Ungváry Krisztián történész szerint megbízható bizonyítékok nélkül vádolta meg háborús bűnökkel Képíró Sándort a Simon Wiesenthal Központ. A szakértő a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság csendőrség-történeti szimpóziumán nyilatkozott az MTI-nek. Véleményét más történész is osztja.

"A rendelkezésre álló adatok teljesen megbízhatatlanok. Egyrészt nincsenek meg az eredeti bírói eljárás iratai, illetve csak részben vannak meg, abból nem derül ki, hogy Képíró Sándor pontosan mit követett el. Az egyetlenegy állítás az az, hogy alárendeltjei ellenőrzését elmulasztotta" – hangsúlyozta Ungváry.

A történész rámutatott, hogy az 1942-es délvidéki vérengzéssel kapcsolatos ügyek nagyon jól feltártak, nemcsak a második világháború után, hanem az 1956-os forradalmat követően is vizsgálták a csendőrség szerepét, Képíró Sándor neve azonban nem fordul elő ezekben az iratokban.

Ungváry Krisztián hozzátette: arról az 1946-os  (szintén elfogult, vérkommunista) népbírósági ítéletről nincs tudomása, amelyre a Simon Wiesenthal Központ szintén hivatkozott. Kádár Éva jogtörténész kutató is kiemelte, hogy sem a levéltári, sem pedig a bírósági dokumentumokban nem lehet fellelni az 1946-os tárgyalásra utaló adatokat.

A Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának igazgatója 2006 szeptemberében jelentette be, hogy feltételezett háborús bűnösre bukkant Budapesten. Efraim Zuroff akkor azt hazudta: Képíró Sándor az 1942-es újvidéki mészárlásokban csendőrként, valamint az 1944-es délvidéki deportálásban csendőr századosként tevékenykedett.

A központ vezetője hangsúlyozta: két per is indult Képíró Sándor ellen, 1944-ben tíz évre ítélték a Magyar Hadsereghez való hűtlensége és rossz hírnév keltése miatt. Ezt az ítéletet a német megszállást követően érvénytelenítették, majd 1946-ban a Népbíróság 14 évre ítélte háborús bűnök miatt. Az ítélethirdetéskor már külföldön tartózkodott, évtizedekig Argentínában élt.

A Fővárosi Bíróság szakkollégiumának vezetője ugyanakkor az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a magyar bíróságnak a jelenleg ismert adatok alapján nincs tudomása arról az 1946-ban hozott ítéletről.

Efraim Zuroff később felszólította a szerb kormányt, hogy siettesse több feltételezett második világháborús háborús bűnös – köztük a jelenleg Budapesten élő Képíró Sándor – Belgrádnak történő kiadását, hogy ott bíróság elé lehessen állítani őket (magyarul: bizonyítékok hiányában, vagy hamis bizonyítékok alapján meggyalázni, megtiporni, élete utolsó napjait tönkretenni, mert az unatkozó zsidók ezt szeretik tenni kiszolgáltatott, védtelen idős emberekkel).

A Kuruc.info figyelemmel fogja kísérni, hogy a magyarországi nyomozóhatóságok milyen büntetőeljárást indítanak a jogtalanul meghurcolt idős férfi zsidó becsületsértői ellen. Vagy tán Schmidt Mária személyiségi jogai különbek Képíró Sándorénál?

(Hírszerző korrigálva)