Nagyon sok cikkünkben idéztük már a cigányság munkakerülésének balliberális, amúgy fajvédő lapokból származó bizonyítékait (legutóbb ITT). Verjünk egy újabb szeget a cigányfajvédők, Gárda-gyűlölők sajnos még csak virtuális koporsójába – idézzük fel, mi történt Karcagon.

"Rendszeres segélyért rendszeres munka?

 [...]A rendszeres szociális segélyhez való jogosultságot néhány napi munkaviszonyhoz kötnék – ezt javasolta több település polgármestere. Az elképzelést a kormányfő se vetné el. Néhány éve Karcagon már volt hasonló kezdeményezés, akkor azonban még elmarasztalták a várost.

 [...]

Annak idején nagy sajtó visszhangot is kapott a Karcagon 1991 és 1996 között folyatott gyakorlat. Eszerint a településen csak az kapott átmeneti segélyt, aki a rászorultság mellett meghatározott idejű közmunkát is elvégzett. A munkáról szóló igazolást csatolni kellett a segélykérelemhez, és csak ebben az esetben kerülhetett sor érdemi elbírálásra. A rászorultak így öt nap munka után kétezer, tíz nap után négyezer forintot érő élelmiszer- illetve tüzelőutalványt kaptak. Az akkori helyi kisebbségi önkormányzat (Kuruc.info: ha valaki esetleg kételkedett volna abban, hogy cigányokról van szó...) ezt törvénysértőnek vélte és az ombudsmanhoz fordult. Az ügy a Legfelsőbb Bíróságig jutott, amely 2001-ben jogerősen úgy döntött: a városnak munkabért kell fizetnie annak a 135 állástalannak, akik csak közmunkavégzés fejében kaphattak szociális segélyt.

 [...]

— A jelenlegi szociális segélyezési rendszer nem szerencsés. Nem szolgálja sem a önkormányzatok, és bármilyen furcsa, a segélyezettek érdekeit sem — mondta el Szoboszlai Zsolt, szociológus. A tanácsadó területfejlesztési és humán szakértő szerint a mai rendszer nem ösztönzi, hogy az ellátott minden eszközzel, minél előbb megpróbáljon kikerülni a segélyezetti létből. Szociális spirálba kerülnek, mely mindinkább lehúzza az alulképzetteket, a halmozottan hátrányos helyzetűeket. Szerencsésebb lenne, ha megfelelően képzett önkormányzati szakemberek eldönthetnék, hogy kik azok, akiknek olyanok a körülményeik, egészségi állapotuk, hogy alanyi jogon jár az ellátás, és kik azok, akiknél néhány napos munkához köthető a segélyezés. A szociológus szerint mindez a mainál jobban támogathatná a munka világába történő visszavezetést is."

(szoljon.hu; kommentálható)

Kuruc.info kommentár: Nagyon sok helyen próbálkoztak a segélyek közmunkához kötésével. A helyi cigányszervezetek azonnal támadtak, bíróság elé vitték a dolgot, a mi ostoba törvényeinket szolgalelkű módon értelmező bíróságok pedig rendre helyt adtak ennek.

Miközben a cigányszervezetek egyfolytában azon rinyálnak, hogy nincs munka, közben ezt tették, mindig, mindenhol, kivétel nélkül.

A következtetést ki-ki maga is levonhatja. Nem nehéz.

Ahogy abból sem nehéz az igazságot meglátni, hogy a romalakta falvak környékén is máshonnan kell - nem cigány - alkalmi munkaerőt toborozni az idénymunkákra. És érdekes módon a helyi cigányszervezetek soha nem agitálnak a munkára jelentkezés mellett, de még a "ne szarj a saját szobádba" (ha valaki nem emlékezne, maga a ballib Népszava írta meg, hogy a cigányok, mivel nem tudják – és nem akarják – az angolvécét használni, egy külön szobát neveznek ki WC-helyiségnek a házukban, és oda piszkítanak. A kertbe, udvarba, utcára szarásról nem is beszélve – lásd Nyírmihálydi meg a többi hepa-fertőzött települést, vagy akár a Magyar Nemzet ezirányú, új, durva tudósítását) meg a "szedd össze a szemetet a kertedből" szövegű kampányra sem volt soha példa részükről.

És még mindig megy a mantra az elnyomott romákról. Olyan mélyen vagyunk már, hogy lassan tényleg nincs hova süllyednünk, eltartjuk őket, cserébe leköpnek, lenéznek, kirabolnak, és még nekünk kell elnézést kérni. Néha úgy érzem: már a legelemibb életösztön sem működik bennünk.

Ez a nagy baj, hogy a helyi, sőt az országos vezetőség tevékenysége is feljelentgetésekre meg egyéb pótcselekvésekre terjed ki. Lassan már minden "rászizmus". (Az csak hab a tortán, hogy mostanában született egy rendkívül enyhe ítélet a kurittyáni cigóluvnya putnoki magyarozása miatt.) Nem látják a Gárdától az erdőt. Pedig lenne mit tenni pl. Sajóbábonyban is. Mindenki tudja/érzi, hogy nem véletlen az, hogy a sajóbábonyi (fehér) vezetők kínjukban már a halálbüntetés-kártyát húzták elő. Tisztában vannak vele ők is, hogy visszaállítani nem lehet, viszont erre mindenki fel fogja kapni a fejét. Főleg a média. Sima figyelemfelkeltés, hogy segítsetek, mert nagy bajban vagyunk.

Lenne mit tenni a cigány vezetőknek a sipákolás, feljelentgetés helyett. Ezek a dolgok is feltűnhetnének nekik, és elkezdhetnének közvetíteni, tárgyalni. Nekik kellene a híd szerepét betölteni.

Varga József cigány politikus is megmondta, hogy a gyűlölet ellen úgy lehet tenni, ha megvizsgáljuk és megpróbáljuk megszüntetni az azt kiváltó okokat.

Azért azon is el lehet gondolkodni, hogy mi a folyománya annak, ha a sajóbábonyi, egyeki, pocsaji, konyári stb. emberek kérése ezek után sem talál meghallgatásra.

Nem, nem a Gárdát fogják hívni, hanem maguk veszik kézbe a dolgokat.

Kuruc.info – Arppi S.