Megint sok a téma, emiatt maradnunk kellett az egy-cikkbe-mindent elv mellett. Cikkünk első blokkja egy immár másodszor gyilkoló cigányról szól; utána egyéb, “kisebb” ügyekkel foglalkozunk, köztük Debreczeni József új, Népszabadság-beli cikkével.

Testvérét ölte meg Sándor

Kiszombor - Egyik fivérét megölte, a másikat pedig megsebesítette egy szóváltás után Kiszomboron, Börcsök Andor utcai házukban tegnap késő délután a 49 éves Sz. Sándor. A gyilkosságért korábban már elítélt férfit a makói rendőrök huszonhárom perc alatt, egy közeli kocsmában fogták el.

Késsel tett pontot egy veszekedés végére Kiszomboron a 49 éves Sz. Sándor: egyik fivérét megölte, a másikat megsebesítette a Börcsök Andor utcai házukban, ahol hármasban éltek. Tuczakov Szilvána, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője a nyomozás körülményeiről annyit mondott: a családi tragédiáról a gyanúsított egyik ismerőse értesítette a mentőket – a férfi a szurkálás után őhozzá ment el, és neki mondta el, mit tett. A makói rendőrök forró nyomon, a riasztás után huszonhárom perccel fogták el az egyik közeli kocsmában.

A tragédia a környéken lakókat megdöbbentette, de igazán nem lepte meg, már csak azért sem, mert aki most szúrt, már ült gyilkosságért: tizennégy évvel ezelőtt a feleségét ölte meg, nyolc évet töltött börtönben. Az egyik szemben lakó szomszéd azt mondta, gyakoriak, szinte mindennaposak voltak a veszekedések a három testvér között. A két megszúrt férfi rokkantnyugdíjat kapott, emellett alkalmi munkákat vállalt – a tettes jobbára az ő pénzükből élt. Ráadásként mind a hárman italoztak is. A csetepaté így senkinek sem tűnt fel, azon lepődtek meg, amikor megérkeztek a mentők és a rendőrök.

A sarkon összeverődött ismerősöknek, akik kicsit távolabbról a helyszíni szemlét figyelték, egybehangzóan az volt a véleményük: a három testvér közül még mindig az áldozatul esett, 46 esztendős Károly volt az, akire a legkevesebb rosszat lehetett mondani. Többen azt mondták: sajnálják. A tettesnek viszont az egyik asszony azt kívánta, rohadjon rá a rács, többé ne jöjjön ki. Azok közül, akikkel beszéltünk, senki sem vállalta a nevét – érezni lehetett, félnek az ott élő emberek.”

(delmagyar.hu)

Kuruc.info: rokkantnyugdíjas család (kik is szoktak rokkantnyugdíjasok lenni nem csak Magyarországon, hanem mindenhol máshol – Finnországban, az USA-ban stb? Biztos a pirézek…), italozás, az, hogy a gyilkosság után azonnal kocsmába megy (több ilyen cigánybűnözés-eset is volt az elmúlt évben), a nevüket nem vállaló, bosszútól rettegő nyilatkozók, kés használata, helyszín, valamint, ahogy alább, a hozzászólásokból is látható lesz, rendszeres betörések és terrorizálás. Igen, ezek IS cigányok.

Leírtuk párszor, leírjuk még egyszer: a gyilkosságot elkövető cigányokat életük végéig bent kell tartani a kaptárban, mert jó részük visszaeső lesz, és megint gyilkol. Számtalan példát tudunk sorolni, kezdve Mika Lindgrennel, folytatva a piricsei gyerekgyilkossal stb. (kapcsolódó, konkrét linkek ITT).

A cikkre érkezett hozzászólásokat is érdemes átmazsolázni; közülük kettőt idézünk
 
“Én is ismerem...hallomásból a rohadékot.Ugyanis a rokonaimat havonta egyszer kifosztja, betör hozzájuk és mindenüket elviszi.Milyen "ember"az ilyen.Ja, és hiába a feljelentgetések....már nagyon félnek tőle.Ennyit a rendszerről...”

“Sajnos én ismertem őket,mert mi gondoskodtunk a két fiatal fivérről és sajnos az ital is közrejátszott benne,de az hogy ilyen hidegvérrel ki ontani egy ember életét nem normális. Főleg ha másodjára teszi a vádlott.”

***

Következő cikkünk a logout.hu-ról származik:

Adj cigit!

Először is, megpróbálom magamat tűrtőztetni és megpróbálok nem rasszista kifejezéseket használni.

1-2 héttel ezelőtt történt meg az eset a barátommal, aki 16 éves, novemberben lesz 17. Akkor olyan lelki állapotban voltam, hogy nem voltam szalonképes írói állapotban, ha lehet ilyen kifejezést használnom.

Nos a történet úgy kezdődik, hogy a gyerek Budakeszire jár suliba a IV. kerületből. Úgy oldják meg, hogy az apja elviszi a 4,6-os megállójáig (Jászai Mari tér), ott kiteszi a kocsiból és a gyerek utána megy villamossal...stb).

Srác kiszállt a kocsiból és elkezdett menni a megálló felé. (Nem tudom, tudjátok-e, hogy ahol van a tér, ott azzal szemben van egy 25-30 méteres alagút a híd alatt.) Ott ment a srác, mikor megszólította egy roma gyerek.
- Van cigid? - volt a kérdés.
- Nem dohányzom, bocsi. - volt a szolíd válasz.

Erre a gyerek (kb. 18 év körüli lehetett, ahogy elmesélte nekem) megfordul, és 3-at benyom neki, amitől haverom természetesen elfeküdt. (Mivel nem mindennapi azért az ilyen.) Mikor magához tért (kb. 30mp) hívta az apját, aki megkérdezte minden oké-e, megvan-e mindene. És megvolt! A gyereknek nem kellett semmie. Nem kellett a telefonja (N95), semmi ruhája semmi. Csak ilyen kedve volt. Aztán megkérdezte a faterja az emberektől, hogy nem látták-e a roma gyereket. Azt mondták bement "abba" a boltba...

