A világtörténelem legnagyobb hadművelete a Barbarossa hadművelet volt. Erről számtalan könyv és magyarázat született. Mi most elsősorban a szervezési tényezőkre koncentrálunk. Emellett megemlítünk néhány haditechnikai tényezőt is, ismertebbeket és kevésbé ismertebbeket egyaránt. I. rész.
A cikk lényege előtt annyit hozzáteszünk a mondanivalónkhoz, hogy a szovjet eredményekhez nagymértékben hozzájárult, hogy felületes volt a szovjet védelmi kiképzés, amit több történész is leírt. 1941-ben a Vörös Hadseregben „gyakran még a tisztek sem tudták, hogyan kell tábori erődítéséket építeni”. (Gordon L. Rottman, 2007).
Páncélos egységek
1940-ben a szovjetek nekiláttak gépesített hadtestek felállításának. Ezek a német páncélos hadtestekhez hasonlóan nagy erőt összpontosító egységek voltak. A probléma ezzel az volt, hogy ugyan '41-ben a Vörös Hadsereg rendelkezett a világ legnagyobb harckocsi-állományával, de olyan sok gépesített hadtestet akartak felállítani, hogy ahhoz még az is kevés volt. Ezért 1941 nyarán a szovjet harckocsik száma nem érte el az előírt szintet. Így a sok gépesített hadtest bizonyos tekintetben elaprózta a szovjetek rendelkezésére álló harckocsik számát.
A németek ezzel szemben a páncélosok nagy részét 10 hadtestbe (17 páncélos hadosztály) összpontosították, így annyi gépesített egységük volt, amennyit fel is tudtak tölteni.
A német és a szovjet páncélos hadosztályok között jelentős különbség volt, hogy más volt a harckocsik és a gyalogság aránya. Egy német páncélos hadosztálynak egy páncélos- és két lövészezrede plusz egy motorkerékpáros-zászlóalja volt. Egy szovjet harckocsi hadosztálynak két harckocsiezrede és egy lövészezrede volt. A német hadosztályokban a lövészek nagyobb aránya miatt egyes feladatokat hatékonyabban tudtak végrehajtani, mint ahogyan azt harckocsikkal lehetett volna (például: utcai harc, erdei harc, folyóátkelések).
Egy másik terület, ami jelentős volt az összfegyvernemi harc tekintetében, a tüzérségi támogatás. Egy szovjet tankhadosztálynak 24 tábori lövege volt. Ezzel szemben egy német páncéloshadosztálynak 36 tábori lövege volt a tüzérezredében. A tüzérség alkalmazása nagymértékben csökkenthette a harckocsik veszteségeit, például a páncéltörő lövegek kilövésével, lefogásával.
Mivel a szovjetek '41 nyarán az első néhány hétben 12 ezer harckocsit veszítettek (ezt az orosz történetírás újabban a „nagy harckocsi-mészárlás” néven emlegeti), '41 őszén már nem tudtak harckocsi hadosztályokat felállítani. Ezért a szovjetek akkor már sokkal kisebb egységeket, harckocsidandárokat állítottak fel. Ezek kevesebb mint száz tankkal rendelkeztek, állományuk kevesebb volt, mint egy német páncélos hadosztálynak (143-265 páncélos). Ezek a dandárok összfegyvernemi szempontból hiányosak voltak, mivel nem volt tábori tüzérségük, csak aknavetőik.
A Wehrmacht egyik jelentős technikai előnye 1941-ben az volt, hogy voltak lövészpáncélosai. Ezek a járművek lehetővé tették, hogy a gyalogság szorosan kövesse a harckocsikat, ami révén jobban kombinálhatták a harckocsikat és a gyalogságot. Ez lehetővé tette a modern összfegyvernemi hadviselést. A szovjetek minimális számban gyártottak ilyen járműveket, bár a németeknek sem volt sok.
