A világtörténelem legnagyobb hadművelete a Barbarossa-hadművelet volt. Erről számtalan könyv és magyarázat született. Ebben a részben a csapatok ellátásával kapcsolatos tényezőket vesszük sorra.

A Vörös Hadsereg hadtápjának néhány problémája 1941 nyarán

A Vörös Hadseregnél a nyári időszakban az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy majdnem teljesen összeomlott a hadtáp. Ennek több oka is volt, az egyik adminisztratív volt. 1941. június 22-én a Vörös Hadsereg hadtápját 16 különálló szervezet intézte, ami miatt nagyon nehéz volt a hatékony koordináció. A katonák a fronton gyakran éheztek, miközben az élelmiszer rohadt. Ugyan július végén a különböző szervezeteket egyesítették, de addigra elveszítették a határ menti csatákat.

Egy másik probléma a szovjet hadtáppal a raktárrendszer volt. A raktárak nagy részét a határhoz túl közel helyezték el, ami miatt gyorsan a támadó csapatok birtokába kerültek. Emiatt a szovjet csapatoknak nemcsak a kezdeti hetekben, hanem később sem volt elég ellátmányuk.
Az üzemanyag területén különösen súlyos volt a raktárak elvesztése, mivel az üzemanyag 90 százalékát a határ menti katonai körzetekben tárolták. Csak az első hónapban 73 üzemanyagraktár került a tengelyhatalmak kezébe.

Lóvontatás

1941-ben mind a Wehrmachtban, mind a Vörös Hadseregben a felszerelés és az ellátmány szállítása jelentős mértékben lovakkal történt. A raktárakból a front közelébe az ellátmányt ugyan vasúttal szállították ki, viszont a hadosztályok a saját készleteiket jelentős mértékben lóvontatással szállították. A német haderőnek már 1940-ben 771 ezer málhás állata volt. és ez a szám 1943-ra 1 millió 380 ezerre nőtt.
A harmincas években a Szovjetunióban a mezőgazdaság gépesítettsége miatt csökkent a lovak száma. Ezért 1941-ben a Vörös Hadsereg számára komoly probléma volt a lovak előteremtése, mivel azt nem lehetett futószalagon gyártani. Míg 1941 nyarán egy szovjet gyaloghadosztálynak maximum 3039 lova volt, addig egy németnek 5375. Emiatt egy német hadosztály jóval önállóbb volt egy szovjetnél.

Négy ló által vontatott német fogatolt jármű

A lovak hiányához a szovjet oldalon az is hozzájárult, hogy a világháború idején a szovjetek alkalmazták a legtöbb lovashadosztályt, nagyon jelentős számban. Ugyan a szovjetek szerint volt értelme a lovasságnak, viszont az hozzájárult a lovak hiányához és az 1941-ben felállított lovashadosztályaik nagy részét a lovak hiánya miatt 1942-ben feloszlatták.

A lovaknak amúgy voltak előnyei is a gépjárművekhez képest. Az egyik az volt, hogy az időjárás kevésbé akadályozta. Sáros időben a szovjet úthálózaton a gépjárművek elakadtak. Emellett nem kellett hozzá üzemanyag, ami a Harmadik Birodalom számára limitált mennyiségben állt rendelkezésre.

A lóvontatásnak komoly hátrányai is voltak. Az egyik az volt, hogy több ember kellett hozzá, mint a teherautókhoz. Emiatt a motorizált egységek létszáma kisebb volt a nem motorizáltakénál. Ezért a német hadosztályok jelentős részben azért voltak nagyobb létszámúak, mint a szovjetek, mert a lovak alkalmazására kellettek az emberek.

Teherautók és a Schell-terv

A német és a szovjet hadsereg is rendelkezett teherautókkal, viszont a németek fölényben voltak a területen, ugyanis nagyobb volt a teherautóik raksúlya. Egy szovjet teherautó tipikusan 1,5 tonna terhet tudott szállítani, míg az átlagos német teherautók 2,5 tonnát. Ezért a németek kevesebb emberrel és fordulóval tudtak ugyanannyi terhet szállítani.

Opel Blitz teherautó. Ez volt a Wehrmacht legnagyobb számban használt teherautója. Raksúlya 3300 kiló volt, több mint kétszerese a tipikus szovjet teherautók raksúlyának. Az Opel Blitz amúgy nem egyetlen típus volt, több különböző raksúlyú járművet is így nevezett az Opel. Volt köztük egy tonnás, 2 tonnás és 3.3 tonnás is. A leggyakoribb az utóbbi volt

Szovjet GAZ teherautó, másfél tonna feletti raksúllyal

A '30-as években, amikor a német haderőt elkezdték újrafegyverezni, akkor az egyik probléma az volt, hogy Németországban a járműgyártás túl sok kisméretű cég között oszlott meg. Ezért nem volt olyan vállalat, amely egymaga képes lett volna legyártani a hadsereg igényeit. Emiatt a Wehrmacht kénytelen volt a rendeléseit több vállalat között megosztani. Ennek az lett a következménye, hogy a használt gépjárműtípusok száma nagyon nagyra nőtt, ami az üzemeltetés szempontjából hátrányos volt.