Na innen kezdődik a dráma. Bemennek a boltba, ott találják természetesen a gyereket, apja odamegy hozzá.
- Mit csináltál? - kérdezi.
Erre a gyerek ismét nekiront a hvaeromnak, úgy, hogy még az apja is ott van. Apja alig bírta elvileg lezúzni a srácot, egyet sikerült bemosnia neki, úgy, hogy elkezdett vérezni az orra.
Ezen események közben a civilek ordibálták, hogy ne bántsák már szegény roma gyereket.
Elfutott a srác, ezek után a haverom apja felhívta a rendőrséget.

- Halló? Itt a rendőrség.
- Jó napot, a fiamat megverték, de elfutott a gyerek. Ki tudnak valakit küldeni?
- Elnézést, folyik vér?
- Nem.
- Akkor sajnos nem mehetünk ki. Kicsi a kapacitásunk.

Miközben a fater beszélt telefonon megjelent ismét a roma gyerek. De ezúttal megtartotta az 5 méter távolságot. Elővette a kését, és odamutatta a haveromnak, miközben ezt ordította neki:

- Legközelebb megöllek, te g*ci!

Azt hiszem a rendőrség ebben az esetben nem volt a legkorrektebb. De mindegy. Ez is egy tanulság. Valószínűleg a gyerek be lehetett lőve, vagy be volt rúgva. Ha nem kellett neki semmi, akkor a csupasz agresszió fűthette. Ja és minden reggel 6.55 és 7.10 között történt. Tehát már nem csak este 8-tól kell félnünk, hanem szinte hajnalok hajnalán is!
Köszönöm a figyelmet, és vigyázzatok magatokra!”

(logout.hu - érdemes a hozzászólásokat elolvasni – tele van ilyen és ehhez hasonló esetek leírásával)

***

Lakástűzben meghalt kislány - fogdába kerülhet az apa

A gyerekeit egyedül nevelő apa egyelőre sokkban van. Azért kerülhet fogdába, mert agresszívan viselkedett a kórházban, ahová szállították.

Hamarosan Miskolcra, a rendőrségi fogdába kerülhet az a férfi, akinek kigyulladt a háza csütörtökön késő este a Borsod megyei Tolcsván. Ötéves kislánya életét vesztette a tűzben.

Az apa másodfokú égési sérüléseket szenvedett, két másik gyermeke is füstmérgezést kapott. Az ötéves kislány a füstmérgezésbe halt bele, 8 és 10 éves testvérei még kimenekültek a házból. A sátoraljaújhelyi kórház igazgatója péntek reggel még úgy nyilatkozott, hogy a férfit várhatóan a miskolci kórház égési osztályára fogják szállítani, de a helyzet azóta változott.

A kiégett épületet egész nap rendőrök őrizték. A kályhát felborítva találták meg ugyanis a lakásban, de nem tudni, hogy azt az apa borította fel, vagy esetleg oltáskor dőlt el. A megyei katasztrófavédelmi igazgatóság ügyeletese az MTI-t korábban úgy tájékoztatta, hogy a tüzelőberendezés miatt gyulladt ki egy szoba.

A rendőrség csak hétfőre igért újabb tájékoztatást az ügyben, így nem tudni, hogy a 39 éves apát sikerült-e már kihallgatni. Péntek reggel még sokkos állapotban volt. Az apa egyedül nevelte három gyermekét, felesége évekkel ezelőtt meghalt. Több helybeli szerint az apa valószínűleg - már nem először - öngyilkossági szándékkal cselekedett. Előfordult az is, hogy italozott.  A férfi öt gyermeke közül korábban egy már életét vesztette, ő bányatóba fulladt, egy gyermek pedig bentlakásos iskolában tanul.

A Független Hírügynökség értesülései szerint a sátoraljaújhelyi kórházból hamarosan Miskolcra, a rendőrségi fogdába kerül az apa, mert a kórházban agresszív volt, az orvosok és ápolók nem bírtak vele. A férfi nem igényel komolyabb orvosi felügyeletet, csupán naponta kell majd kötéseit cserélni.

A megyei rendőrség tájékoztatása szerint az apát még nem gyanúsították meg bűncselekménnyel, így az ügyben továbbra is a közigazgatási eljárás szabályai szerint vizsgálódnak.”

Kuruc.info: bár nem garantált, hogy rétinéger családról van szó, a helyszín, a gyerekek száma, az apa italozása, gyerekfelügyelete (“bányatóba fulladt”), agresszivitása (“a kórházban agresszív volt, az orvosok és ápolók nem bírtak vele”) igencsak valószínűsíti.

***

Kevermesen a halottnak is jár segély

Határozat és jogosultság vizsgálata nélkül jelentős összegű segélyt utalt ki Kevermes polgármestere 2005-ben és 2006-ban. Erre a belső ellenőri vizsgálat során derült fény. Bugyi Ferenc szerint minden segélyezett jogosan jutott a pénzhez.

A képviselő-testületi ülés előterjesztése szerint tavaly és tavalyelőtt több millió forint értékű krízis- és nem rendszeres gyermekvédelmi segélyt utalt ki a polgármester jogtalanul. A vitatott összeg az említett időszakban — a lapunkhoz eljutott információk alapján — mintegy 13 millió forint. A testület küldötteként Lévai Lajos alpolgármester és Ködmön Ferenc képviselő felkereste a közigazgatási hivatal megyei kirendeltségét, ahol szóbeli tájékoztatást kaptak a további teendőkről. E szerint a jogtalanul kifizetett támogatásokat vissza kell fizetni — tartalmazza a képviselő-testületi előterjesztés, amelyet a képviselők többsége elfogadott.

