakire azt mondják Németországban, hogy (neo)náci, annak annyi. Nem tud védekezni. Márpedig a jelzőt mindenki megkaphatja, aki igyekszik valamit tenni hazájáért. A közelmúltban ítélték több mint 2 év börtönbüntetésre a http://altermedia-deutschland.info/ honlap szerkesztőit mondvacsinált ürügyek alapján. A német társadalom mindezt meglehetősen apátiával fogadja, úgy tűnik, hajlandó hitelt adni a média közléseinek. Pedig így kezdődött a bolsevik diktatúra Oroszországban 1918-ban. Az emberek közönyösen tűrték, hogy a bolsevikok leszámoljanak először a mensevikekkel, az eszerekkel, majd amikor már csak ők voltak a porondon, megkezdődött a nagy terror. És mi, magyarok is átéltük ezt a mechanizmust 1945-47-ben szalámitaktika néven. Mindamellett a társadalom informálódási lehetőségei ma vitathatatlanul jobbak, mint 60-80 éve.

A közeljövő fogja megmutatni, milyen irányt vesz ez a zavaros ügy.

Szeged, 2011 november

Bálint József