Amikor Haider volt az elnök, pártja mindig javított eredményén
Azt mondják, ötvenévente egyszer születik egy országban nagy formátumú politikus. Hogy Magyarországon mikor fog megszületni, megszületett-e már, nem tudjuk. Ausztriában viszont 1950-ben mindez megtörtént. Megszületett az az ember, aki az 1980-as évektől meghatározó, ellentmondásos, ám töretlenül népszerű maradt tágabb (Ausztria) és szűkebb (Karintia) hazájában is.
Jörg Haider mindvégig kiemelkedően jó tanuló volt, kitűnő érettségi után 1968-ban kezdte meg tanulmányait Bécsben a jogi karon. 1970-től elnöke a Freiheitliche Partei Österreichs (Ausztria Szabadságpártja) ifjúsági tagozatának, melyet 1974-ig vezetett. 1973-ban jogdoktori címet szerzett. 1974-től a Bécsi Egyetem alkotmányjogi tanszékén dolgozott. 1976-ban, huszonhat évesen lett az FPÖ első embere Karintiában. 1979-ben ő lett a legfiatalabb tagja a 183 fős Nationalratnak, az osztrák parlamentnek. Az 1980-as évek elejétől az FPÖ népszerűsége Karintiában a 11-12%-ról 16-ra nőtt (és a növekedés 2005-ig, Haider kiválásáig nem állt meg).
1983-tól kritizálta az FPÖ akkor liberális vezetését a szocialistákkal kötött koalíció miatt, melynek eredményeképpen 1986-ban a párt elnökévé választották. Haider azonnal felmondta a koalíciót, és az addig 5-6%-os FPÖ az őszi választásokon már közel 10%-os eredményt tudhatott maga mögött. 1989-ben már 28,9%-os eredményt ért el az FPÖ Karintiában, amivel az SPÖ mögött a második erővé vált, Haider pedig tartományi vezető lett – ekkor még az ÖVP, a kereszténydemokraták segítségével. 1991-ben lemondásra kényszerítették.
Az 1990-es választásokon már 16%-os eredménnyel büszkélkedhetett a nacionalista és liberális szárnyból álló FPÖ, nem sokkal később azonban sor került a liberális szárny pártból való kiválására is. Az, hogy a liberálisok mintegy 6%-nyi erőt képviseltek, nem ingatta meg az FPÖ-t, amely 1994-ben 22% fölé emelkedett, Karintiában pedig minden harmadik ember szavazatára számíthatott. Az 1995-ös választásokon is tovább növelte szavazatszámát az FPÖ (jóllehet, a magas részvétel miatt arányaiban „csak” 21,9%-ot kapott).
Az igazi csúcsraérés Jörg Haider számára az 1999-es év volt, amikor 42,1%-kal az FPÖ megnyerte a karintiai tartományi választásokat (Haider pedig a tartomány vezetője lett), a párt pedig országosan 26,91%-ot ért el – megelőzve a kereszténydemokratákat. Hosszasan elhúzódó tárgyalások után FPÖ-ÖVP-koalíció alakult a néppárti Wolfgang Schlüssel vezetésével. 2000-ben a „demokratikus” EU bojkottra hívta fel az országokat, mire Haider – ez is politikusi nagyságát mutatja – pártja és országa érdekében képes volt visszavonulni Karintiába. A 2002-es választásokon az FPÖ – amelynek tehát nem Haider volt már az elnöke – 10%-os eredményt ért el, a 2004-es EP-választásokon pedig alig több mint 6-ot. Mindeközben Karintiában Haider szárnyalása tovább tartott: 42,5%-kal tovább növelte szavazatarányát az FPÖ. Haidert ismét tartományi vezetővé emelte Karintia népe. Az a vád tehát, mely szerint a radikális jobboldal képtelen a kormányzásra, megbukott. Az emberek honorálták Haider kormányzását Karintiában.
2005-ben jött el a szakítás ideje: az FPÖ Haider ellenzékének kezébe került, így Haider híveivel megalakította a Bündnis Zukunft Österreich (Szövetség Ausztria Jövőjéért) nevű pártot. A 2006-os választásokon a párt – melyet ekkor még nem Haider vezetett – 4,11%-os eredménnyel bekerült a parlamentbe. Sokat elmond, hogy az osztrák tartományok közül egyetlenegyben sikerült a pártnak a 4%-os küszöböt átlépnie: Karintiában, ahol Haider vezette a listát, 24,9%-os eredményt ért el a BZÖ.