— Voltak, akik kértek, mások nem, mégis kaptak segélyt. Köztük akadtak olyanok is, akik nem rászorulók, komoly jövedelemmel rendelkeznek. A legdurvább eset az volt, amikor elhunytnak utaltak ki támogatást. Más három lakcímre is kapott segélyt — mondta lapunknak Lévai Lajos.

— Nincs miért védekeznem. A segélyezetteknek akkor valóban nagy szükségük volt a pénzre. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, amikor nincs más megoldás, csak az önkormányzat segítsége. Jó volna, ha mindenki olyan tehetős lenne, mint az alpolgármester úr, akkor biztosan nem lenne szükség segélyezésre. Lehet riogatni, feszültséget kelteni a faluban, de ez nem vezet jóra. Előfordult, hogy sírva jött be hozzám egy néni, mert járt nála egy képviselő és a segélye után kérdezősködött. A néni remegve kérdezte, mi lesz most, vissza kell, hogy fizesse, de miből? — nyilatkozta Bugyi Ferenc. — Közismert a köztünk lévő ellentét. Belém „rúgjon” az alpolgármester, ne a rászorulókba! — mondta a polgármester.

Egyénenként 3-30 ezer forint között kaptak pénzt

A 2005-ben és 2006-ban krízis- és nem rendszeres gyermekvédelmi segélyben részesülők egyénenként 3 és 30 ezer forint közötti összeget kaptak.
— Faluszerte felháborodást keltett az ügy. Jogi tanácsadót fogadunk. Méltányosságot gyakorlunk, hiszen a nehéz sorsú embereket nem szeretnénk még rosszabb körülmények közé taszítani azzal, hogy visszakérjük tőlük a határozat nélküli segélyeket — fogalmazott az alpolgármester. Bugyi Ferenc elmondta, nem kell félniük a segélyben részesítetteknek. Véleménye szerint érvényes bírósági végzés nélkül nem lehet visszakérni a szerinte amúgy is jogosan kiutalt támogatásokat.“

(beol.hu)

Kuruc.info: Ne legyenek kétségeink: ezek orkok. „Gyermekvédelmi segély”, “krízis”, “nehéz sorsú emberek“ – mind-mind közismert hívószavak. Különösen annak fényében nem nehéz az asszociáció, hogy tudjuk, hogyan nyúlták le a romák a hollókoszt-kárpótlásokat.

***

A valószínűleg mindenki által ismert Debreczeni József vitán felül gerinctelen tetű. Pályáját „jobboldali“ újságíróként kezdte, de az utóbbi pár évben a Néphazugság és az Nép...SZDSZava lett fő működési területe. Tegnap megjelent cikkében is hozza a formáját: ezerrel nácizza a Gárdát és, hithű liberálisként, a betiltását követeli. Cikkében viszont van egy-két olyan gondolat is, amelyekben az igazság, a józan ítélőképesség szikrái megcsillannak; ezért foglalkozunk vele. Mivel a ballib, "mértékadó" Népszabadságban jelent meg, ezért jó hivatkozási alapot jelenthet cigányfajvédők elleni (verbális) küzdelmünkben, érvelésünkben is.

"Fejek a homokban

E sorok írója azok közé tartozik, akik az első pillanattól kezdve súlyos, a magyar demokráciát létében fenyegető veszélynek tekintették a jobbikos Gárda megalakulását. Olyan elfogadhatatlan és tűrhetetlen újnáci jelenségnek, amellyel szemben habozás nélkül, a leghatározottabban kell fellépni (Határátlépés, Népszava, 2007. 08. 25). A szélsőjobboldali párt és a hozzá kötődő paramilitáris szervezet tudniillik (a nyilasokra hajazó külsőségek nélkül is) a két világháború közti rémségek képletét idézi.

Az ellenséggé nyilvánított politikai ellenfelek, illetve társadalmi csoportok megfélemlítését, bántalmazását (gyűlések, tüntetések szétverését, egyéni és tömeges atrocitásokat), amelyek ellen - azok elharapódzása és esetleges társadalmi támogatottsága esetén - egyre nehezebb a jogállami fellépés. Somogyi Zoltán és a Political Capital észrevételei nyomán jeleztem azt is, hogy a szóban forgó veszélyek ma Magyarországon inkább csak szimbolikusan irányulnak a zsidóság ellen, viszont konkrét és drámai következményekhez vezethetnek a romák vonatkozásában. Pontosabban az ország egyes, romák által sűrűn lakott, szociális válsággócnak számító területein, ahol a cigány és a nem cigány lakosság között feszülő, már ma is igen mély konfliktusok tragikus fordulatot vehetnek, akár polgárháború közeli állapotokat idézve elő.

A romákkal való együttélés a rendszerváltozás előtt sem volt problémamentes. Ám egyrészt korántsem jellemezték a napjainkban végletessé és feloldhatatlanná váló feszültségek, másrészt a viszony akkor még a többségi társadalomba való integrálódás reményét ígérte, legalábbis hosszú távon.

Ma ennek az ellenkezőjét ígéri.

A rendszerváltozással járó roppant méretű gazdasági átalakulás, a (nevezzük így) globálkapitalista modernizáció szükségképpen és tömegesen söpörte ki a munkaerőpiacról azokat a képzetlen, munkakultúrájukat tekintve is problémás rétegeket, amelyek közé a hazai cigányság zöme is tartozott. A Kádár-rendszer utolsó évtizedeiben a munkaképes korú romák több mint hatvan százaléka állt alkalmazásban, napjainkra ez az arány húsz százalékra csökkent. Egyes vidéki válsággócokban nulla százalékra. (Kuruc.info: hadd utaljunk például arra a tényre, hogy maga Farkas Flórián ismerte el, hogy BAZ, SzSzB és Nógrád megyében nincs hivatalosan dolgozó cigány.)

