A Magyar Nemzet mai, kitűnő, kötelező jellegű cikke következik a faddi cigányterrorról. Kapcsolódó videó ITT.

Az anyag, természetesen, nálunk olvasható legelőször a világhálón, mivel saját szkennelésű.

Vezess áramot a kerítésbe!
Félelem és rettegés a „kurdi sarkon” – Sokszor rendőr nélkül marad az elárult falu

Rendkívül brutális, iskolázatlan, gyakorlatilag törzsi törvények szerint élő cigány családok tartják rettegésben a Tolna megyei Fadd lakosságát. A helyiek évek óta rendőrökért könyörögnek, eredménytelenül. Karácsonykor betelt a pohár: a cigányok három idős emberre törtek rá az éjszaka közepén, és brutálisan megverték, majd kirabolták őket. A helyi vezetők most az igazságügyi minisztertől várnak segítséget. Azt mondják, ha nem lesz a faluban állandó rendőri jelenlét, háborús helyzet alakulhat ki, és megakadályozhatatlan lesz az önbíráskodás. Akkor sem adják fel a harcot, ha a kormány nem segít.

Egyszerű, ám tisztán tartott, gondozott udvarú házhoz érkezünk. A kapu kulcsra van zárva, pedig várnak minket. Bezörgetek. Botjára támaszkodott, törékeny, idős asszony jelenik meg a verandán. Bőre sápadt, arca beesett, szemében riadalom. Megkönnyebbülten sóhajt, amikor látja, hogy csak András és Józsi, a helyi elöljárók és az újságírók állnak a kapuban. A ház belül még szegényesebb, mint kívül: bár több szoba van, az asszony a konyhába tette az ágyat is. Ott alszik, így kevesebbe kerül a tüzelő. A fekhely felett Szűz Mária, az oltalmazó képe.

— Napok óta nem merek aludni. Hiába fekszem le, csak nyitott szemmel bámulom a plafont, hegyezem a fülem, és halálfélelem fog el egy-egy nesz hallatán. Minden éjjel attól rettegek, hogy megint eljönnek, összevernek, vagy talán meg is ölnek - mondja a nyolcvanéves, évek óta egyedül élő Májik Istvánné. Ica néniből már a mondat felénél feltör a zokogás, és végigsírja történetét.

— Karácsonyt megelőző éjjel is jöttek —mondja. — Zörgésre, hangos puffanásra ébredtem. Kiléptem a verandára, a sötétben megbotlottam egy zsákban. Tapogatni kezdtem, hogy mi lehet benne, mire a kezem csupa vér lett. A zsákban négy kitekert nyakú csirkém volt. Torkom szakadtából kiabálni kezdtem. Mivel a szomszédban mozgolódás támadt, a tolvajok elmenekültek. Két nappal később, karácsony másnapjára virradóra azonban újra hangokra ébredtem. Ekkor már nem volt nekik elég a csirke. Benyomták az ajtót és ütni kezdtek. Felrepedt a szám, folyt a vérem, a fájdalomtól és a félelemtől állni alig bírtam. Kihúzták a kredencfiókot, kiürítették a bukszámat. Kevesellték az ötezer forintot, ezért tovább kutattak, felforgatták a konyhát, az ágyat, a huzatot. Hiába kerestek még, nem volt több pénzem.

Ica néni azt meséli, néhány év alatt összesen 140 csirkéjét vitték el a cigányok. Amikor megkérdezem, felismerte-e a rablókat, Ica néni bólogat.

— Az egyikük arcát pontosan láttam, hisz nem volt rajta álarc, a nevét is tudom, de nem mondhatom ki, mert megfenyegettek, hogy megölnek. Megfogták őt is a rendőrök, de megint kint van. (Kuruc.info: „Magyar”ország, 2010. Igen, a cigányoknak, az emberiség rákfenéjének, mindent szabad…) Itt mászkál a házam előtt nap mint nap — mondja. Megdöbbenve fordulok a minket kalauzoló Bényi András felé, a helyi fideszes képviselő azonban megerősíti Ica néni szavait. Azt mondja: a karácsonyi három brutális rablás után összesen hat gyanúsítottat vettek őrizetbe a cigánysorról, de ma már csak hárman vannak börtönben, a többieket — vélhetően bizonyíték hiányában — kiengedték. (Kuruc.info: bezzeg ha fordítva történt volna – ne feledjük, még egy elcsattant, vélhetőleg jogos [zsebtolvaj? kurva? cigókról lehetett szó] pofonért is kiosztottak 2-3 év letöltendőt a barcsi srácoknak. Ezeket meg kiengedik…)

Néhány házzal távolabb Varjú János és felesége fogad.