2008 nyarán Ausztriában kirobbant a koalíciós válság a két nagy párt, az SPÖ és az ÖVP között, aminek eredményeképpen előrehozott választásokat írtak ki szeptemberre. Júliusban a közvélemény-kutatók egyértelműen a BZÖ kiesését jósolták a parlamentből. Augusztusban a párt elnököt váltott, és megnevezte kancellár-jelöltjét: Jörg Haider. Ettől az egyetlen egy bejelentéstől a 3% 6-ra változott, szeptember végére pedig a kiváló érvelő és vitázó, örökifjú Haider 8%-ra hozta fel pártját – legalábbis ezt gondolták a közvélemény-kutatók. Tévedtek. Haider megháromszorozta pártja támogatottságát, közel 11%-os eredményt ért el és az eddigi 7 helyett 21 képviselőt küldhetett a BZÖ a Nationalratba. Az FPÖ 18%-os eredménye és ez a 11% azt eredményezte, hogy a radikális jobboldal soha ilyen erős nem volt Ausztriában. Haider – aki nem volt ekkor parlamenti képviselő – kijelentette, továbbra sem kíván mandátumhoz jutni, szeretné Karintiát vezetni. A 2008-as választásokon a BZÖ majdnem 40%-ot kapott Karintiában, ha ehhez hozzávesszük az FPÖ 7%-os eredményét, azt mondhatjuk: Haider ismét csúcsra járatta a nemzeti gondolatot.
Haider népszerűsége nem csak karizmájának, remek szónoki képességének és kiváló vitapartneri adottságainak köszönhető, de annak is, hogy remekül kormányozta Karintiát. A kisemberek helyzetének javítása érdekében számos rendelkezést hozott, melyekkel Karintiát Ausztria egyik, ha nem a legélhetőbb tartományává emelte. Kitoloncoltatott a tartományból minden olyan menedékkérőt és bevándorlót, akik bűncselekményt követtek el. Tavasszal – az Olaszországban élő romániai cigányok kitoloncolásakor – fokozott határellenőrzést követelt az osztrák-olasz határon, hiszen joggal tartott attól, hogy ezek a cigányok ott folytatják Ausztriában – ha esetleg Ausztriába mennek –, ahol Olaszországban abbahagyták.
Haider 2008. október 11-én – a koalíciós tárgyalások közepén – hajnalban otthonába tartott, ahol édesanyja kilencvenedik születésnapját ünnepelték volna. Autója tisztázatlan körülmények között letért az útról. Haider a helyszínen belehalt sérüléseibe. Ötvennyolc éves volt.
Jörg Haider élete végéig fiatalnak tekintette magát. Többször járt fiatalok által látogatott szórakozóhelyekre, diszkókba is.
A BZÖ a 30 éven aluli korosztályban a legnépszerűbb. Sokak szerint nem illett volna hozzá az öregkor. Haider nős volt, példamutató családi életet élt, két felnőtt lányt hagyott maga után. Amikor pártjának helyi vagy országos vezetője volt, minden alkalommal növelte a párt szavazatszámát az előző választáshoz képest. Haider életénél leginkább az a kérdés: álmot élt vagy életet álmodott…
Nem lehet kikerülni a magyar viszonyokkal való összevetését sem. Hogy hazánkban a nemzeti radikalizmus képviselői eddig még soha nem voltak képesek elérni még csak nagyságrendileg hasonló eredményt sem, az a mieink töketlenségén kívül a totálalkalmatlan Csurka rombolása és Orbán kétszínű, sok buta hazafit megtévesztő politikája miatt lehet. A töbszörösen - és egyre nagyobbakat - bukott Orbán és Haider közti mély erkölcsi szakadékot az is jelzi a megboldogult javára, hogy Viktor ellenzékben is évek óta jobban őrizteti magát (páncélautó, testőrök mindenütt), mint a sokkal komolyabb pozícióban lévő Haider, aki utolsó útján is maga vezetett egy átlagos autót...
Kuruc.info
Kapcsolódó:
29%-ot értek el a jobbradikálisok Ausztriában + kampányképek