Világunk abszurditásának újabb jele: 68 évvel a második világháború befejezését követően Németországban vizsgálat kezdődött az auschwitz-birkenau-i munkatáborban szolgálatot teljesítő őrök ellen. A vádlottak átlagéletkora 90 év körül van.

A vizsgálatot a dél-németországi Ludwigsburgban székelő Nemzetiszocialista Bűnöket Vizsgáló Központi Hivatal folytatja le. A hatóság ismeri az összes vádlott pontos nevét és lakóhelyét. Mindegyikük Németországban él. A talmudi bosszúhadjáratot vezénylő Kurt Schrimm ügyész kijelentette: mióta 2011-ben Németországban elítélték az ukrán John Demjanjukot, amiért a háború alatt a sobibori “haláltáborban” szolgált, azóta az egykori koncentrációs lágerek személyzetének egyetlen élő tagja sem érezheti magát biztonságban. Mint emlékezetes, Demjanjukot öt év börtönbüntetésre ítélték, mert vádlói szerint része volt több mint húszezer ember megölésében. Az ukrán férfit 1988-ban – hamisított dokumentumok és hazug “szemtanúk” vallomásaira alapozva - Izraelben halálra ítélték, mert azt állították róla, hogy a treblinkai láger rettegett szadista őre volt. 1993-ban azonban kénytelenek voltak szabadon engedni, mivel ország-világ előtt kiderült: Demjanjuk ellen koncepciós eljárást folytattak le. Az ukrán férfi 2012-ben hunyt el.

Korábban olyan információk terjedtek el, melyek szerint Sobiborban, Treblinkában, Belzecben és Kulmhofban szolgálatot teljesítő egykori német katonák ellen is nyomozást folytatnak. Egyelőre nem világos, hogy csak az állítólagos “haláltáborok” még életben lévő őreit kívánják-e bíróság elé állítani, vagy pedig minden német bűnös, aki bármelyik német koncentrációs tábor őrszemélyzetének tagja volt. Ez utóbbi esetben igencsak sok dolguk lesz a zsidó parancsra dolgozó “nácivadászoknak”, mivel a holokausztozók legutóbbi „felfedezése” szerint egészen pontosan 42 500 “gettót és lágert” üzemeltettek a gaz nácik 1933 és 1945 között Európában. Azonban ha bűnnek minősítik a német munkatáborokban végzett őrszolgálatot, akkor – mivel tudtommal minden ember egyenlő – vizsgálatot kell lefolytatni a Szovjetunióban és az egykori kommunista országokban működtetett lágerek és internáló táborok őrei ellen is. Sőt meg lehetne indítani a pereket a 2. világháború után létesített szövetséges hadifogolytáborokban szolgálatot teljesítő katonákkal szemben, miként például a guantánamói lágerben ténykedő amerikaiakat is bíróság elé lehetne citálni.

Viszont ha kizárólag a „haláltáborok” őrei számítanak „bűnösnek”, akkor előbb a holokausztozóknak pontosan tisztázni kellene, hogy mely lágereket minősítik „haláltábornak”? Ez ügyben ugyanis meglehetősen nagy a kavarodás. Ha volnának bátor és egzisztenciájukat, sőt szabadságukat is kockára tenni kész ügyvédek, könnyűszerrel sarokba lehetne szorítani a bosszúszomjas „nácivadász” társaságot: egyértelmű és világos bizonyítékokat kellene ugyanis követelni tőlük a gázkamrák létezésére vonatkozóan.

Perge Ottó - The Local nyomán