Portugália után Ibéria másik államába, Spanyolországba látogatunk el, több részen keresztül. A ma bemutatott pártokat (Vox, SALF) én tulajdonképpen nem sorolom a szélsőjobboldalhoz (különösen a Voxot), de bemutatásuk azért szükséges, mert a politikai közbeszéd, valamint a sajtó így definiálja mind a két pártot.

A szokásos - sokszor hosszú - bemutatót, melyet történelmi eseményekkel, valamint demográfiai adatokkal szoktam tarkítani, most megspórolom. Helyette azon felvetésekre, kérdésekre válaszolnék, melyeket hozzászólásokban tettek fel korábbi részeknél (például Grúzia esetében). Mi a fenének kell nekünk külföldi nacionalista pártokkal foglalkozni, pláne olyanokkal, amelyek több ezer km-re fekvő országokban működnek? Egyesek ezt kényszeres mániának értékelték.

Láthattuk, hogy például Lettországban és Grúziában is vannak olyan nacionalista, sőt nemzetiszocialista politikai csoportok, akik Orbánt és Magyarországot egyfajta nacionalista álmot megtestesítő politikai szereplőnek és országnak tekintik, s szimpátiatüntetéseket tartanak a magyar kormány mellett. Néhányan kritizálták a magyar hazafias közösség szervezett politikai erőit, hogy miért nem hívják fel az adott csoportok figyelmét arra, hogy az Orbán-kormány csupán a szavak szintjén hazafias. Amellett, hogy van igazság a felvetésben, látni kell, hogy ez a cikksorozat pont ezt a funkciót szeretné betölteni a hazai színtéren. Az eligazodást. Azt, hogy mérlegelni tudjuk, hogy egy jobboldalinak mondott párt valóban jobboldali-e, vagy csak annak mutatja magát, miközben kóserkonzervatív beltartalommal rendelkezik.

Európai sorstársaink politikai csoportosulásait azért is érdemes ismerni és figyelemmel kísérni, mert mások ötleteiből, tevékenységéből tanulhatunk, fejlődhetünk, ugyanakkor hibáikból okulhatunk is.

Harmadrészt pedig gondolatmagok is szárba szökkenhetnek az együttműködés lehetőségeiről. Ahogy Toroczkai László is fogalmazott a Mi Hazánk legutóbbi évértékelő rendezvényén: "Meg kell találni a partnereket, akikkel a globalizmus ellen tudunk küzdeni. A globalisták nemzetköziek. Győzni ellenük csak nemzetközi összefogással lehet". A nemzetközi együttműködésre való igény azonban nem csak pártpolitikai szinten található meg; hanem az aktuális pártpolitikai csatározásokból nem kérő nacionalista szervezeteknél is. (Lásd a beszélgetés második felét.) Sőt, náluk ezen igények hamarabb jelentkeztek, mint a pártpolitikai síkon mozgó szervezetek (MIÉP, Jobbik, Mi Hazánk) esetében.

Magam egyébként egyáltalán nem vagyok a pártpolitika és a demokrácia híve - sőt - azonban mint eszközt használni lehet és használni is kell. "Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség."

2024-et írunk. Nem csak népünk, nemzetünk, de rasszunk is komoly veszélyben van. A markáns fehér öntudattal rendelkező csoportokkal szembeni közöny és közömbösség nem csak hiba, de véleményem szerint bűn is. A fehér ember sorsában nem lesznek különutas népek: vagy együtt maradunk meg, vagy együtt oldódunk fel a globalista mocsokban. Magyarok, németek, franciák, szerbek, dánok, görögök, lengyelek, szlovákok, oroszok, spanyolok, finnek stb.  Hiszek benne, hogy a fehér ember még megtalálhatja jövőjének kulcsát. Ezt azonban akarni kell. Együtt, közösen.

Most pedig irány Spanyolország.