— Két éve kezdődtek a borzalmak. Akkor feszítették fel először a pincét, ott tartjuk a kolbászt, a sonkát, a hurkát. A kutyát valószínűleg megmérgezték, mert napokig habzott a szája. Minden ennivalónkat elvitték. Azóta olyan gyakran járnak az udvarunkba, mint a rendes ember a boltba — mondja Varjú János. — Lopják a baromfit, a gyümölcsöt, a gázpalackot, az élelmet, az italt, a fémet, a vasat. Körbekerítettem a gyümölcsfákat, hogy ne tudják elvinni az almát, erre néhány óra múlva már kerítés sem volt. A fa tartóoszlopokat tüzelőnek, a drótot a méhbe vitték. — Az egykori katolikus hitoktató keserűen mondja: amíg olyan politikusok ülhetnek a parlamentben, akik szerint létezik „megélhetési" bűnözés, addig nem lehet megfékezni az ilyeneket. Amíg a folyamatos bűncselekmények és halálos fenyegetések ellenére évek óta szabadon terrorizálhatja a falut néhány bűnöző, amíg nincsenek rendőrök, addig semmi sem tartja vissza őket.

A férfi azt meséli: a karácsonyi brutális rablások után rendkívüli ülést tartottak, itt járt a szekszárdi rendőrkapitány is, aki elismerte, hogy több rendőr kell Faddra, ám a rendőrség súlyos létszámhiánnyal küzd. Varjú László megkérdezte a kapitánytól, mégis hogyan védje meg a családját, ha rátörnek a rablók, és épp nincs rendőr a környéken. Talán vezessen áramot a kerítésbe? Varjú állítása szerint Varga Péter így felelt: gyengeáramot lehet bevezetni a kerítésbe, a lényeg, hogy az 110 voltnál ne legyen erősebb. Ez nem okoz matadandó sérülést, de egy időre elzsibbasztja az elkövetőt. (Kuruc.info: pofon a sz@rnak. Miközben Finnországban és a tótoknál szabadon le lehet lőni a betörőcigányokat, mint a kutyákat. Az amerikai gyakorlatot meg említeni sem kell…) A hitoktató azonban nem meri megvalósítani a „javaslatot". — Mi lesz, ha valamelyik rablónak mégis baja esik az áramtól? Engem hurcolnak majd meg, a rablót meg ártatlannak állítják be, aki csak véletlenül nekiesett a kerítésnek — teszi hozzá.

Fülöp János polgármester évek óta könyörög a megyei kapitányságnál több rendőrért, januárig mégis csupán két körzeti megbízottja volt Faddnak, ám ők is a legközelebbi város, Tolna rendőrőrséhez tartoznak. A létszámhiány miatt rendszeresen máshová vezénylik őket, így sokszor a nap nagy részében egy rendőr sincs a településen, és ezt a kis létszámú, zömében roma bűnöző csoport maximálisan kihasználja.

— Éppen ezért az igazságügyi és rendészeti miniszterhez fordulunk, és azt kérjük, hogy azonnal hozasson létre Faddon önálló körzeti megbízotti csoportot, akik állandóan a településen vannak. Ha nem történik semmi, tüntetni fogunk — mondja Bényi András. A helyi képviselő szerint Fadd évek óta a megye bűnügyileg legfertőzöttebb települése, ezer lakosra mégis csupán 0,8 rendőr jut, ami a megyei átlagot tekintve is aránytalan.

Az állandó rendőri jelenlétet követelő petíció másik megfogalmazója, Rábóczki József fideszes képviselő hozzáteszi: a beadványt eddig hétszáz faddi írta alá, a szignókat tovább gyűjtik. A követeléseiket tartalmazó dokumentumot jövő pénteken viszik el az igazságügyi miniszternek.

Leszögezi: törvényes úton szeretnének eredményt elérni, de az elkeseredettség akkora, hogy semmitől sem riadnak vissza. Addig nem hagyják abba a küzdelmet, amíg nem lesz elég rendőr a településen, aki megvédje a törvényt tisztelő falusiakat. Két évvel ezelőtt egyszer járt már itt a Magyar Gárda, akkor egy ideig rend volt a faluban. (Kuruc.info: tessék, megint egy fideszes lapbeli (!!!) bizonyíték arra, hogy a Gárda igenis bűnözéscsökkentő szervezet, igen pozitív hatással.) A rendezvényre a létszámhiány ellenére száz rendőrt vezényeltek a faluba.