Az állandósult tömeges munkanélküliség a szűk két évtized alatt is óriási anyagi, életformabeli, mentális, kulturális és morális romlást idézett elő a szóban forgó cigány közösségek körében. Az új generációk ezekben a válsággócokban már úgy nőnek föl, hogy jószerivel semmiféle tapasztalatot nem szereznek a munkás életforma vonatkozásában. A gyerekek gyakorlatilag soha nem látják szüleiket munkába menni, nekik tehát már nincsenek ilyen irányú mintáik, illetve céljaik: a kitörés esélye így szinte kizárt. A túlzás nélkül rettenetesnek mondható nyomorban két megélhetési forrás - egyben minta - mutatkozik: a segély és a lopás. Finomabban: az állami szociális ellátás, főleg a gyermekek (átlagosan öt-nyolc) (Kuruc.info: tetszettek figyelni, fajvédők? Ezt a véletlenül sem jobbos, rasszista Debreczeni írta! Tessenek rajta fogást találni! Magyarázatként: nagyon sok cigányfajvédő azt hazudja – például LIFE / szegedi_roma a honlapján, ill. a zsIndex cigányfórumában –, hogy a putricigány lakosságon belül az átlagos gyerekszám 2-4, így egyáltalán nem beszélhetünk megélhetési gyerekgyártásról) után járó családi pótlék, illetve bizonyos anyagi javak (tűzifa, élelem stb.) törvénytelen úton való megszerzése (az egykori belügyminiszter szavaival: a "megélhetési bűnözés").

(Kuruc.info: tisztázzunk valamit. 1) a cigányok mindent lopnak, nem csak élelmet és tűzifát. Arról nem is beszélve, hogy ez utóbbit általában nagyon jól jövedelmező módon tovább árusítják, egész maffiát építve az “iparra”, ahogy azt Zajkkal kapcsolatban láttuk. 2) a “nyomor” oka nem az, hogy nem kapnak elég segílykét. Sokkal többet kapnak, mint amennyiből egy átlagmagyar kénytelen (de  képes!!!) gazdálkodni. Csak, ugye, a cigány nem tud bánni az ajándékba kapott pénzzel (amit az ominózus JPTE-tanulmány is bizonyít) – már az első egy-két napon elszórja a kocsmában, vagy a háza fenntartása, az egész hónapra való beosztása helyett BMW-re, plazmatévére, kilós aranyláncokra, drogra költi , míg a magyar igen. Mellesleg, ugyanez megfigyelhető Finnországban is: ott havi euroezreket kapnak a cigányok segílykeként, amit aztán el is vernek (például, jellemzően, drogra – a fiatal finnországi cigány férfiak 40%-a drogos, amit ugyebár nem adnak ingyen), és utána meg nyafiznak, hogy szegínyek milyen elesettek.)

A szóban forgó vidékeken élő nem romák, akiket zömmel ugyancsak roppant nehéz helyzetbe hoztak a hatalmas gazdasági változások, jórészt elkeseredett küzdelmet folytatnak a - lehetőleg munkából való - megélhetésért. Jellemző az állás mellett vagy annak híján folytatott, leginkább a puszta önellátást szolgáló mezőgazdasági tevékenység (baromfi, krumpli, zöldség, gyümölcs stb.), főleg az idősebb korosztályok körében. Az imént említett lopások kárvallottjai főleg közülük kerülnek ki. Egészen konkrétan és triviálisan: az általuk művelt földből idő előtt kikapart krumpliról, leszedett szőlőről, az ő óljukból elvitt tyúkról, tojásról stb. van szó. Mindez már nem elvétve és kivételesen fordul elő, hanem egyre tömegesebben, rendszeresebben és erőszakosabban (Kuruc.info: megint csak: a balos, a különben Gyurcsány alfelét nyaló Debreczeni írta azt, hogy a cigányoknak nem elég a lopás, azt jól meg is tetézik egy kis erőszakossággal, félholtra veréssel, gyilkolászással) zajlik - gyakorlatilag mindenfajta reparáció, illetve törvényes következmény nélkül. A hatóságok képtelenek vele megbirkózni, ezért homokba dugják a fejüket. A törvénysértéssel szemben akkor lehet föllépni, ha szórványosan fordul elő. Ha általánossá válik, már nem lehet. E szabály alól ma már csak olyan döbbenetes kivételek vannak, mint a mezőőr által (önvédelemből) lelőtt fatolvaj esete, ami hirtelen éles fényt vetít a helyzet rettenetes, tragikus voltára.

Ungváry Krisztián történész a tavalyelőtti olaszliszkai lincselés után, a környékbeli viszonyok alapos ismerőjeként, így összegezte a Figyelő című lapban (A mi kis falunk. 2006. 11. 23.) (Kuruc.info: ezt a cikket mi is tárgyaltuk) az elszaporodó és elfajuló konfliktusok mögötti konstellációt: "Két, egymással radikálisan ellentétes szabályokat követő kultúra áll szemben egymással... [A helybeli romák] magántulajdonról alkotott fogalmai... a XII. század szokásaihoz közelítenek..., munkakultúrájuk a nomadizáló népekét idézi. A falusi földművelők kultúrája pedig megpróbál a kapitalista társadalmi rend szerint működni. A kettő között folyamatos a konfliktus, keveredés nincs... Két, gyökeresen más mentalitású közösség él egymás mellett úgy, hogy az erőviszonyok folyamatosan az egyik javára tolódnak el... Ma Olaszliszkán a 1778 lakosú faluból 530-an tartoznak pontosan körülírható szociális és kulturális csoportba, de az általános iskolában létszámuk már 80 százalékot tesz ki... Néhány éven belül a falu képtelen lesz fenntartani a ma még úgy-ahogy működő struktúráit."