Európai összefogással a fajunkért, a nemzetünkért és a kultúránkért

Vox - Hang

A 2013-ban alapított pártot nemzeti konzervatívnak, populistának, bevándorlásellenesnek és euroszkeptikusnak írják le. 2018 novemberében, egy murciai pártrendezvényen a párt vezetője, Santiago Abascal „antifasisztaként” határozta meg pártját, továbbá "náciellenesként és antikommunistaként." A párt a jobbközép Néppárt (PP) konzervatívnak nevezett platformjaként szakadt ki még 2013 őszén. A párt platformja a spanyol alkotmány átírását szorgalmazta a regionális autonómia visszaszorítása és a regionális parlamentek eltörlése érdekében. Az első elnök Alejo Vidal-Quadras volt, de az alapítók között megtalálható a jelenlegi vezető, Santiago Abascal is.

Gigantikus méretű választási drapéria egy épület homlokzatán

A kezdeti finanszírozásuk, összesen közel 972 000 euró, az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsa (NCRI) és az Iráni Népi Modzsahed Szervezet (MEK) támogatói egyéni adományaiból származtak, köszönhetően a Vidallal való „személyes kapcsolatuknak”. Mind a két disszidens perzsa szervezet a jelenlegi iráni rendszerrel szemben áll. A franciaországi és albániai székhelyű NCRI például "demokratikus változásokat", szekularizációt, "nemek közötti egyenlőséget", "békés külpolitikát" akar, valamint "elkötelezett az emberi jogok iránt". A MEK egy baloldali szervezet, melynek címerében egy vörös csillag is van, s szintén Albániában található a székhelye.

A 2015-ös és a 2016-os választásokon még a teljes kudarc jellemezte a párt eredményeit. Nagyjából 50 ezer szavazatot és 0,2%-ot értek el mind a két évben. Az áttörést 2019 áprilisa jelentette. Az előrehozott választásokon közel 2,7 millióan szavaztak a Voxra, ami 10,26%-ot jelentett, s így 24 képviselőt küldhettek a törvényhozásba.  Az ugyanezen év novemberében tartott szavazáson 1 millióval növelték támogatóik számát, s megduplázták mandátumukat: 3,65 millió szavazat, 15%, 52 mandátum. 2023-ra a támogatottságuk némileg csökkent: 3,05 millió voks, 12,4%, valamint 33 mandátum volt a mérlegük.

A 2014-es EP-választáson elhanyagolható volt a Vox támogatottsága. 2019-ben 4 mandátum, majd idén júniusban 9,62% és 6 mandátum lett a kampány vége. Az előző EP-ben az ECR soraiban foglalt helyet, majd idén átigazolt a Orbán-féle Patriótákhoz (PfE).

A Vox elnöke, Santiago Abascal Orbán Viktorral

A Vox támogatja az alkotmányos monarchiát, valamint az autonóm közösségek felszámolásával Spanyolország egységé, és határozottan ellenzi a szeparatista mozgalmakat, különösen a katalán és a baszk nacionalizmust. Ez utóbbi elleni küzdelem személyes kérdés több alapító tag számára is, köztük Santiago Abascal jelenlegi elnöknek, akinek családját az ETA terrorcsoport fenyegette baszkföldi fiatalkorában; José Antonio Ortega Lara, akit az ETA elrabolt és 532 napig túszként tartott1996 és 1997 között; és María Teresa López Álvarez, akinek apja túlélte az ETA merényletét. A párt ellenezte a függetlenségi népszavazás szervezése miatt elítélt katalán függetlenségi aktivisták kegyelmét.

Katalán függetlenségi politikusok amnesztiája ellen tüntetők a Vox demonstrációján

A pártot "antifeministának" tartják, mert szeretné hatályon kívülre helyeztetni a nemi erőszakról szóló jelenlegi törvényt, mely a férfit bemondásra, kvázi bizonyítékok nélkül bűnösnek feltételezi, s a nőt alaphelyzetből áldozatnak tekinti. Spanyolországban a nők évi 150 000 esetben tesznek feljelentést férjük, párjuk ellen, s a vádak 90%-áról később bebizonyosodik, hogy valótlanság. Bővebben itt olvashatnak róla. A baloldal szerint a Vox aláássa a "feminista harc jelentőségét és vívmányait".  A tényleges nemi erőszakért életfogytiglani büntetést szorgalmaznak. Az abortuszt tiltanák, akárcsak az eutanáziát.

