Mivel az abádszalóki támadásról már van egy erőteljesen frissített cikkünk, azt nem akartuk tovább frissítgetni.
Idézet következik egy helyitől, amelyből kiderül, hogy nem a származásuk miatt támadták meg a cigányokat, hanem azért, mert bűnözők, és számtalan életet tettek már tönkre. A rendőrség nem akart / tudott / mert velük (ellenük) csinálni semmit, ezért lépett színre egy önkéntes, bár, finoman szólva, nem túl profi (vö. állítólagos kormánőr / gárdista) igazságosztó.
Az anyagban szó nincs kormányőrökről meg gárdákról – amit, természetesen, az is alátámaszt, hogy még csak véletlenül sem profi módon kivitelezett támadásról van szó. (Még egyszer: miért nem használta a pisztolyát, különösen akkor, amikor a cigányok rátámadtak? Miért nem volt képes megbirkózni a cigányasszonyokkal? A kormányőrök jellemzően olyan fizikumúak, akiket pár visító mokkaluvnya le tud győzni?! A kormányőrök vajon nem tanultak küzdősportokat? Ugyan már...) Lássuk az írást:
Mi is történt Abádszalókon valójában? Kérném szépen e kisvárosban soha semmilyen atrocitásról nem érkezett hír etnikumi jelleggel bármilyen esetről. Hogy miért is? Na nem azért mert nem lett volna mit éppen közhírré tenni. Nem azért mert itt nincsenek egy bizonyos elkövetői körhöz köthető betörések, lopások , rablások, garázdaságok. Csak éppen a trendnek megfelelően lettek kezelve az ilyen dolgok. E település sokáig a Tisza-tó fővárosaként emlegetett már-már hajdani, balatoni idegenforgalmi színvonalat produkáló, fejlődő-virágzó település volt.
Volt!
Mert az egyébként is éleződő piaci körülmények mellett megjelentek az idegenforgalom szolgáltatási (büfék, discók, vendéglátóhelyiségek) szféráját lezüllesztő egy adott etnikumhoz tartozó hordák. Félelemkeltő, agresszív magatartásukkal és nem kétséges „egyéb üzleti” tevékenységükkel errodálva, elriasztva a tisztességes, szórakozni vágyó közönséget. Amit természetesen a rend őrei is csak tehetetlenül szemléltek megint a trendnek megfelelően. Mellesleg közvetlen információm van arról, hogy ez a körülmény nem egy esetben a település önkormányzata előtt is témaként szerepelt. De ők is tehetetlenek.
A konkrét üggyel kapcsolatban elmondhatom, hogy az elkövető P. Lajost ismerem. Az hiszem – ismerve őt - benne összegyűltek, erjedtek a különböző helyen és időben megtapasztalt dolgok és végül egy utolsó konfliktus-robbanáshoz vezetett. Tény, hogy nem az a rokonsága, barátai vagy akár önmaga sérelmeit hosszasan tűrő, ijedős fajta egyén. Az is tény , hogy időnként túltengett benne az igazság keresésének, bizonyításának hajlama, némi személyiségzavarral.
A sértett családot is ismerem. Ismeri itt mindenki. A település egyik legismertebb uzsorás családja. Nem egy családot tettek tönkre. Pl.: Köztudott a településen, hogy a legújabb művük - egy többmillió forintos kölcsön felvételét kikényszerítő akciójuk - azzal végződött, hogy az érintett család 6 gyermeke állami gondozásba, az anya a pszichiátriára, az apa a teljes kilátástalanság és a szenvedélybetegség rabságába jutott. Természetesen a magyar jog és törvények adta keretek között ezt nem lehet bizonyítani.
Pusztán feltételezés részemről, hogy Lajos tulajdonképpen nem tett mást, mint egy joghézag, törvényszabályozási hiányt a maga végső kétségbeesésében kitöltött.