Sok-sok más faluval együtt. Az állami segélypolitika által felturbósított demográfiai trendek (Kuruc.info: értsd: megélhetési gyerekgyártás) ugyanis nemcsak az etnikai arányokat írják át, hanem a települési intézmények működését is. Elsőként az iskoláét. A rendszerességre, fegyelemre, folyamatos teljesítményre, együttműködésre, normatiszteletre sajnálatos módon (ám otthoni körülményeik folytán szükségképpen) a legminimálisabb mértékben sem szocializálódott gyerekek tömeges megjelenése a tantermekben, a szó legszorosabb értelmében lehetetlenné teszi az oktatást. Ilyen méretű konfliktuspotenciál kezelésére sem a tanár, sem az iskola nem képes, különösen, ha nem számíthat az érintett szülők segítségére sem, épp ellenkezőleg: sok helyen már szó szerint a tanárok testi épsége forog veszélyben. Erre a helyzetre persze lehet okos szakmai ajánlásokat megfogalmazni a differenciált, felzárkóztató pedagógiai módszerek használatát illetően, ám a valóságban ezek alkalmazásának sem a pénzügyi, sem a szakmai feltételei nem adottak, illetve olyan tömeges és súlyos konfliktusokról van szó, amelyek kezelésére a szóban forgó metodikák optimális feltételek mellett se nagyon volnának alkalmasak.

"Lesújtó a helyzet azokban az iskolákban, ahol elvileg integrált oktatás folyik. Egy kutatás során kiderült, hogy az intézmények elsősorban a többletforrások miatt vesznek részt a programban, amelyben még saját tanáraik sem igazán hisznek..." Ez az idézet a január 3-i Népszabadságból való, amely "Ezzel az emberanyaggal úgysem lehet" címmel, "Megdöbbentő felmérés az integrált oktatást folytató iskolákról" alcímmel számol be a roma felzárkóztatást célzó, kiemelt állami támogatásban részesülő tanintézmények "eredményeiről". (Kuruc.info: ITT foglalkoztunk a cikkel.)

A gyermekeik oktatása és jövője, továbbá biztonsága miatt aggódó (nem roma) szülők, ha csak tehetik, kimenekítik őket ebből a közegből: a szomszéd faluba, városba, esetleg a helyben létesítendő alapítványi iskolába. Az elsőként elhíresült jászladányi esettől a legfrissebb, faddi vagy kerepesi botrányig (Kuruc.info: kapcsolódó cikkünk ITT) minden iskolaügy mögött hasonló dráma játszódik le. Az első kezelhetetlen konfliktusokat tömegesen követhetik majd a hasonlóak, szerte az országban.

A szellemi és politikai életet e tárgyban uraló - elvileg valóban helyeselhető - felfogás határozottan ellenzi a szegregációt. Bizonyos kormányzati körökben még a szabad iskolaválasztás tilalmának bevezetése is felmerült (Kuruc.info: bővebb info & szakkommentárok ITT). A gyakorlatban azonban olyan helyzet alakult ki a szóban forgó iskolák nagy többségében, ahol a jó példa integráló, asszimiláló erejére épülő modell már rég nem működik, minthogy a perifériára szorult, s vele szemben a rossz példa, a deviáns magatartás került a szó szoros értelmében uralkodó pozícióba. Ha a kormány megfosztaná őket a szabad iskolaválasztás jogától, az érintett szülők okkal gondolhatnák, hogy az állam nemcsak cserbenhagyta őket, de ellenük is fordult. Nem elég, hogy adóik fejében nem biztosítja gyermekeik számára a rendes oktatást (a biztonságról nem is beszélve), de még attól a lehetőségtől is megfosztja őket, hogy ennek érdekében maguk vállaljanak súlyos pluszáldozatot. Belegondolni is rossz, milyen konzekvenciák levonásához vezethetne mindez.

A szegregációs törekvések alapvető oka tehát nem a rasszista előítéletekben, hanem a fent leírt keserű tapasztalatokban keresendő. A cigányellenes indulatok kétségkívül léteznek, kétségkívül erősödnek. Ám a "rasszizmust" döntően kívülről vitték-viszik be a rendszerbe. Anélkül, hogy bármily értelemben közös nevezőre akarnám hozni őket, a szélsőjobb megbélyegzésén túl ezen a ponton kénytelen vagyok megnevezni azt a szellemileg, politikailag meghatározó pozícióban lévő felfogást (hívjuk az egyszerűség kedvéért balliberálisnak), amelynek a hangadói minden hasonló konfliktust a rasszizmus-antirasszizmus tengelyen akarnak lokalizálni. Ebben az egydimenziós, ezért torzító értelmezési tartományban a cigányság és a "többségi társadalom" adott csoportjai közti mind drámaibb konfliktust, valamint annak feloldását ugyanis félrevezető pusztán a bűnös előítéletekre, illetve azok megbélyegzésére, továbbá az ellenük folytatott aufklérista küzdelemre leegyszerűsíteni.

Beszéljünk világosan. Könnyű olyan elvi igazságokat hangoztatni, hogy a cigányok s a nem cigányok között egyaránt vannak bűnös, illetve becsületes emberek. S hogy a cigányok által elkövetett bűncselekmények jelentős része ugyancsak cigányok ellen irányul. Persze, ez igaz. Olyannyira, hogy a szörnyű uzsorakamatra kiadott kölcsönök maffiamódszerekkel való behajtása nyomán, valóban döbbenetes uralmi viszonyok osztják meg a szóban forgó közösségeket. A segélyek a szociálisan rászoruló, nyomorgó romák kezéből az átvétel után sok helyen a szó szoros, legszorosabb értelmében azonnal átkerülnek a (szociálisan rá nem szoruló) roma maffiózók kezébe, hiteltörlesztés címén. Megélhetési forrásul a nyomorgók számára így az uzsorakamatra fölvett újabb hitel marad. Az állami segélyezés a valóságban gyakran a legkevésbé sem a célszemélyek, jelesül a kilátástalan helyzetű romagyerekek életkörülményeit javítja, de az állam (s a derék antirasszisták) erről nemigen akarnak tudomást venni.

