A keleti fronton harcoló alakulatok egészségügyi alegységeinek nagy volt a leterheltsége, mert nagyon sok sebesültet kellett ellátniuk. Az alábbi cikkben a német gyaloghadosztály és a szovjet lövészhadosztályok egészségügyi alegységeit hasonlítjuk össze az egészségügyi ellátást befolyásoló tényezők szempontjából.

A német gyaloghadosztályok egészségügyi alegységei

A német gyaloghadosztályok az egészségügy szempontjából fel voltak szerelve. Egy tipikus német gyaloghadosztály két felcserszázaddal, két mentőgépkocsi-egységgel és egy tábori kórházzal rendelkezett. Ezeknek az alegységeknek az összlétszáma 616 fő volt.

Német mentőgépkocsik

Az, hogy két felcserszázadot alkalmaztak, rugalmasságot adott a rendszernek. Így például, amikor a hadosztály széles frontszakaszt védett, akkor a két felcserszázaddal két helyen is be tudtak rendezkedni.

A két felcserszázadból az egyik motorizált volt. Ezáltal meg lehetett oldani, hogy miközben az egyik század áttelepült, a másik fogadta a betegeket.

Mindkét felcserszázad rendelkezett saját fogászati alegységgel és gyógyszertárral. Emellett mindkét felcserszázad rendelkezett saját röntgenkészülékkel.

A német tábori kórházak

A német gyaloghadosztályok legjobban felszerelt egészségügyi egységei a tábori kórházak voltak. Ezeknek a kapacitása 200-300 fő ellátását tette lehetővé, és a súlyosabb esetekkel foglalkoztak a hadosztály veszteségeiből.

A tábori kórházakat a fronttól viszonylag távol, legalább 25-30 kilométerre rendezték be, és általában állandó épületek használtak hozzá, például iskolákat. A tábori kórházakhoz tartozott egy teljesen felszerelt sebészcsapat.

Sebészcsapat műt a tábori kórházban

Az egyik probléma a tábori kórházakkal kapcsolatban az volt, hogy nehéz volt azokat mozgatni. Ennek az egyik oka az volt, hogy voltak olyan betegek, akikhez nem lehetett hozzányúlni. Ezért a legsúlyosabb esteket áttelepüléskor gyakran a fronttól távolabb lévő kórházakba küldték.

A német egészségügyi alegységektől a súlyosabb eseteknek a 47 százaléka tért vissza a frontra a '42-43-es időszakban. Ez a szám a legsúlyosabb esetekre vonatkozik, vagyis azokra, akiket tábori kórházakba küldtek.

Összehasonlítás

A német gyaloghadosztályok szovjet megfelelői a lövészhadosztályok voltak. Míg a háború elején egy német gyaloghadosztálynak összesen 616 fős egészségügyi alakulatai voltak, addig a szovjet megfelelőjének 253 fős egészségügyi zászlóalja volt.

A szovjet lövészhadosztályok estében ez ráadásul rövid időn belül tovább csökkent: az 1941 decemberétől kezdve felállított új hadosztályok esetében az egészségügyi zászlóaljak létszáma már csak 113 fő volt.

Azt még hozzátesszük, hogy a szovjet lövészhadosztályok összlétszáma kisebb volt, mint egy német gyaloghadosztálynak: míg egy szovjet lövészhadosztály létszáma 1941 után 10 ezer fő körül volt, addig a német gyaloghadosztályé teljesen feltöltve 17 ezer fő volt.

Emellett a szovjet haderőben a háború előrehaladtával egyre jellemzőbb lett a központosítás: ennek révén a hadosztályok ellátó alakulatait elvették a hadosztályoktól, és a magasabb egységeknél összpontosították azokat.

A központosításnak az volt az egyik oka, hogy a ’41-es tapasztalatokból a szovjetek azt szűrték le, hogy a hadosztály-parancsnokaik nem értenek a támogató- és az ellátó-egységekhez. Ezért azokat központi irányítás alá vonták, hogy szakértők kezeljék azokat.

A Handbook on USSR Military Forces (1946) szerint a szovjet haderő egészségügyi egységei „jól szervezettek… de gyengén felszereltek” voltak.

A háború végén, offenzív hadműveletek esetén a szovjet haderőben minden 100 főnyi, az offenzívában részt vevő katonára 20-25 kórházi ágyat rendeztek be.

(Olvasónktól)

Források:

Alex Büchner: The German Infantry Handbook
Steven J Zaloga: The Red Army Handbook
https://www.axishistory.com/list-all-categories/145-germany-heer/heer-unsorted/3412-the-medical-service-of-the-german-army
https://www.lonesentry.com/articles/ttt07/medical.html
Handbook on USSR Military Forces 1946

Korábban írtuk: A magasabbegységek hadrendje és állománya a keleti fronton, 1941-45