Hány, de hány esetről tudósítottunk, amikor az ember alatti, még állatnak sem nevezhető putriscigányok orvosokat, mentősöket, tűzoltókat lincseltek. Ugye, emlékszünk például Földessy Mária meglincselésére? A bicskei esetre (a nevezetes "80%-os rászístázással")? Arra, mi történt dr. Csiba Gáborral, a Borsod megyei kórház főigazgatójával [további linkeket lásd ugyanott]? Mokkáink egyszerűen annyira elszabadultak, hogy most is lincselni akartak - és, ahogy a múltkor, most is egy kórházigazgatót. Egyszerűen elképesztő. És teszik mindezt büntethetetlenségük teljes tudatában.
 
"Újra újraélesztett a kórházigazgató Miskolcon

Miskolc - Dr. Csiba Gábor, a megyei kórház főigazgatója volt, aki a múlt heti, miskolci baleset helyszínén visszahozta az elgázolt kislány szívműködését. Ön is úgy érzi, ez az eset kísértetiesen hajaz egy korábbira?...

Akinek csak elújságoltam, hogy a megyei kórház főigazgatója élesztette újra az elütött gyermeket, s hogy mégis őt, illetve az autójukat vezető társát érte inzultus, sorra azt válaszolta: „Tudom, de az nem most volt, s nem Miskolcon, hanem Bogácson”. Így sorra tisztáznom kellett: ez egy újabb, nagyon hasonló eset. Épp ezért szinte hihetetlen!

Mintha filmen...

– Egy barátommal épp Lillafüredre igyekeztünk, a Palota Szállóba egy megbeszélésre. A vasgyári piac környékén, a belső sávban haladtunk. Jól láttuk a villamossíneken tétovázó kislányt, aki pont elélépett a minket előtte jobbról nagy sebességgel megelőző autónak. Olyan volt, mintha filmen néznék, az egész mintegy 20 méterrel előttünk zajlott. Valahogy érezni lehetett, hogy ez fog történni – idézi fel dr. Csiba Gábor. – A gyerek felröpült a levegőbe, aztán vissza az autóra, onnan az út szélére. Mi közvetlenül előtte álltunk meg. Kipattantam, a 10 év körüli kislány nem lélegzett, a szíve leállt. Azonnal hozzáláttam az újraélesztéséhez. A szívműködést sikerült is visszahoznom, s tartanom mindaddig, míg a rohamkocsi megérkezett.

A főigazgató kollégája riasztotta a mentőket, majd a rendőrséget. Budapesti lévén kis bajban volt a helymeghatározásban, de aztán akadt, aki ebben segített neki. Csakhogy nem csak segítők akadtak.

Hátulról támadott

– A Daráló nevű kocsmából kitódult egy csomó ember, s fenyegetően kiabáltak: „Ha a gyerek meghal, ti is meghaltok!” „Addig éltek, amíg a gyerek!” Egy asszonyság még a barátom hátát is ütlegelni kezdte, azt hitte, ő okozta a balesetet. A valódi okozója ugyanis a méterekkel továbbcsúszó autója túloldalán állt. Nyilván felmérte a helyzetet, s be lehetett rezelve. Amikor szólni akartam a barátom érdekében, durván rám szóltak: „Te ne beszélj, te csináld a dolgodat!”

Szerencsére valahogy sikerült tisztáznia magát, s a lincshangulat miatt erősítést kért a rendőröktől.

– Amikor a mentők kiérkeztek, riasztottam az alig egy hete munkába állt speciális gyermekmentő autónkat, amely a helyszínre érkező gyermek intenzív szakorvossal gyakorlatilag mindarra képes, amire egy gyermek intenzív osztály. Sajnos minden igyekezet ellenére a kislány olyan súlyos koponya- és agyzúzott lett, hogy a kórházban meghalt.

1. keretes anyag: A sors üzenete

Dr. Csiba Gábornak feltettük a kérdést: nem gondolkodott-e el azon, vajon miért történhetett vele egymás után két ilyen nagyon hasonló eset. Hiszen ezek nélkül mint kórházigazgató, jóllehet korábban traumatológusként praktizált, egyáltalán aligha kerül olyan helyzetbe, hogy életet mentsen.
– Hiszek a sors üzenetében, valószínűleg el is fogok gondolkodni rajta. Lehet, hogy fontosabb dolgaim vannak még a világban annál, amit most csinálok.

2. keretes anyag: Az első sokk után a második

– Ha csak felidézem a jelenetet, borsódzik a hátam – mondja dr. Kiss Norbert (41), aki orvos végzettségű, de jelenleg nem praktizál. Ő vezette azon a napon a gázoló autó mögötti kocsit, amiben a főigazgató is ült. – Mintha lassított felvételen látnám, hogyan ütötte el a másik autó a gyereket, hogy dobta fel ismét az autó, miként pördült meg, s hogy a főigazgató máris fölé hajol az út szélén. És már következett is a másik sokk, a kocsmából kitódulók, a lincshangulat, az engem hátulról támadó asszony. Nem kívánom senkinek... Az üzleti vacsorán ugyancsak meglepődtek a partnereink. Mindketten ziláltak voltunk, a főigazgató úr ráadásul tiszta vér, koszos, poros... Amikor éjfél körül a megbeszélés végeztén felhívtam az édesanyámat, s elmeséltem neki a történteket, azzal nyugtattam: eddig sem vezettem gyorsan, de ezután még sokkal jobban vigyázok. Nem tudom, ha énelém lép a kislány, s én ütöm el, ki tudnám-e valaha heverni."

(boon)