Ez a szemellenzős magatartás nem oldja, hanem növeli a bajt. A szóban forgó vidékek falusi közösségeinek viszonyát ugyanis nem lehet úgy leírni, mint az agresszív, rasszista többség és a védtelen, kiszolgáltatott kisebbség konfliktusát. Ungváry Krisztián pontosan vázolja a szemben álló felek pozícióját, illetve egymással, a törvényekkel és az erőszakkal való kapcsolatukat. A romák esetében így fogalmaz: "Az alkotmányos jogok kapcsán az a tapasztalatuk, hogy azok csak papíron léteznek, a jogrendszert semmire sem tartják, ezért gyakran nyúlnak az önbíráskodás eszközéhez, annál is inkább, mert vesztenivalójuk kevés." A másik oldalon: "A 'gádzsók' (a nem cigányok) tapasztalata az, hogy a cigányok munkakultúrája általában alkalmatlan arra, hogy együtt dolgozzanak velük. Élősködőknek tartják őket, szenvednek attól, hogy az 'együttélés' állandó vagyoni károkat okoz nekik, és dühüket adott esetben rasszista megnyilvánulásokkal vezetik le - a cigányokat diszkriminálják. Megpróbálnak minden lehetséges alkalommal elkülönülni tőlük. Külön frusztrálja őket az a körülmény, hogy a jogszolgáltatás teljességgel képtelen megvédeni személyi és vagyoni biztonságukat. Önbíráskodni csak ott tudnak, ahol jelentős többségben vannak, egyébként inkább elmenekülnek."

Olaszliszkán messze túlmutató érvénnyel idézhető, hogy "sajnos a helyzet sokkal rosszabb, mint ahogyan azt a magyar sajtó tálalja. Igaz ugyan, hogy a faluban mindenki fél, de a fehérek nem a szkinhedektől, hanem a romáktól, olyannyira, hogy még az is felmerült, gyűjtést rendeznek a bőrfejűeknek, hogy jöjjenek a faluba rendet tenni..."

Itt kerül a képbe a Jobbik és a Magyar Gárda. Az előbbi kezdettől fogva markánsan arra törekedett, hogy exponálja ezeket a problémákat, s hogy "megoldást" kínáljon rájuk. Zömmel és lényegében elfogadhatatlan, undorító, kontraproduktív "megoldást". Az indulatok rasszista felszításával járó újnáci önbíráskodást, ami rövid távon is az erőszak eszkalálódásával, polgárháborús állapotokkal fenyeget. Amelynek elfogadására a törvényes védelem hiányát észlelő, kétségbeesett, nem roma helyiek hajlanak, sőt azt - ha nyíltan nem is merik bevallani - igénylik és várják. Nem sejtvén, hogy alighanem a végzetet hívják ki maguk ellen. Hogy a fekete maskarások egy-egy színpadias erődemonstráció után - jobb esetben - elmasíroznak, az ő bajaik viszont - hatványozottan - megmaradnak. (Kuruc.info: most előbújt Debreczeni rosszabb énje. ITTENI cikkünkben is bizonyítottuk, hogy a tatárszentgyörgyi erődemonstráció igenis hatásos volt: a cigányok egy ideig meghúzták-meghúzzák magukat, és a Gárda masírozása után valóban erősen leesett az általuk elkövetett bűncselekmények száma. Ezen az “aprócska” tényen elegánsan átsiklik Debreczeni - csak azért, hogy egy jót gárdázhasson. Mondjuk úgy: finoman szólva ezerrel csúsztat.)

Rosszabb esetben elszabadul a pokol. Ha például valóra válik a HVG főszerkesztőjének, Réti Pálnak (Igazolatlan hiányzás, 2007. 12. 15) az óhajtása, akit "tatárszentgyörgyi cigányként", mint mondja, csak egy dolog nyugtatna meg: "ha a 200 egyenruhást 2000 nem egyenruhás fogadta volna" a falujában.

Én meg azt mondom: ettől mentsen meg minket az Isten.

De ő is csak úgy menthet meg, ha magunk megpróbálunk kilépni azokból a hamis panelekből, amelyekben ez az egész diskurzus folyik. Ám ha a romaügyben beindult életveszélyes (Kuruc.info: mitől életveszélyes, te barom?! Épp az előbb igazoltuk, hogy a Gárda tatárszentgyörgyi fellépése óta meghúzzák ott magukat a cigányok!) neonáci masírozásra továbbra is csak a szokásos antirasszista ráolvasás lesz a válasz - netán valami ellenkező előjelű aktivizmus -, annak beláthatatlan következményei lesznek. Előbb, mint gondolnánk.

A jobbik esetben is annyi, hogy a Jobbik támogatottsága hamarosan - a baloldalt és a Fideszt egyaránt - meghökkentő magasságokba fog emelkedni. (Kuruc.info: Ámen!) Mert tudnunk kell: a magyarországinál jóval demokratikusabb viszonyokkal bíró nyugati országokban is húsz szálalék körüli támogatottságot képesek elérni a hasonló szélsőséges pártok. . (Kuruc.info: náluk húsz – nálunk (2006-ban) kettő. Tőlük (olaszok, írek stb.) deportálják a romániai cigánybűnözőket, tőlünk nem, sőt, engedjük, hogy a Blahán késeljenek, gyilkoljanak. Náluk átnevelőtáborba zárják a bűnöző cigánypurdékat és egyéb színesbőrűeket, nálunk nem. És mégis mi vagyunk a nácik, mi vagyunk a rasszisták!) Azok, amelyek radikális válaszokat kínálnak az ottani súlyos és mély - az állam, illetve a mainstream politikai szellemiség által ott is sokáig szőnyeg alá söpört, illetve téves vagy hamis módon kezelt - etnikai és civilizációs jellegű konfliktusokra, melyek ott a bevándorlásból eredően keletkeztek. S ahol az együttélés súlyosbodó terheit elviselni kénytelen - eredendően korántsem rasszista - polgárok idővel szintén fogékonyakká váltak a szélsőséges politikai ajánlatokra.

