Megint akcióznak a romániai importcigányok, ezennel Finnországban, Kuopioban. Az ott a hétvégén megrendezett Rockcock-fesztivál környékén bűnöztek, raboltak, lopták meg a fesztiválozók sátrait.
Minderről a vezető finn napilap, a Helsingin Sanomat számol be (eredeti ITT; magyar, viszonylag érthető „fordítás” ITT; tükrözés az első függelékben), nem elhallgatva a bűnözők cigány származását („Kuopiossa liikkuu aggressiivisia kaupustelijoita, joita epäillään myös omaisuusrikoksista. Pohjois-Savon poliisin mukaan kyse on Romanian romaneista, jotka ovat liikuskelleet viikonloppuna järjestettävän Rockcock-festivaalialueen läheisyydessä.”; származás egyértelműsítésének kiemelése tőlünk) Az anyag – amellett, hogy egyértelműsíti a bűnözők cigány származását – már a címében ("Aggressiiviset kaupustelijat varastelevat festivaalialueen lähellä Kuopiossa") közli, hogy azok igen agresszívek.
A finn rendőrök természetesen nem annyira beszariak, mint a cigányokhoz egy ujjal hozzá nem érő magyar kollégáik: az orkok egy részét hűvösre vágták, ahogy kell. („"Osa heistä on ollut säilöön otettuna lauantain vastaisen yön", sanoo Savolainen.”; itt Savolainen helyi rendőri vezető.)
Megint rákérdezünk: ha a finn rendőrség simán lesitteli a bűnözőket, akkor mi miért nem tehetjük meg ugyanezt? Miért nem tehetjük meg ugyanazt, mint a franciák (cigányok kiutasítása, lepuffantása, állampolgárságuk elvétele), dánok (nagy tömegű kiutasítás, szigorúan faji-származási alapon, azaz nem csak a bizonyítottan bűnözőktől szabadulnak meg), olaszok (koncentrációs táborok, amelyek létezését még a Népszabadság is elismeri), kanadaiak (orkok kirúgása, vízumkényszer) stb.? [Klikk a hivatkozásokra további infóért!]
Van azonban tovább is! Mit ír ugyanezekről a finnországi romániai importcigókról a magyar nyelvű sajtó? Annak balliberális része, ahogy az könnyen kitalálható, a legaljasabb módon hazudik. Nézzük például a 2. Függelékben teljességében idézett erdélyi zsIndex (a Transindex) két héttel ezelőtti cikkét. Pár idézet, kommentárunkkal:
„Egy finn járókelő igyekezett vele megoldani azt, ami Helsinki önkormányzatának túl kemény dió: hazatessékelni a koldusokat.” - a cikk „elfelejti” megemlíteni azt, hogy, hála a Helsinkiben lakó, immár állampolgárságot szerzett főleg néger „menekülteknek”, valamint a svédeknek, a várost balliberálisok irányítják, szemben a kőkonzervatív és emiatt például a cigányság ellen is tevőlegesen fellépő vidékkel. Nem csoda, hogy nem akar a városvezetés fellépni a cigánysöpredék ellen – végül is, ha letelepítik őket és állampolgárságot adnak nekik, akkor atombiztos szavazójukká is válnak, amely mind az utóbbi időben igencsak zuhanó, most már csak egy számjegyes támogatottságú zöldeknek, mind a rendszeresen a parlamenti bejutási határ felett 1%-kkal mozgó svéd pártnak is életfontosságú.
„A többség munkát keresni vagy eredetileg is koldulni jön” - „elhallgatja” a cikk azt, hogy egyrészt ezek a koldusok a dúsgazdag koldusmaffia részei. És, persze, azt is, hogy a Finnországba (akárcsak mindenhova máshova – lásd pl. a dánok vagy a franciák esetét) betolakodó cigányok legnagyobb része bűnöző - nem véletlen, hogy pl. a dánok kivétel nélkül minden (!) cigány bevándorlót kirúgnak a francba.
„A finn lakosság felemásan viszonyul a helyzethez: vannak, akiket egyértelműen zavar az utcán látni a nyomorúságot, vannak viszont olyanok is, akik ideológiai okokból is az európai szintű szabad mozgásteret hangsúlyozzák. Ilyen például a Vapaa Liikkuvuus [...]” - a cikk „valamiért” elhallgatja az arányokat. Az emberek 91%-a (!) elüldözné a menekültbűnözőket, ahogy az pl. az ITT idézett felmérésből is kiderül. A cikkből, természetesen, nem derül ki, hogy csak néhány agyatlan hülye (a zöldek, a svédek és a szélsőbalosok) támogatják ezt a csürhét. Nem csoda, hogy például a francia elnök karakán cigányellenes fellépése gyakorlatilag osztatlan sikert és „gratulálok, így kell ezt csinálni!”-véleményözönt aratott a finnek körében. Még a cenzúrázott Helsingin Sanomat kapcsolódó hozzászólásaiban sem találtunk egyetlen egyet sem, aki elítélte volna Sarkozy-t, hát még a kevésbé cenzúrázott fórumokban, pl. az Iltalehti-ében (ez utóbbiban kapcsolódó beszélgetés ITT, ITT, ITT és ITT)... (Apropó, a jelen HS-cikk kommentárjait is érdemes elolvasni. Finoman szólva senki sem rokonszenvez az orkokkal, és a francia példát mindenki példaértékűnek nevezi.)