Erre a problémára dolgozott ki megoldást Adolf von Schell ezredes. A Schell-terv alapján a használt gépjárműtípusok számát a töredékére csökkentették, kategóriánként a néhány legjobb típust választották ki. Így a gyártott teherautó-típusok száma 114-ről 19-re csökkent (legalábbis ez volt a cél). Ennek a programnak nagyjából 1940-től kezdtek eredményei lenni.

A Szovjetuniónak a világháború idején fejletlen volt az úthálózata. Ez alól az egyik kivétel a Minszk-Moszkva műút volt. Ugyan ennek az útnak a minősége nem érte el a német szintet, de használható volt, ami miatt a Közép Hadseregcsoport ezt kihasználta támadásra és az ellátmány szállítására is.

A vasútinyomtáv-probléma

A keleti fronton mindkét oldalon a raktárakból a front közelébe az ellátmányt vasúton szállították ki. Egyik fél sem volt képes arra, hogy a vasútvonalaitól 300-400 kilométernél jobban eltávolodjon. Ez a Wehrmachtnak abból a szempontból súlyos probléma volt, hogy a szovjet vasútnak más volt a nyomtávja.

A világháború idején a kontinensen a standard vasúti nyomtáv 1435 mm volt. Ezért a legtöbb európai országban a Wehrmacht viszonylag egyszerűen használni tudta a vasúti hálózatot. A szovjet vasúti nyomtáv viszont már régóta 1528 mm volt. Ezért a németeknek a vasútvonalakat át kellett építeniük a német szabványra, hogy képesek legyenek ellátni a csapataikat. Ugyan 1941 folyamán a munkások 23 ezer kilométernyi vasútvonalat állították át standard nyomtávra, de még az sem volt elég.

A németek ugyan próbálták úgy csökkenteni a hadtápjuk problémáit, hogy orosz nyomtávú vasúti kocsikat zsákmányoltak, és a még nem átállított vasútvonalakon azzal szállítottak, de nem tudtak elég vasúti szerelvényt szerezni.

Orosz nyomtávú vasutat állítanak német nyomtávra, 1941 augusztusa. Találni olyan leírást, amely szerint ez mentette meg a Szovjetuniót

A szélesebb nyomtávú szovjet vasút bizonyos szempontból technikailag előnyösebb volt. Szélesebb nyomtáv esetén a vonatok gyorsabban és nagyobb tömegű rakománnyal haladhattak (feltéve, hogy más tényezők azonosak).

Nem véletlen, hogy a Barbarossa a balti államok területén gyorsan tudott haladni, mivel a balti országokat megszálló szovjetek ott még nem állították át teljesen a nyomtávot az orosz nyomtávra, ami miatt a németeknek ott kevesebb dolguk volt.

(Olvasónktól)

Források:

https://www.hgwdavie.com/blog/2017/5/8/turning-point-for-soviet-logistics-28th-july-1941
http://www.oilru.com/or/47/1006/
Gildbert H Edmondson: Logistics: The Soviets’ Nemesis To Conventional War In Europe?
https://www.flamesofwar.com/hobby.aspx?art_id=2486
https://ww2-weapons.com/red-army-1941/
https://ww2-weapons.com/red-army-1942/
Alex Büchener: The German Infantry Handbook
http://www.kfzderwehrmacht.de/Homepage_english/Motor_Vehicles/Germany/Opel/Opel_Blitz_3-5-36_-_3-6-36/opel_blitz_3-5-36_-_3-6-36.html
https://www.masodikvh.hu/haditechnika/egyeb-jarmuvek/szallitojarmuvek/nemet-pancelgepkocsik/1175-gaz-aa-teherauto
https://www.quartermastersection.com/german/support-vehicles/565/Opelblitz
http://www.kfzderwehrmacht.de/Homepage_english/Miscellaneous/Schell-Plan/schell-plan.html
https://www.globalsecurity.org/military/world/russia/railroad-gauge.htm
https://www.allworldwars.com/Comments-on-Russian-Roads-and-Higways-by-Max-Bork.html

Korábban írtuk: Barbarossa hadművelet: a Wehrmacht és Vörös Hadsereg összehasonlítása a szervezés területén