A Magyar Gárdát jó esetben be lehet, s ha lehet, akkor be is kell tiltani. A baj azonban, aminek az "orvoslására" létrehozták, megmarad, sőt hatványozódik. Ismét Ungváry Krisztiánt idézem, aki így zárta cikkét: "Ne legyenek illúzióink. A konfliktus minden jel szerint feloldhatatlan... A kialakult helyzet legfőbb felelőse nem más, mint a magyar állam. Rossz segélyezési politikájával, a szociális támogatások helytelen osztogatásával maga növeszti naggyá az egyébként is kezelhetetlen problémát."

Amiről minimum beszélni kellene.

Az eddigiektől eltérően: nyíltan és őszintén.

Ehhez azonban sürgősen ki kellene venni a fejünket a homokból.

Illúzióim persze, nekem sincsenek.”

(nol.hu)

Pár, a cikkel kapcsolatos zsIndex cigánytopicos vélemény:

“A Debreczeni-féle cikk is a lényeget próbálja megragadni: van egy cigány kultúra és mentalitás, amivel egyszerűen nem lehetséges a normalitás keretei közötti együttélés. Egyszerűen nem lehet, mert olyan mérhetetlen a vallott értékek közötti távolság, és ez nem csak ránk, hanem a világ összes magaskultúrájára igaz. Egyszerűen nem létezik a toleranciának az a szintje, hogy ez működjön, tehát ezt a kultúrát vagy meg kell változtatni, vagy el kell tüntetni (asszimiláció), vagy távol kell tartani magunktól.
Ez van, most lehet nácizni...” (advocatusdiaboli)

 

"Tulajdonképpen ezt [pénzbeli csp két gyerekig, utána csak természetben, és csak a gyerek által felhasználhatóan, pénzzé nem tehetően, pl. menza; kíméletlen segílymegvonás; amennyiben a delikvens közmunkát sem hajlandó végezni, akkor éhenhal stb.] emlegetjük, mint javaslatot itt már évek óta. Nem mint megoldást, hanem mint a probléma legalább tovább eszkalálódását fékezni képes módszert.

Viszont érdemes végiggondolni, az ontopic társaság egy jelentős részének a habitusából adódóan várható, hogy igen jelentős lesz az a tömeg, amelyik teljes mértékben kiesik a rendszerből. Lesz 2-300 ezer roma (és pár tízezer nem roma származású), aki ebben a szisztémában nem kap semmiféle segélyt, és elküldik a közmunkáról is, mert dolgozni sem lesz hajlandó. Meg fogja próbálni magát teljes egészében bűnözésből fenntartani, ami erősen kérdéses, mennyire lesz kezelhető.
Mivel ezek az emberek nem fognak koncentrálódni, hanem - mint eddig is - a különböző településeken szétszórtan lesznek jelen, hát sok helyen akár közbiztonság teljes összeomlása is megtörténhet, amit a hatóságok egész egyszerűen nem lesznek képesek kezelni. Még drasztikus eszközökkel sem, aminek a többségi lakosság részéről várhatóan mindenféle népítéletek, a tettenért rablók helyszíni lincselése és más effélék lesznek a következményei. A végén pedig egy rezervátum, ahová bezárják az érintetteket, és a sorsukra hagyják őket - vagy etetjük őket tovább...

Sajnos a Debreczeni-féle cikk sokak által nem különösebben észrevett egyik utolsó mondatának szerintem igaza van - ez a probléma valójában már kezelhetetlen. Teljes egészében csak az lenne megoldás, ha az ontopic életmódú réteget egyszerűen elszállítanák valami rezervátumba és ott szigorú izoláció mellett hagynák boldogulni saját erejéből, ennek viszont tömeges éhenhalás és egymás lemészárlása-megevése lenne a vége, mert az érintettek zöme alacsony értelmi képességű, nulla iskolázottságú, erőszakoskodáson kívül semmihez sem értő ember, aki egyszerűen képtelen lenne felső irányítás nélkül önerőből életben maradni. Ott viszont ezidő szerint (szerencsére!!!!) nem tart az européer civilizáció, hogy egy csoportját bezárja kerítés mögé, és hagyja éhen halni. Tehát a vége így is az lesz, hogy nekünk kell eltartani őket.

Emiatt az én korábbi vízióm arra vonatkozott volna, hogy ezt a helyzetet sajnos tudomásul kell vennünk, és a legjobb, amit megtehetünk, hogy definiáljuk azt az állapotot, ami alatt egyszerűen nem tűrjük meg, hogy egy "család" gyerekeket neveljen, automatikusan lépjen közbe az állam, a putrisorok, a bűnözők gyerekeit vegyék el kíméletlenül a szüleiktől (akik így persze semmilyen juttatást nem kapnak a gyerekek után, sőt, amit lehet, vonjunk le tőlük saját gyerekeik nevelése címszó alatt), és erre a célra létrehozott gyerekfalukban, nevelőszülői hálózatban próbáljuk meg őket emberré nevelni. Így legalább ezt a kilátástalan spirált meg lehetne szakítani, és az egész jelenséget arra a szintre visszaszorítani, ami évszázadokon át azt jellemezte. Hiszen a probléma mindig is megvolt, csak nem tudott soha ilyen szintre eszkalálódni - a cigányság lélekszáma a XX. század közepén még a tizede sem volt a maiénak!!!

Persze ez janicsármódszer, meg nácizmus, pedig akárhogy tűnődöm, még messze ez a leginkább emberi és járható. Kérdés, van-e egyáltalán kiút még ebből a kútból, vagy süllyedünk még egy ideig, aztán foggal-körömmel fogunk egymásnak esni?" (advocatusdiaboli)


“Értesz egyet TE (Kuruc.info: Pacifikának, a legfőbb fajvédőnek címezte ezt a hsz-t) egy nagy frászt ezzel, hajtogatod a szánalmas náci[zó] mantrádat, miközben pontosan az van, amit a cikkíró is, meg én is kétségbeesetten feszegetni szoktunk: semmiféle válaszotok nincs a problémára. Annyi a válasz, hogy aki foglalkozik vele, az rasszista náci.