A Varjú család házától húsz méterre már romák laknak Azok a cigány családok is, amelyeknek garázdálkodása ellen fellázadt a falu. Amikor kísérőink meghallják, hogy velük is találkozni szeretnénk, rémült arccal próbálnak lebeszélni arról, hogy közelebb menjünk. Látják, hogy nem tágítunk, így előkerítik a településen tartózkodó egyetlen rendőrt, aki bekísér minket a cigánysorra, ők azonban nem mernek velünk tartani.

Jön egy asszony, fülébe és a nyakára bőven jutott az aranyból. Viszonylag tiszta a ruhája is, ezzel kirí az őt körülvevők közül. Egyfajta vezérnek tűnik, őt nem hurrogja le senki.

— Én nem mondhatok magának semmit, mert félek a magyaroktól. (Kuruc.info: bezzeg milliós aranyékszerekre futotta ebben a nagy „üldöztetésben” és „félelemben”… Vajon miből?) Felrobbasztották a házamat, így akartak elüldözni — mondja. Másoktól megtudom, az asszony családja a közeli Pusztahencséről jött a faluba. Ott életveszélyessé vált a házuk, mire az ottani önkormányzat Faddon vett nekik másik ingatlant. Ismeretlenek valóban felgyújtották az épület tetőszerkezetét (Kuruc.info: nem-e lehet-e az-e, hogy – megint – öngyújtogatás történt, akárcsak például Tiszaroffon? Vagy az, ami az OCI MK-ben – hogy ti. cigányaink a tetőtérben égették a kábelszigetelést?), ám a család mégis maradt Faddon, vettek ugyanis egy másik ingatlant. Arról, hogy milyen módszerrel jutottak az új házhoz, csúnya pletyka kering, bizonyíték azonban nincs. (Kuruc.info: hmmm… elüldözték a régi tulajt? Megölték? Leitatták, és a nevükre írattatták? Ahogy az a cigányoknál már oly sokszor megtörtént…)

— Fel fogom jelenteni az összes magyarokat, meg az összes rendőröket is. Ezek jogtalanul bemennek a házainkba, összefogdossák a kicsi gyerekeket, és vallassák őket — kiabálja Vali, akinek fiát, valamint unokaöccseit is bevitték a karácsonyi rablások után. Hiteles, ám meg nem nevezhető forrásból megtudom: a rablások három roma gyanúsítottjának házait átkutatták a rendőrök bizonyítékokat keresve. Az épületekben talált elképesztő állapotok miatt mintegy tíz gyermeket nevelőotthonba vittek. A kicsik rettentő soványak voltak (Kuruc.info: vö. cigány „gyerekszeretet”; további „ütős” hivatkozások ITT), a házakban hegyekben állt a szemét. Az egyik háromszobás épületben például két helyiségben plafonig ért a lom, a többgyerekes családnál emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszert egyáltalán nem találtak.

— Minket mindig ártatlanul vádolnak. A rendőrök végre keressék meg azokat a cigányokat, akik az igazi bűnösök. Mi nem lopunk, nem rabolunk, van nekünk pénzünk, jár segély is, meg a családi pótlék — kiabálja felénk Vali fia, akit ugyan bevittek a rendőrök a rablás miatt, de már kiengedték, mert nem volt ellene bizonyíték. A huszonéves, hétgyermekes férfi (Kuruc.info: azannyát, ez aztán termékeny… 40 éves korára lesz legalább 15-20 bűnözőutód…) kijelenti: szó sincs náluk éhezésről és koszról, a gyerekek itt nagykanállal esznek, nem úgy, mint a magyaroknál, akik kiadagolják, hogy egy tányér kaja van, és csak naponta háromszor esznek. Amikor van pénz, hatalmas kondérban főznek, és akár kétóránként is jóllaknak. Kérdezem, mi van, ha elfogy a pénz, erre azonban nem válaszol. Mondom, menjünk be a házba, mutassa meg, milyen nagy a tisztaság, mit ebédelnek a gyerekek. Egy pillanatig tanácstalanul áll, majd azt mondja, most nem hívhat be, mert az asszony fürdeti a kisbabát, és ha bemegyünk, kiszökik a meleg. A ház bejárati ajtaja percek óta tárva van. (Kuruc.info: hahahaha, a büdöscigányba még annyi IQ sem szorult, hogy valamennyire hihetőbb hazugsággal álljon elő…) Néhány perc múlva kijön a hidegbe a férfi felesége is — karján a „frissen fürdetett" picivel, de vele nem beszélhetek, az ura kiabálva visszazavarja a házba. Később megtudom, hogy egyszer a férfi gyerekeit is elvitték a gyermekvédelmisek az embertelen körülmények miatt, de később visszakapta őket. Amikor azt kérdezem, nem gondolt-e arra, hogy ő is dolgozzon, például vállaljon sok falubeli roma által becsülettel végzett közmunkát, csodálkozva mered rám: — Közmunka? Az mi?