„noha a koldusok etnikai hovátartozása helyett minden médium az állampolgárságukat említi” - szemenszedett, tipikusan „messziről jött balliberális-cigányfajvédő azt mond, amit akar”-hazugság. Ellenpélda: például az imént tárgyalt Helsingin Sanomat(!)-cikk, amely igenis említi az illetők állampolgársága mellett azok származását is. És ez csak egy példa az ezer másikból – a finnek igenis leírják a bűnözők származását, bármennyire is szeretné ezt elhazudni a cigányvédelemben érdekelt magyar nyelvű média.
1. Függelék: a Helsingin Sanomat cikke:
Aggressiiviset kaupustelijat varastelevat festivaalialueen lähellä Kuopiossa
Kuopio. Kuopiossa liikkuu aggressiivisia kaupustelijoita, joita epäillään myös omaisuusrikoksista. Pohjois-Savon poliisin mukaan kyse on Romanian romaneista, jotka ovat liikuskelleet viikonloppuna järjestettävän Rockcock-festivaalialueen läheisyydessä.
Kymmenkunta kaupustelijaa saapui paikalle perjantaina. Poliisista kerrotaan, että sama seurue on liikkunut myös Joensuun Ilosaarirockin ja Turun Ruisrockin alueiden lähellä.
"He kaupustelevat pientä omaisuutta ja ovat siinä yhteydessä siepanneet henkilöiltä koruja", kertoo ylikonstaapeli Severi Savolainen.
Hänen mukaansa myös teltoista voidaan viedä omaisuutta.
"Osa heistä on ollut säilöön otettuna lauantain vastaisen yön", sanoo Savolainen.
2. Függelék: a Transindex cikke:
GO ROMANIA!
A finnországi utcakép részévé vált több száz romániai koldus
A főcím nem csatakiáltás, nem is lelkes szurkolóktól származik. Egy finn járókelő igyekezett vele megoldani azt, ami Helsinki önkormányzatának túl kemény dió: hazatessékelni a koldusokat.
Finnországban a koldulás egyelőre nem tiltott, és Helsinkiben jelenleg körülbelül kétszáz romániai koldus él. Jövedelmük tavalyhoz képest felére csökkent, rosszabb napokon óránként 1-2 euró. Ez egy-két kenyér ára, úgyhogy átlagos finnországi megélhetéshez kevés, mindent összeszámítva viszont a koldusok révén évi majdnem egy millió euró kerül át Finnországból Romániába.
A kartonpoharat szorongató idősebb nők és az autóablakokat mosó suhancok olyan három-négy éve jelentek meg először Finnországban, azóta a nagyvárosi utcakép szerves részei. Többnyire turistahelyeken, vasútállomáson, templomok előtt koldulnak, de gyakran látni őket fesztiválokon is, ahol visszaváltható palackokat gyűjtenek. Palackgyűjtésben ugyan vetekednek a helybéli alkoholistákkal, de így is megéri: egy-egy palackdús fesztiválért akár 300-400 kilométert is hajlandóak utazni. Legtöbbjük saját autóval közlekedik, általában ezekben is laknak.
A korábbi évekkel és a tévhitekkel ellentétben a koldusok már nem menedékjogot kérni jönnek Finnországba, hiszen a tavalyi adatok szerint a menedékjogot kérő 800 EU-állampolgár közül összesen 54 érkezett Romániából. A többség munkát keresni vagy eredetileg is koldulni jön, és csak végső esetben fordul a finn hatóságokhoz segítségért. A menekültjogi kérésre ugyanis szinte kivétel nélkül mindig nemleges a válasz, hiszen az EU-törvények alapján az EU-tagállamok biztonságosnak tekintendők.
Amiért mégis megéri próbálkozni, az a hosszadalmas és bonyolult eljárás, amivel Finnország a bevándorlók ügyét kezeli. A menekültjogot kérők ugyanis szállásra, élelemre és anyagi segítségre is jogosultak, ügyeiket anyanyelvükön (jelen esetben románul) intézhetik, ingyen orvosi ellátáshoz juthatnak, és a nemleges válasz után is 30 nap áll rendelkezésükre ahhoz, hogy elhagyják az országot.