A cikket akár én is írhattam, sőt, talán túlzás nélkül néhány fordulata annyira ismerős, hogy lehet, a cikkíró olvasta a hozzászólásaimat (Kuruc.info: ezt mi is meg tudjuk erősíteni. Gyanúsan ugyanaz Debreczeni szóhasználata (pl. “mainstream”), ill. gondolatmenete, mint advocatusdiaboli-nak. A forrásai, idézett cikkei pedig 100%-ban átfedik a Kuruc.info-éit – kivéve persze a szépen “ignorált”, a Gárda felvonulásának közbiztonságra gyakorolt hatásáról publikált, hivatalos jelentést. Emiatt azt sem tartjuk kizártnak, hogy Debreczeni élénken olvas bennünket, és tőlünk gyűjti az információit, forrásait.) Ez is arról szól, hogy rég túl van már a konfliktus állapota azon, hogy ráolvasással, meg a kritika elhallgattatásával bármit is elérjünk. El kell végre kezdeni nyíltan beszélni arról, hogy szétszakadt a társadalom, alapvetően lumpenre és nem lumpenre, bűnözőre és a szabályokat legalább nagyjából követőkre, és az első csoportban mindenütt nagyon keményen a romák a felülreprezentáltak.

A cikk is nyíltan kimondja - végre - itt bizony kulturális konfliktusról van szó, a cigány kultúra minden mással ütközésével, és ha egyszer ez a probléma gyökere, akkor innen kell megközelíteni. Meg kell változtatni a cigány kultúrát, akkor is, ha ez egyes liberális körök szerint tabutéma.

Vagy jön a gárdás-nácis-rettenetes megoldás. Mert azt ne higtyétek, hogy valamilyen megoldás erre előbb-utóbb nem fog születni. Muszáj lesz, és éppen Te meg a többiek a legfőbb kerékkötői, hogy itt más, mint ez utóbbi lehessen. Elvégre mindenki náci, aki cigánykérdésről beszél.” (szintén advocatusdiaboli)

***

Cigányellenes kommunista városatya Rómában

A római városi tanács egyik kommunista tagja nem akarta megengedni, hogy egy iskolabuszon utazzanak a roma és az olasz gyerekek. Azt követelte, hogy a cigánygyerekek ne utazhassanak ugyanazon a buszon, amelyik az olasz gyerekeket viszi az iskolába - adta hírül szombaton a Corriere della Sera, a legnagyobb olasz napilap.

A cigányellenes javaslatot a szélsőjobb terjesztette elő Róma hetedik kerületében, és a kommunista városi tanácstag, Lucio Conti támogatta az ötletet. Conti érvelése szerint neki is panaszkodtak szülők, hogy az iskolabuszokon mindig verekedés van az olasz és a cigánygyerekek között.“

Kuruc.info: más, kevésbé kaftános-fertőzött országokban a komcsik között is nagyon sok a rendes, patrióta, hazaszerető (lásd például Szlovákia esetét). Sajnos, nem igazán Magyarországon, ahol szinte minden komcsi ballib zsidó, így eleve szikrája sincs benne a hazaszeretetnek. Kivéve az egy-két olyan, némely (nagytőke-, Amerika-, MSZP-ellenesség stb.) megszólalásában korrekt komcsi vezért, mint pl. Thürmer Gyulát.

***

Még mindig Olaszországnál maradva, a múltkor már idéztük a Népszabadságban, ill. a  Hírszerzőben leközölt statisztikát, mely szerint Olaszországban elkövetett bűncselekmények 75%-át romániai cigányok követik el. Akkor a cigányfajvédők hihetetlen ámokfutásba kezdtek, azzal vádolva a Népszabadságot, ill. a Hírszerzőt, hogy ellenőrizetlenül közöl cigánybűnözési adatokat, és hogy ez a szám egyáltalán nem hihető.

Nos, szállítsuk ezen fajvédők számára az aktuális pofont. Idézzük a Telegraph cikkének kapcsolódó részét (Google-vel láthatjuk, hogy ezer másik lap is lehozta, így nem egy elszigetelt zuglap elrejtett cikkecskéjéről van szó):

Italy starts rounding up Romanian immigrants (Woman's murder pushes Italy over the edge)

Italy starts rounding up Romanian immigrants

More than 550,000 Romanians, or 15 per cent of the immigrant population, have arrived in Italy since 2002. Walter Veltroni, the Rome mayor, has claimed that 75 per cent of all crimes in the capital this year have been carried out by Romanians. In contrast, petty crime in Romania has dropped by 26 per cent.”

Azaz: Olaszországba 2002 óta több, mint 550 000 román érkezett; ez az összes bevándorló 15%-a. Rómában az általuk elkövetett bűncselekmények az összes bűnesetnek a 75%-át fedik le. Mindeközben a jellemzően cigányok által elkövetett bűnözési fajták Romániában 26%-kal estek vissza.

(Ez utóbbit egyébként józan paraszti ésszel is igazolhatjuk. Románia cigány lakosságának számát kétmillióra becsülik. Ha annak a negyede távozik Olaszországba, akkor értelemszerű, hogy a romániai (cigány)bűnözés is háromnegyedére csökken.)


***

Végül egy meggondolásra érdemes dolog. A melegektől tudjuk, hogy ők a génjeikben öröklik azt, hogy a fiúkat szeretik, azaz ez nem “tanult” dolog. Tessék mondani, ugyanerre hivatkozhatunk akkor is, amikor azt mondjuk, hogy a cigányság a génjeiben örökli az antiszociális, bűnöző életformát? Vagy a kettős mérce tipikus esetével állunk szemben?

Kuruc.info – Arppi S.