Az azonos neműek "házasságát" elutasítják, de az élettársi kapcsolatukat nem. Bár a párt egyes képviselői markánsan kiállnak a normalitás mellett, a párt hivatalosan önmagát nem "homofóbnak" tartja, hanem csupán az LMBTQP-propagandával helyezkedik szembe. Azt is hangoztatják, hogy az iszlám bevándorlás veszélyezteti az LMBTQP-"közösség" jogait (minő fontos probléma), sőt, a 2019-es madridi választáson egy ferdehajlmaú jelöltet indítottak.

2021-ben a Vox egyik plakátját a bíróság "gyűlöletkeltőnek" minősítette. A plakáton egy idős fehér nő, s egy kapucnis idegenrasszú férfi volt látható, a következő felirattal: "Kísérő nélküli kiskorú: 4700 euró havonta. A nagymamád nyugdíja 426 euró havonta."

Az ominózus plakát

A párt hivatalosan az iszlám fundamentalizmus ellen foglal állást: bezárnák a radikálisok mecseteit, a fundamentalista imámok kiutasítását követelik. Szorgalmazzák az illegális bevándorlók kitoloncolását. Egyértelmű összefüggést hirdetnek az illegális bevándorlás és a bűnözés között. 2021-ben egyébként a spanyolországi bűnesetek 25%-át külföldiek követték el, miközben ugyanebben az évben Spanyolországban a bevándorlók a lakosság 11,5%-át tették ki, tehát a jövevények számarányukhoz képest kétszeresen felülreprezentáltak a bűnelkövetésben. Érdemes itt megemlíteni, hogy még 1990-ben nagyjából 330 000 külföldi élt (a lakosság 0,8%-a), addig 2022-re ez a szám 5 543 000 főre duzzadt, tehát harminc év alatt közel tizennyolcszorosára emelkedett a számuk. Még borzasztóbb ez a számadat annak tükrében, hogy az előrejelzések szerint az ország lakossága a jelenlegi 49 millióról 2100-ra 28 millió főre fog csökkenni.

A Vox főtitkára s egyben jelöltje a május 12-i katalán választásokon, Ignacio Garriga...

A párt támogatja a bikaviadalokat mint a spanyol kultúra részét. Szorgalmazza az otthoni fegyvertartást a büntetlen spanyol állampolgárok esetében. A szabad fegyverviselést elutasítja.

A 2022-es ukrajnai inváziót követően határozottan ukránbarát álláspontot képviseltek, azonban bírálták, hogy idén májusban a spanyol kormány 1 milliárd eurót kívánt adni Ukrajnának, hogy folytassa a háborút.

A Vox támogatja az amerikai és a chilei Republikánus Pártot, illetve jó kapcsolatban áll a Javier Mileni vezette argentin kóserkonzervatívokkal is. A portugál Chegával - ahogy fogalmazott Abascal - "megbontathatatlan az összhang".

Határozottan kiállnak Izrael mellett. A honlapjukon található „Vox, Izrael és a Közel-Kelet” című dokumentum Izrael demokratikus rendszerét és az iszlám szélsőségesség elleni harcát dicséri. A dokumentum bírálja a Bojkott, Eladás, Szankciók (BDS) mozgalmat, és kiáll a Spanyolország és Izrael közötti kapcsolatok minden téren történő megerősítése mellett. A gesztusokat időnként Izrael viszonozta. „A Likud Párt nevében szeretnék nagyszerű eredményt kívánni a Voxnak és elnökének (Santiago Abascalnak) az általános választásokon” – írta a Twitteren Eli Hazan, a Likud külügyi igazgatója a 2019-es választások előtti napon. 2024 májusában Abascal, a párt vezetője kritikát fogalmazott meg Sanchez miniszterelnökkel szemben, amiért egyoldalúan elismerte a palesztin államot. Abascal ezt az akciót botrányos jutalomnak minősítette a Hamásznak.