Német lövészpáncélos. Egy ilyen jármű sokkal többet ért, mint egy teherautó, ugyanis jobb volt a terepjáró képessége, és a páncélzata megvédte a géppuskatűztől, ami lehetővé tette az ellenséges állások gyorsabb megközelítését
Tábori tüzérség
1941 júniusában a szovjetek a tüzérség tekintetében is mennyiségi fölényben voltak. Egy német gyaloghadosztály 48 tábori löveggel rendelkezett. Egy szovjet gyaloghadosztály két tüzérezreddel és összesen 60 tábori löveggel rendelkezett. Emellett a szovjet tüzérség jobban is volt gépesítve, ugyanis a szovjet gyaloghadosztályokban az egyik tüzérezred gépvontatású volt, míg a német gyaloghadosztályok tüzérezrede lóvontatású volt. '41 nyarán a Vörös Hadseregnek több mint 16 ezer vontatója volt. A szovjet tüzérség emellett a lövegeket tekintve alapvetően modern volt, ugyanis a lövegek többségét a Barbarossát megelőző négy évben gyártották.
Szovjet tüzérségi vontató
Viszont a kezdeti tapasztalatok hatására a szovjetek úgy döntöttek, hogy a hadosztályaik túl nagyok ahhoz, hogy hatékonyan lehessen azokat irányítani (és az előírásoknak megfelelően fel lehessen azokat fegyverezni). Ezért a július végi átszervezés során a szovjetek csökkentették a hadosztályaik létszámát és fegyverzetét, ami legjobban azok tüzérségét érintette. '41 július végétől-augusztusától kezdve egy szovjet gyaloghadosztály 60 helyett csak 24 tábori löveggel rendelkezett, ami feleannyi volt, mint egy német gyaloghadosztálynak. A hadosztályok létszáma csak 25%-ot csökkent, viszont a lövegek száma 60%-ot, ami miatt csökkent a szovjet gyalogság tűztámogatása. Emellett a két tüzérezred közül az erősebb, gépvontatású ezredet vették el.
Tovább növelte a különbséget, hogy az átszervezés folyamán a szovjetek a nehézlövegeket teljesen elvették a gyaloghadosztályoktól, míg előtte volt 12 darab. Az átszervezés után a legnagyobb lövegek 122 mm-esek maradtak, de a többség 76 mm-es lett. Emellett a szovjetek 41 folyamán csökkentették a tüzéregységeknek kiutalt rádiók számát is.
Az átszervezés amúgy nem azt jelentette, hogy az elvett tüzérezredek megszűntek, hanem azt, hogy centralizálták az irányításukat, magasabb szintű parancsokság alá kerültek. Az átszervezéssel a szovjetek gyakorlatilag azt a döntést hozták meg, hogy ahelyett, hogy jól felszerelt hadosztályokat állítottak volna ki, inkább szétosztották a fegyverzetet a lehető legtöbb hadosztály között. Így ugyan több hadosztályt tudtak kiállítani, viszont egy szovjet hadosztály nem volt összemérhető egy némettel.
Előny volt a német tüzérség számára, hogy egy német tüzérezred sokkal nagyobb létszámú volt, mint egy szovjet. A két szovjet tüzérezred létszáma összesen 1038 + 1277 fő volt, míg a német gyaloghadosztály tüzérezrede 2872 fő volt. Ez azt jelentette, hogy a német tüzérség jobban ki tudta használni a lövegek képességeit, mivel több ember jutott a tűzvezetésre, a lövegek ellátásra és kezelésére. Ez az arány a szovjet lövészhadosztályok átszervezése után is hasonló maradt.
Szovjet 76 mm-es tábori löveg
A szovjet 76 mm-es tábori lövegekre jellemző volt, hogy könnyebbek voltak a német 10,5 cm-es tarackoknál, ami miatt egyszerűbben voltak mozgathatóak. Ez különösen rossz idő (sár) és lóvontatás esetén volt előnyös.
