Ma már senki előtt sem kétséges, hogy az ukrajnai események forgatókönyvét Washingtonban írták, eddig mintegy 5 milliárd dollárt beruházva húsz év alatt az ukrán projektbe, hosszú távon két alapvető stratégiai célt követve:

- A berlini fal leomlása után a NATO kötelezte magát, hogy nem közelíti fegyvereit kelet felé, elsősorban Oroszország határaihoz. Ezt az ígéretet amerikai kérésre nem foglalták írásba, mintegy becsületszavukat adták, és Mihail Gorbacsov máig sem egészen tisztázott okok miatt nem erőltette írott formáját a szerződésnek. A fenti ígéretüket szinte másnap már megsértették Washintonban, és hozzáláttak a fegyverek és elhárítórendszerek Oroszország felé közelítésében, ezáltal jóval sebezhetőbbé téve az orosz biztonsági rendszert.

- Ezen stratégiába illeszkedik a jelenlegi kelet-ukrajnai akció is, megfelelő "tisztogatással" előkészíteni a terepet a Moszkvától mintegy 700 km-re fekvő ukrán-orosz határon történő fegyvertelepítéshez, újabb súlyos kárt okozva az orosz védelmi  rendszernek, melynek egyes kulcsfontoságú műszaki elemei ma még a Kelet-Ukrajna jól és modern technológiával felszerelt üzemeiből, hosszútávú szerződések alapján kerülnek az orosz végfelhasználóhoz.

Mivel az orosz kül- és belpolitika régen tisztában van a nyugat-ukrajnai népesség valódi természetével, Nyugat-Ukrajnába még a Szovjetunió idején sem telepítettek sohasem high-tech üzemeket, ismerve a helyi viszonyokat és népesség agresszív nacionalizmusát. Ma már ismert archív források alapján kétségtelen, hogy a második világháború alatt elsősorban Nyugat-Ukrajnából válogatták össze az SS büntető különítményeit, melyről a helyi lengyel és ruszin népesség, valamint a háború utolsó hónapjaiban már a német lakosság is szenvedett, ezen különítmények elsőként hagyták  el az ellenfél által  már fenyegett területeket és vonultak vissza. Korabeli dokumentumok szerint vadállati kegyetlenséggel hajtották végre akcióikat, akár Ukrajnában, akár már német földön, semmiféle felelősségrevonás nem következett tetteik után, hiszen éppen e célra hívták életre őket. Később a történetírás megpróbálta a Waffen SS harcosaira is "rákenni" ezen tetteket, erre a mai napig nem kerültek elő bizonyítékok. Ez a vadállati kegyetlenség, korlátolt vandálság, amelyet a "Jobb Szektor" 16-20 éves suhancai mutatttak be a Majdanon, kísértetiesen emlékeztet az egykori, előző nemzedék által elkövetett gaztettekre. A mai illegitim kijevi vezetés ezen sihedereket sorozza be az "Ukrán Nemzeti Gárdába", és küldi Kelet-Ukrajnába, ahol a reguláris ukrán hadsereg nem hajlandó ezen gaztetteket  elkövetni. Persze ne feledkezzünk meg arról, kik is mozgatják a bábokat ma Kijevben, az SZBU, az Ukrán Biztonsági Szolgálat  épületének legfelső, ötödik emeletén működik a CIA agytrösztje, oda a közönséges SZBU-munkatársaknak szigorúan tiltott a belépés.

Alois Kremencsuk
Berlin-Kijev