Szombaton temették el I. Mihályt, Románia utolsó királyát, aki a második világháború idején került Románia trónjára. Ő 1944-ben szakított a németekkel, és - az ősi oláh szokásoknak megfelelően - átállt a szövetségesek oldalára, amiért Truman és Sztálin is kitüntette. A kiugrást azonban később a szovjetek nem hálálták meg. Romániát is megszállták, és a kommunistákat ültették a hatalomba, akik 1948-ben száműzték I. Mihályt. Haláláig Svájcban élt, 1997-ben utazhatott először vissza Romániába.

I. Mihály

Novák Csaba Zoltán történész a temetés kapcsán a közmédia aktuális csatornáján megjegyezte: annak ellenére, hogy sokáig az új romániai politikai elit nem akarta visszaengedni, élete utolsó éveiben, főleg az új szemléletű romániai történelemoktatás okán, személye és a monarchia intézménye pozitív kicsengésű, emiatt nem meglepetés, hogy ekkora tömeg búcsúzik tőle Bukarestben. Megemlítette: királyságpárti megmozdulások is történtek a temetés kapcsán.

I. Mihály második világháborús szerepével kapcsolatban megjegyezte: a rendszerváltozás előtt minimálisra korlátozták szerepét a román kiugrásban, ezt csak a rendszerváltozás utáni történelemszemlélet-váltással kapta vissza. Olyannyira – magyarázta el – egy összefogó, koordináló szerepet töltött be a kiugrás megszervezésében, és oroszlánrésze volt Antonescu marsall távozásában.

I. Mihály román király temetése

A kiugrás fő motivációja Románia nemzeti érdekeinek fő képviselete volt, ami nem meglepetés, ha azt nézzük, hogy a romániai Hohenzollern-dinasztia négy királya teljesen azonosulni tudott a romániai nemzeti érdekekkel – foglalta össze Novák Csaba Zoltán.

Iulian Radulescu cigánycsászártól januárban vett búcsút Románia (bővebben a kapcsolódók között)

Úgy fogalmazott: a kiugrás jelentősen lecsökkentette a romániai harcok idejét, valamint lehetővé tette, hogy a bécsi döntésekben Romániától visszacsatolt Észak-Erdély területére az átállt román hadsereg mögött térjen vissza a román közigazgatás, és így a szovjet szándékok szerint kapta "vissza" Erdély északi részét.

Észak-Erdéllyel kapcsolatban megjegyezte a történész: az talán más helyzetet eredményezett volna, ha Románia is a németek oldalán fejezi be a II. világháborút, az mindenképpen negatív értelemben hatott volna a román érdekekre.

Azzal kapcsolatban, hogy vajon megbánta-e utólag I. Mihály azt, hogy a szovjetek oldalára állt, a történész úgy fogalmazott: 1944-ben egy történelmi pillanata volt a néhai uralkodónak, aki azután már kényszeredetten működött együtt egészen a trónfosztásáig a kommunistákkal, így mondhatni, történelmi kényszerpályán mozgott.

(Híradó nyomán)

Korábban írtuk: Elhunyt az egykori román király

Kapcsolódó:

- "Meghalt az uralkodó, éljen az uralkodó!" - Új császáruk van a cigányoknak

- A román nyelv és nép valódi eredete

- Dráma a román királyi udvarban: Mihály kitagadta unokáját, Miklós herceg nem herceg többé

- "Románia hatvan év alatt hatszor árulta el szövetségeseit"