Páncéltörő ágyúk
1941-ben a szovjet páncéltörő tüzérség 45 mm-es páncéltörő ágyúkkal volt felszerelve
A német tesztek szerint ezen lövegek átütőképessége 42 mm volt 100 méteres távolságból. Mivel 1941-ben a legújabb német harckocsik homlokpáncélzatának vastagsága 50 mm volt, ezért a szovjet 45 mm-es páncéltörő lövegek még közvetlen közelről sem a legjobb esélyekkel küzdöttek a Panzerek ellen. Itt kitérünk arra, hogy a szovjet és a német tesztelési módszerek különbözőek voltak a páncéltörő fegyverek tekintetében. Ezért a szovjet érték ugyanerre a lövegre 100 méteres távolság esetében 61 mm volt, bár nagyobb távolságból a szovjet tesztek szerint is hatástalan volt a löveg. A régebbi német páncélosokat ugyan tipikusan csak 30 mm homlokpáncélzattal gyártották, viszont a németek a régebbi páncélosaik egy részére 30 mm előtétpáncélt raktak, ami a homlokpáncél vastagságát 60 mm-re növelte a harckocsik egy részénél.
Német 50 mm-es páncéltörő ágyú
1941 nyarán a Wehrmacht leghatásosabb páncéltörő lövege az 50 mm-es Pak 38 volt. Ennek az átütőképessége bőven elég volt a régebbi szovjet harckocsik ellen. Az újabb T-34-es ellen a szabványos lőszerrel nem tudta a homlokpáncélt átütni, de a keményfém magvas lőszerrel át tudta lőni. Viszont keményfém lőszerből korlátozott mennyiség állt rendelkezésre (bár még ez is is több tízezret jelentett). Emellett a Barbarossa hadművelet idején a régebbi, 37 mm-es páncéltörő lövegből még sokkal több volt a csapatoknál, mint 50 mm-es.
A német és a szovjet tesztelési módszerek a páncélátütés terén jelentősen eltértek. Az eltérés egyik oka a becsapódási szög volt. A szovjetek az átütendő páncéllemezt a páncéltörő ágyúkra merőlegesen állították fel (90 fokos becsapódási szög). A németek ezzel szemben úgy gondolták, hogy harci körülmények között kicsi a valószínűsége annak, hogy egy páncéltörő löveg pont szemből nyisson tüzet egy tankra. Ezért a németek az átütendő páncéllemezeket 60 fokos szögben állították fel, ami megnövelte a vastagságukat. Ezért ugyanaz a löveg, ugyanazzal a lőszerrel a németek tesztek alapján kisebb páncélátütésre volt képes, mint a szovjet tesztek szerint.
A német 50 mm-es és a szovjet 45 mm-es páncéltörő ágyúk között az egyik technikai eltérés a csőhossz volt. A német löveg csövének hossza 3 méter volt, míg a szovjet löveg esetében 2,07 méter. A hosszabb cső miatt a lőpor a német lövegben jobban felgyorsította a lövedéket.
(Olvasónktól)
Források:
http://www.niehorster.org/012_ussr/41_organ/div_tank/td.html
http://www.operationbarbarossa.net/wp-content/uploads/2014/07/1940PzDiv-vs-1941PzDiv.pdf
http://www.warandtactics.com/smf/soviet-union/tank-brigade-oob%27s-1941-1945/?wap2
https://panzerworld.com/sd-kfz-251
https://panzerworld.com/barbarossa-1941
https://www.quartermastersection.com/russian/artillery/872/76mmM39
https://ww2-weapons.com/german-orders-of-battle-operation-barbarossa/
https://panzerworld.com/armor-penetration-table
https://en.wikipedia.org/wiki/45_mm_anti-tank_gun_M1937_(53-K)
https://panzerworld.com/5-cm-pak-38
http://operationbarbarossa.net/wp-content/uploads/2014/06/Sov-FILARM-TOE-R-Units.pdf
https://ww2-weapons.com/red-army-1941/
http://www-solar.mcs.st-and.ac.uk/~aaron/WW2ORG/sov_InfDiv.html
Alex Büchener: The German Infantry Handbook