Santiago Abascal és Benjamin Netanjahu találkozója Izraelben

Santiago Abascal (kék ingben) és Amichai Chikli izraeli diaszpóraminiszter (mellette) találkozik az IDF csapataival 2024 májusában

Vége a bulinak! - Se Acabó La Fiesta (SALF)

A Se Acabó La Fiesta (SALF) egy frissen alapított párt, melyet berendezkedésellenesnek tartanak, amely a korrupció, valamint a háttérhatalom elleni küzdelemre koncentrál. A párt erős kritikát fogalmaz meg a spanyolországi rendszerrel szemben, s konkrét ügyeken keresztül kívánja bemutatni a rendszer romlottságát, korrupcióval való átitatottságát. A párt neve magyarul azt jelenti, hogy "Vége a bulinak", illetve úgy is értelmezhető, hogy "A pártok vége". A SALF neve azt kívánja kifejezni, hogy tevékenységükkel meg akarják szüntetni a pártokráciába besimult politikusok kényelmes életét, s megkezdték az "utánuk járást". Tevékenységük a korrupciós ügyek feltárására fókuszál, kiegészülve egyéb bűnösök felkutatásában, különösen a pedofilok elleni küzdelemmel.

A csoport logója a tipikus Anonymous-maszkkal ellátott mókus, amely a rendszerszintű korrupció elleni küzdelem iránt elkötelezett névtelen követői közösségre utal. A párt aktivistáit "mókusoknak" nevezik.

A SALF emblémája

A SALF honlapján azt írják magukról, hogy pedofilokat, gyilkosokat és erőszaktevőket azonosítanak és buktatnak le. Eddig 60 korrupciós ügyet vittek a nyilvánosság elé, és 12 politikus lemondását idézték elő tevékenységükkel.

A párt alapítója, Alvise Pérez korábban liberális pártokban politizált. A Covid-járvánnyal kapcsolatos lezárások kapcsán változott politikai álláspontja. Elemzők azóta az alt-right-hoz sorolják. Pérez a Telegram-csatornáján folytatott kommunikációjának köszönhetően vált ismertté, ahol 700 ezer követője van. Pérezt sokszor feljelentették "álhírek" terjesztése, illetve baloldali politikusok és médiaszereplők elleni "lejáratások" miatt, ám a spanyol bíróság egyszer sem találta bűnösnek.

Alvise Pérez, a párt elnöke a bíróságon, miután feljelentették, mert állítólag megfenyegetett egy baloldali politikust

Pérez megafonnal tart beszédeit a "mókusoknak"

Pérez ellenzi a bevándorlást, s kiáll a kitoloncolás mellett, azok esetében is, akik már megszerezték a spanyol állampolgárságot. Anticionistának tartják, s Ukrajnával szemben is kritikát fogalmaz meg. A pedofilok és a gyilkosok esetében a munkatábort tartaná megfelelő büntetésnek.

A 2024-es EP-választáson a SALF a hatodik legerősebb párttá nőtte ki magát: több mint 800 000 szavazatot kapott, és a voksok 4,6%-át zsebelte be, ami 3 mandátumot jelentett. Kezdetben úgy volt, hogy a SALF csatlakozik a Szuverén Nemzetek Európája (ESN) frakciójához. Az ESN megalapításának bejelentésekor, a Toroczkai László által közzétett bejegyzésben még fel volt tüntetve a tagok között a SALF logója is, de percekkel a bejelentés előtt a SALF visszakozott, s elállt a csatlakozástól. Júliusban jelezték, hogy csatlakozni kívánnak a Meloni vezette Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) pártjához, miután a Vox kilépett, hogy az ECR helyett Orbán Patriótáihoz csatlakozzon. Meloniék a döntést szeptemberre halasztották.

KG

A sorozat korábbi részei:

- Európai nacionalista pártok nyomában, XXIX. rész: Grúzia

- Európai nacionalista pártok nyomában, XXX. rész: Portugália