Nemrég ért "váratlan" véget Perge Ottó történész és Karsai László holokausztmenedzser vitája a Kuruc.infón.
- Mondd, Mikikém, mikor tudhatom meg az igazságot a holokausztról? - De hisz már mindent elmesélt Elie, Imre és Karsai bácsi is, figyelj jobban, Bálintkám! - Na, ne izélj már! Hallottam valamit, mikor Hakapeszi Makival a zsidókról sugdolóztatok.
Karsai az unos-untalan ismételgetett dogmaelemeket sulykolta: eltervezték, kigondolták, akarták, próbálták és egyébként is. Számtalan hazugságot, légből kapott dolgot prezentált nagy magabiztossággal, persze csak amíg bizonyítani nem kellett volna. Volt, aminek képtelenségét már kénytelen-kelletlen ő is elismerte. Így bevallotta, nem készült bőrgarnitúra a zsidókból és a németek jobban kedvelték a pipereszappant és a maguk higiénéjét, mint hogy Ábrahámékkal mosakodjanak.
Perge Ottó ezzel kapcsolatban rávilágított arra a helyzetre, hogy bizony az oktatásban ilyen hülyeségekkel még ma is tömik a tanulóifjúság fejét. A nagy tudású Karsai erre ezt válaszolta A náci Harmadik Birodalom gengszter-állam volt c. levelében: "Szomorúan látom, hogy hiába állította, nem tud egyetlen olyan tankönyvet sem felsorolni, amelyben a szappanos, lámpaernyős mítoszt "hivatalosan" tanították volna. Ezek szerint ezt is rosszul tudta."
Erre Perge Ottó belinkelte a holokausztmagyarorszagon.hu oktatóoldalt Karsainak, ismerkedjen csak a holokauszt-oktatás jelenlegi dogmáival. Ott aztán olvashatunk emberi bőrből készült dísztárgyaktól kezdve égetőgödrös zsírcsatornán át potyogó vakolatú, szalmatetős (tehát hipermodern) gázkamráig minden ostobaságról.
De hogy tankönyv formájában is hozzáférjen ilyesmihez a "professzor", felhívom a figyelmét egy jelenleg is forgalomban, használatban lévő műre. A szerzője ifj. Lator László (igen, a kárpátaljai zsidó költő, műfordító Lator László fia), akinek politikai kötődéséről innen képet nyerhetünk
"Szerzőnk" neve az aláírók között található alul. A tankönyv címe: Történelem IV. a középiskolák 12. évfolyama és a felnőttoktatás számára. Már 1995-ben elbírálta a Történelemtanárok Egyesülete, de 2005-ben egy átdolgozott könyvvel jelent meg mint 1. kiadással. A kiadója a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt., és igen futtatott könyvről van szó, hiszen az egyetemielokeszito.hu abszolút favorizálja, illetve a Történelmi Társulat 2010. március 17-én az ELTE-n tartott műhelymunka címen tartott ülésének egyik tárgya volt. (www.tortenelmitarsulat.hu)
Nézzük csak, mi tudható meg ebből a forgalomban lévő (főleg az MSZP-s Alexandra könyvesboltokban kapható), mi több, ajánlott és sok iskolában használt könyvből.
A 115. és 116. oldalon a II. világháborúban létesült gettók és táborok témakörében szerezhetünk felbecsülhetetlen értékű információkat. Szó szerint idézem:
"Koncentrációs táborok már közvetlenül Hitler hatalomra jutása után voltak Németországban. Ezek eleinte főleg munkatáborokként működtek. Kezdettől fogva jellemző volt a zsidók elleni erőszak (az első kirívó eset a "kristályéjszaka" volt). A világháború kitörésekor tömegesen gyilkolták a nácik a lengyelországi izraelitákat. Aztán 1942. január 1-jén a Wannsee-konferencián (vannsé) döntöttek arról, hogy a zsidókra nem a kitelepítés vár (felmerült Madagaszkár szigete is), hanem a koncentrációs táborok egy részét egyenesen megsemmisítő táborokká alakítják át. Ezzel előkészítik az ún. Endlösungot (endlőzung), azaz a "végső megoldást". A megsemmisítés először úgy zajlott, hogy egy-egy környéken zsúfolt gettókba gyűjtötték össze a zsidóságot, és ott folytak a kivégzések, később ez úgy módosult, hogy a gettók csak az összegyűjtésre szolgáltak, ahonnan tehervonatokon szállították tovább (deportálták) a zsidókat, a cigányokat, a homoszexuálisokat, a fogyatékosokat, a nácik ellenségeit, a baloldaliakat stb. megsemmisítő táborokba. A gettók elkülönített városnegyedek voltak, de sokszor csak egy-egy település téglagyárába terelték össze az embereket. A sárga csillag viselésére kötelezett zsidók kötelesek voltak a gettókba vonulni, ahol egy-egy lakásban több tucat embert is összezártak. Innen gyakran a lakosság megvetése, kődobálása közepette terelték őket a vasútállomásra, ahol marhavagonokba zsúfolva, szorosan egymás mellett kellett állniuk a végtelenül hosszú úton. Minden állomáson kampókkal húzták le a vonatról a hullákat. A táborokban különválogatták a gyerekeket, az öregeket, a betegeket. Rájuk szinte azonnal a megsemmisítés várt (Skorzeny megj.: a marhája itt illusztrációként egy olyan képet szúrt be, amin gyermekek csoportja spontán álldogál a kerítés mögött, alatta a szöveggel: Auschwitz, 1945. január): zuhanyozónak álcázott épületekben a zuhanyrózsából mérgező, szinte percek alatt halált okozó gázt engedtek rájuk. A többiek, a munkaképesek addig dolgoztak, amíg az alultápláltságtól és a betegségektől elgyengülve elpusztultak, vagy újabb válogatás esetén a társaikhoz hasonló sorsra nem jutottak. A táborokba érkezőktől a magukkal vitt holmijukat elvették, a halottak holmiját, aranyfogát, haját is hasznosították, zsírjukból szappant főztek. Auschwitzban kb. 2 millió embert gyilkoltak meg így... A nácizmus és annak ideológiája nem múlt el nyomtalanul napjainkra sem, sőt, létezik a holokauszt tagadása is mint újabb jelenség."
Várom Karsai bocsánatkérését és fejének hamuval (megfelel fából származó is) történő beterítését. Ugyanis vagy szándékosan hazudik, vagy nemhogy a hatvan-egynéhány évvel ezelőtti eseményekről sem tud semmit, de még napjaink tényeiről sem.
És mi a jelentősége az ifjonc lator baromkodásainak? Nos, ha a hatályba lépett, bár jogilag alkalmazhatatlan Btk.-módosítással lakatot tesznek a pl. Lipusz Zsolthoz hasonlóan az igazságot kereső és oktató tanárok szájára, úgy azok a diákok, akiknek még nincs és sajnos egyre kevésbé lesz valós világképük, "ismereteiket" majd csak az ilyen döbbenetesen színvonaltalan és hazug szennykiadványokból szerezhetik. Ez a legveszélyesebb a törvénymódosításban.
Üdvözlettel:
Skorzeny