A Helsingin Sanomat (Finnország vezető napilapja) május folyamán egy öt cikkből álló sorozatot jelentetett meg a Helsinkiben élő romániai koldusokról. A cikkek apropója többek között az a belügyminiszteri kezdeményezés, amely révén a koldulás betiltását szeretnék elérni.
A finn lakosság felemásan viszonyul a helyzethez: vannak, akiket egyértelműen zavar az utcán látni a nyomorúságot, vannak viszont olyanok is, akik ideológiai okokból is az európai szintű szabad mozgásteret hangsúlyozzák. Ilyen például a Vapaa Liikkuvuus (Szabad mozgás) nevű szervezet, amely a városi önkormányzattól 2012-ig bérelt kempinghelyen biztosít a koldusoknak szálláshelyet, elektromos áramot és ivóvizet. A szervezetnek köszönhető az is, hogy a városi önkormányzat WC-ket szerelt fel a területre, hogy emberibb körülményeket biztosítson az ott élőknek.
A finn médiában a koldus-téma sok-sok személyes történetből áll össze. A lap által megszólaltatottak például világjártak, Spanyolországból vagy Franciaországból jöttek ide azért, mert ”a déli országok már megteltek”. Családjuk van, férjük-feleségük, gyermekeik. Az utcákon gyermekeket alig látni, ugyanis a gyermekvédelmi törvények szigorúak. Olyanok is vannak, akik szezonális munkaként koldulnak, míg Romániában tart a nyári szünet, ugyanis pont három hónap az az időszak, amit egy EU-állampolgár bejelentkezés nélkül tölthet egy másik EU-országban.
Abban a többség egyetért, hogy a kolduskérdés nem annyira Finnország belügye, mint amennyire a Romániáé. Románia finnországi nagykövete, Lucian Fătu viszont a HS-nek is csak második felkérésre, a cikksorozat utáni héten nyilatkozott, és elmondta, kutyaszorítóban érzi magát: miközben Románia pozitív megítélésén munkálkodik, folyamatosan a koldushelyzetről faggatják. ”Ha létezne egy varázsgomb, amivel eltüntethetném az egész ügyet, mindenképpen megnyomnám” - fogalmazott.
A koldusok viszont az újságíróknál is ritkábban fordulnak a román nagykövetséghez, és akkor is azért, hogy a hazaúthoz szükséges irataikat pótolják. Ha ugyanis menedékjogi kérésüket visszautasítják, a finn állam biztosítja nekik Romániába a repjegyet. A hazaútról csak akkor kell maguknak gondoskodniuk, ha autóval szeretnének hazajutni, az üzemanyag-költségeket ugyanis a finn állam nem fedezi.
Tavalyhoz képest a bűnözéssel (többnyire lopással) gyanúsított román állampolgárok száma is kétszeresére nőtt Finnországban. Egyre gyakrabban hallani a finn médiában olyan véleményeket is, amelyek nem a problémák helyi érzéstelenítését, hanem nemzetközi megoldást követelnek. Ugyanezt kéri a finnországi romák egyesülete is, amely (noha a koldusok etnikai hovátartozása helyett minden médium az állampolgárságukat említi), nemzetközi szinten is kitartóan képviseli a koldulásból élők érdekeit: a HS-nek adott nyilatkozatuk szerint a koldulás az európai szegénység jele, nem jellemhiba vagy hobbi.
A koldulás és bevándorlás mint motívum jelenik meg a helsinki Ryhmäteatteri nevű színház idei műsorkínálatában. A február óta játszott Euroopan taivaan alla (Európa ege alatt) című darab főszereplője a román, de oroszul beszélő Andrej, aki Romániából, az ukrán határ mellől indul útnak szerencsét próbálni. Bejárja Európát, és sok-sok kudarc és kaland után jut el Finnországba. Helyzete itt sem szerencsésebb, mint otthon volt, de a narrátor végső összefoglalásában a végkicsengés mégis pozitív: ”But it’s not so bad. We’ll always have business.”
Az írás alapjául Janne Toivonen a Helsingin Sanomatnak készített cikksorozata szolgált.
Keretes anyag: Koldusmatematika
Egy család bevételei és kiadásai április-október időszakban
(Rom po drom egyesület alapján)
Kiadások:
Románia-Finnország oda-vissza út: 300-400 eur
használhatatlan autó, hálóhelynek: 50-100 eur (lakókocsi: 200-500)
szálláshely, bérelt lakásban: 100-150 eur/hónap
élelem: 5 eur/nap, összesen 900 eur
egyéb kiadások (ruha, pelenka, cigaretta, utazás): 300-500
Félévi összkiadás: 1600-2700 eur
Bevételek:
koldulás során kapott élelem, ruhanemű: 100-200 eur
koldulás: napi 10 eur
palackok: napi 10 eur
szabadnapokat beszámítva: félévi 3000-3600 eur
Ajánló: Ami tény: A legismertebb cigány rémtett: Olaszliszka - Soha nem látott részletekkel! (x)