Hatvan esztendővel ezelőtt, 1952-ben kényszerítették rá a megszállt Németországra azt az egyezményt, melynek értelmében kárpótlást köteles fizetni a “náci bűnök jóvátétele” céljából. Az összeg legnagyobb része természetesen a “holokauszt túlélőihez” vándorolt. Még kimondani is rettenetes, de a holobűnözők az eltelt hat évtized folyamán 89 milliárd dollárt sajtoltak ki Németországból. És még mindig nincsenek megelégedve, sőt növelni kívánják az állítólagos “túlélőknek” folyósított összegeket.

Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter az elmúlt héten hozzájárult az 1952-es szerződés módosításához, melynek következtében havi 255 dollárról 331 dollárra növelik az egykori kommunista államokban élő holocsalóknak juttatott kárpótlási összegeket. De még hozzávetőleg további 80 ezer főt is bevonnak a kárpótoltak körébe. Éspedig azokat a zsidókat, akik a német hadsereg támadása elől annak idején kelet felé menekültek, és a háború után a Szovjetunióban telepedtek le. (Nekik november 1-jét követően egyszeri kifizetésként 3253 dollárt üti a markukat a német adófizetők pénzéből.) A holokauszt-propagandisták nem szívesen emlegetik a tényt, hogy sok százezer zsidó távozott a kommunista birodalom belsejébe 1941/42 folyamán. A revizionista történészek gyanúja szerint jelentős részüket pofátlanul a „hatmillió áldozat” közé sorolják.

Az egykor szebb napokat látott Németország tavaly 15%-kal növelte a „holokauszt-túlélőknek” juttatott összegeket, és a kollaboráns berlini kormány 2013-ban és 2014-ben tovább kívánja emelni a holoellátmányt.

Egy Stuart Eizenstat nevű holoszélhámos, a „kárpótlási pénzek” kizsarolására szakosodott Claims Conference’s „speciális tárgyalója”, a következő ordas hazugságot kürtölte világgá az AP Hírügynökségnek nyilatkozva: „Az egyik, ami engem cselekvésre ösztönöz, hogy a legalaposabb vizsgálatok szerint is valószínűleg 500 ezer túlélő van életben a világon, akiknek a fele szegénységben vagy a szegénységi küszöb közelében él. Mindez állandó felelősséget ró ránk. Még nem értünk az út végére.” A csaló Eizenstat a továbbiakban dicsérte a „német” kormányt, amely „levonta a második világháború következményeit, többek közt a kötelező holokauszt-oktatás bevezetésével, a látszólag jelentéktelen, de valójában igenis fontos emléktáblákkal, melyeket a deportált zsidók házai előtt helyeztek el, az egyesített Berlinben létrehozott holokauszt-emlékmű felépítésével.”

Ez már tényleg mindennek a teteje. Már azzal sem törődnek, hogy legalább a hazugságaikat egymással összhangba hozzák? Ha ugyanis még mindig félmillió holokauszt-túlélő él a Földgolyón, akkor hányan lehettek 1945-ben? Négy millióan? Öt millióan? De kiket ölt meg akkor Adolf Hitler? Vagy minden olyan zsidó, aki a második világháború idején bárhol is élt a nagyvilágban, holokauszt-túlélőnek számít? És amennyiben igaz, hogy a holotúlélők fele a szegénységi küszöb közelében él, akkor vajon hová tették azt a 89 milliárd dollárt, amit Németország a javukra 1952 óta kifizetett?

Perge Ottó - Detroitnews nyomán