Az alábbi levélben számol be "kalandjáról":
Kedves Kurucok!
A hétvégén egy barátnőm rávett, hogy menjek el vele egy vallási gyülekezetbe. A mostani időszakban sokszor említettem neki, hogy úgy érzem, hibát-hibára halmoztam, és szükségem lenne némi lelki támaszra. Mivel a családom nem túl vallásos, én pedig csak kórustagként vettem részt miséken, kevés tapasztalatom volt a kereszténységet illetően. Naivan nem kérdeztem rá, hogy pontosan mi is a neve a helynek, évek óta csak "gyüliként" emlegeti, és hogy amolyan mérsékeltebb keresztény-ágazat, név szerint pünkösdi karizmatikus. Persze hiba volt, hogy nem néztem jobban utána, meg is lett a jussa a hanyagságomnak.
Mikor leszálltunk Kőbánya-Kispesten a metróról, már kezdett gyanússá válni a dolog, hiszen az aszfalton ott virított nagy betűkkel, nyíllal: "HITGY". Az épületet meglátva esett le a tantusz, hiszen egy ártalmatlan, apró gyülekezetnek mi szüksége lenne egy egész épületkomplexumra... Bent nagy plakátok, felváltva a holoipar termékeivel, illetve "kézműves", gyanúsan minden standnál ugyanúgy festő lekvárokkal, ruhákkal, miegymással.
De a lényeg ezután jött: az istentisztelet. Kezdetnek néhány reklám a kivetítőkön, nyereményjátékra való felhívások, "túlélők" könyvei. Aztán egy rövid ismertető a jövőheti programról, majd (amire barátnőm előtte fel is hívta a figyelmemet) egy hosszú, viszont eleinte egész hangulatos közös éneklés. Furcsa volt elsőre, hogy sok helyen nem az általam addig megszokott keresztény témák jöttek fel a dalokban, hanem rengeteg utalás az Ószövetségre, zsidó nevek, helyek, történetek - de hát ez nem egy keresztény gyülekezet? Nos, amint hamarosan kiderült, korántsem - legalábbis a legmélyén nem.
Megrökönyödve szemléltem a sokaságot, amiben szinte mindenki ének közben karjait az ég felé emelte, sőt sokan úgy hányták-vetették egész testüket, hogy féltem, lekaszabolják a mellettük állókat. Ezután jött az adománygyűjtés, ami alatt a mellettem ülő nő szinte eszét vesztette, mert a mi sorunkat véletlenül kihagyták. Emiatt össze-vissza rohangált, pénzét gyűrögetve, nehogy lemaradjon az egyház nyugdíjának bármely forintjáról.
Az előadás alatt volt szó holokamuról, próféciákról és a zsidók a világ feletti (közeljövőbeli) hatalomátvételéről. Az előadó, Németh Sándor mindenkit biztatott Izrael és az egész zsidóság támogatására, árulónak bélyegezte mindazokat, akik esetleg Palesztina mellett szólalnának fel európai létükre, hivatkozva arra a "tényállásra", hogy mégis kinek kellene még egy terrorista állam.
Azt hittem, ezt tovább fokozni nem lehet, de hát, mind tudjuk, hogy ilyen alkalmakkor esélytelen reménykedni az ilyesmiben. Ekkor jött ugyanis a cionizmus éltetése, miszerint az védi a nemzeteket (!), és egyáltalán nem csak a zsidóság érdeke. Hiszen, mint bölcs demagógunk kifejtette utána, az egész világ érdeke, hogy a zsidóság átvegye a világ feletti uralmat, hiszen az csupa jót hoz magával, többek közt, a próféciák szerint, a Messiást.
A röpke négy óra, amennyi ez a program volt (illetve ameddig én bírtam) szünet nélkül telt, ételhez esélytelen volt jutni, hiszen mind a bódék, mind a büfék bezártak az előadás idejére, hogy mindenki teljes figyelmével jelen lehessen.
Mindezek után csak sután kerestem a szavakat, kifogásokat, hogy miért is nincs tervemben többé ide ellátogatni barátném társaságában. Szememre vethetik, hogy őszinte is lehettem volna vele, hogy nem leszek egy ilyen zsidó propaganda áldozata, de mentségemre szóljon, hogy egyébként ez a lány igen jólelkű, és kedves barátom. Mondjuk ezek után igen nagy kétségeim támadtak az intelligenciabeli képességeit illetően.
Üdvözlettel,
egy (szörnyülködő) fiatal magyar lány