Faddon korábban is éltek romák, az „őslakos" beás cigányok elsöprő többségével azonban nincs semmi baj. A gondok a nyolcvanas évek elején kezdődtek, amikor befejeződött a Paksi Atomerőmű építése — mondja Fülöp János polgármester. A munkálatokhoz több száz borsodi oláh roma érkezett, ám amikor befejeződött a munka, Paks nem tudott mit kezdeni a szakképzetlen tömeggel, szétszórták őket a környező falvakba. Faddon körülbelül 120 rosszul szocializált, tanulatlan romának vett házat a paksi önkormányzat. 2002-ben Paks újra akcióba lépett: az erdő közepén, borzalmas körülmények között, víz és villany nélkül élt egy cigánykolónia a Bedő-tanyán. A paksi önkormányzat életveszélyesnek nyilvánította az épületet, ledózerolta azt, majd megint Faddra ment házat keresni a romáknak. Hiába tüntettek, tiltakoztak a helyiek, tehetetlenek voltak, hiszen a paksi önkormányzat magánszemélyektől vette a faddi ingatlanokat a romáknak. Itt vásárolt házat a pusztahencsei önkormányzat is egy ottani problémás családnak, és ide menekültek azok a cigányok is, akiket eredetileg Németkérre költöztetett volna Paks, ám a németkériek teljesen szétverték a cigányoknak vásárolt házat. Fülöp leszögezte: a súlyos problémákat főként a Bedőtanyaiak okozzák. A cigányok száma elképesztő ütemben nő a településen (Kuruc.info: sajnos ez országos szinten is így van…): 13-14 évesen szülnek a lányok, átlagban 6-7 gyereket. A betelepültek sokszor idecsalják máshol élő rokonaikat is. Van olyan időszak, amikor harmincan laknak egy kisebb parasztházban. Mára 800 roma van Faddon, ami a lakosság csaknem húsz százalékát teszi ki.

Függelék: a cikk címlapos beharangozója:

Gönczöl Katalin „cigányozhat”?

A liberális közvélemény-formálók nem határolódnak el Gönczöl Katalin kriminológustól, annak ellenére sem, hogy amint az a Magyar Nemzet szerdai lapszámából kiderül, az emberijog-védő asszony – a 2006. őszi pesti rendőrterror hírhedt jelentésének értelmi szerzője – rendszerváltozás előtti kutatói tanulmányaiban lépten-nyomon a cigánybűnözéssel mint létező szakmai kategóriával foglalkozik.

Többek között Halmai Gábor alkotmányjogász, Tamás Gáspár Miklós és Horváth Aladár is elmulasztotta a lehetőséget, hogy kifejtse, miért kellene megbélyegeznie vagy helyeselnie Gönczöl hajdani – a maival szöges ellentétben álló – cigányügyi kriminalisztikai munkásságát. Történik mindez a szemforgató hozzáállás akkor, amikor elviselhetetlenné vált az élet az ország számos pontján, például a Tolna megyei Faddon.

A Magyar Nemzet riportjából kiderül, a település többségi lakossága saját tapasztalatai alapján okkal retteg a helyi oláh cigány kisebbség bűnöző elemeitől. Karácsony környékén három, veréssel is tarkított rablás volt Faddon, ahol az idősek egyenesen halálfélelemben kénytelenek élni. Az önkormányzat sürgető kérése ellenére egyelőre nem állít fel önálló körzeti megbízotti csoportot a rendőrség a megye bűnügyileg egyik legfertőzöttebb településén.

A lap egy másik összeállításában arról olvashatnak, hogy a látványos felzárkóztatási programok ellenére az egész térségünkben eredménytelen a cigányság integrációja. Egyáltalán nem javult a helyzet sem Szlovákiában, sem Csehországban, sem pedig Bulgáriában, míg Románia egyenesen globalizálta a cigánykérdést.