"A multikulti alkonya

Kutyáknak és románoknak tilos a belépés - ez a felirat nem egy rosszízű tréfából származik; egy spanyolországi, mallorcai üzlet tulajdonosa helyezte ki a szöveget. (Kuruc.info / Arppi S.: Kedves Olvasóink! Ez a különbség a nacionalista, hazaszerető vezetéssel, rendőrséggel, igazságszolgáltatással megáldott Spanyolország [de akár idézhetnénk a hasonló gyakorlatot folytató Finnország példáját is – lásd EZT, EZT és EZT] és Kis-Izrael [Magyarország] között. Nálunk, ha ilyet megkísérelne egy bolttulajdonos – lásd a jászapáti kocsmárost, vagy a két ismert diszkó-esetet ITT és ITT - azonnal rászállnának és kőkeményen megbüntetnék).

A román sajtó felháborodott, némiképp érthetően: nekünk sem estek jól a nyolcvanas évek végén a bécsi Mariahilfer Straße boltjaiban olvasható "Magyar, ne lopj!" feliratok. (Kuruc.info: amit 98%-ban “portyázó” cigányainknak “köszönhetünk”, ahogy manapság is ők, különböző fémgyűjtő [-lopó], rabló, tolvajkörutakon megfordultukban, viszik “jó” hírünket a sógorokhoz.) A spanyolországi eset mint cseppben a tenger mutatja meg Nyugat-Európa meghasonlottságát. Nem elég, hogy egyre növekvő gondot jelentenek a vendégmunkásként a hatvanas évektől beáramló törökök, arabok, pakisztániak fiai-unokái. Itt az új veszedelem: az unióba nemrég belépett kelet-európai tömegek - és nem csak a jó szándékúak - megindultak a nyugati Kánaán felé. Franco Frattini olasz külügyminiszter már a személyek szabad áramlásának korlátozásáról beszél, s a döntéshozók egymásra licitálva próbálnak minél keményebb válaszokat adni az új uniós tagok polgárai által elkövetett bűncselekményekre.

Európa tehát bajban van. Érzi, hogy a multikulturalizmus halott, de helyette képtelen új ajánlatot tenni. Nincs elég ereje, hogy világos szabályokat, normarendszereket szabjon meg az újonnan érkezőknek. "Ami idegen, az szép" és a "minden relatív" 1968-ból eredeztethető eszménye legyengítette a nyugat-európai társadalmakat. Olyannyira igyekeztek megkönnyíteni az újonnan jöttek integrációját, hogy azok már nem tudtak mihez hasonulni. Végül megvetéssel fordultak el az őket befogadó országoktól, növekvő ellenszenvvel fogadták a munkaerő-piaci ellehetetlenülésük és a szépen csengő szólamok közötti ellentmondást. A helyzetet nem oldja meg, ha a korábban a közép-európaiaknak toleranciakurzust tartó országok felkent gondolkodói most a ló túlsó oldalára átesve hisztérikus kirohanásokban nevezik "fasiszta" meg "terrorista" vallásnak az iszlámot. Ez a stratégia, a más kultúrájúak egyéb esetben szigorúan tiltott szidalmazása csak a helyzet további mérgesedéséhez vezet. (Kuruc.info: talált, süllyedt. Miközben mi sem vagyunk igazán lelkesek a muszlimok európai térnyerése miatt, a kettős mércével egyetértünk. A muszlimokat lehet fikázni, más, hasonlóan kártékony kisebbségeket nem. Hogy is van ez?)

Addig pedig csak romlani fog a helyzet, amíg az európai társadalmak nem fogalmazzák meg maguknak ismét, kik is ők, és mit várnak el a hozzájuk érkezőktől. Egyenes beszéd kell: ha elfogadod a normáinkat, a szokásainkat, maradhatsz és boldogulhatsz. Ha megszeged a szabályainkat vagy bűnt követsz el, nincs az az aranyszívű jogvédő, akinek rimánkodása itt tarthat minálunk. "Szeresd Franciaországot, vagy hagyd el" - mondta másfél éve a francia elnökválasztási kampányban Nicolas Sarkozy. De ahhoz, hogy más is tiszteljen minket, először nekünk kell megtanulni szeretni azt, ami a miénk. Ha egy holland sportolónak már nem kínos saját hazája nemzeti zászlaját vinni az olimpiai játékok megnyitóján (Kuruc.info: akkora a dekadencia, a multikulti, az önutálat a libsi, drogos, degenerált hollandoknál, hogy a 2004-es olimpia előtt egyetlen sportoló sem vállalta a holland zászló hordozását a játékok megnyitóján. Hollandiával kapcsolatban még ajánlom EZT, a szintén a legújabb Heti Válaszban megjelent cikket), talán könnyebb lesz a máshonnan jöttektől is elvárni a befogadó országban érvényes erkölcsi és egyéb szabályok tiszteletét.

Ha azonban Európa önmaga megszeretésének programjával kudarcot vall, a civilizációk összecsapásának sokat vitatott elméletéből végképp a párizsi, berlini, londoni, római utcák véres valósága lesz. (Kuruc.info: ahogy nálunk – a cigányokkal. És, sajnos, ez még csak a kezdet...)"

(Heti Válasz)