Balog Zoltán cigányügyi államtitkár folytatta az ámokfutását a mai Magyar Hírlapban.

Ha valaki kételkedett volna abban, hogy Balog komolyan gondolja a múltkori 25%-át (hogy ti. a munkaadókat kényszerítsék arra, hogy az álláshelyek 25%-át cigókkal töltse fel), az alábbi interjúból megtudhatja, hogy ez egyáltalán nem volt félrefordítás: Zutyókánk újfent egyértelműsíti, komolyan gondolja ezt az agyrémet. (Reméljük, cigány orvosok fogják a jövőben „gyógyítani” Balog urat, „műteni”, cigány „pilóták” fogják „vezetni” a repülőgépet, amivel repül, és nem feledkezik meg arról sem, hogy a lakókörnyezetében is biztosítsa a 25%-os arányt, lehetőség szerint mílyszegín, „üldözött” patai családokkal...)

A cigók által meglincselt és kis híján agyonvert véderősökről meg ugyanúgy, ugyanolyan nyeglén és pimaszul nyilatkozik, mint a múltkor a parlamentben lézerjani: „A médiában mindig a negatív szenzációnak jut nagyobb hely. Arról, hogy mindeközben Szendrőládon, a Nemadomfel! Házban egy özvegy nyugdíjas pedagógus mindennap harminc roma gyereknek főz ebédet, nem szólnak a hírek. Arról már sajnos sokkal inkább, hogy egy részeg provokátor elvégezte a dolgát az útkereszteződésben, s ezután a felheccelt romák jól elverték. A világ már csak ilyen. Úgy gondolom, még ma is sokkal több helyen jellemző a valóságos integráció, a békés, tisztességes egymás mellett élés, mint nem.” Megint feltesszük a kérdést: ha nem cigók lincselnek meg magyarokat, hanem fordítva, akkor is, jól látható elégedettséggel és (kár)örömmel „jól elverték”-eznének ezek a tetvek, vagy akkor egészen Jew York-ig szaladnának, visítva, nácizva?

Apropó, patai lincselés. Tévesen írtuk a múltkori, TASZ-os cikkünkben azt, hogy a mikrofonos, hangrögzítésre, -továbbításra is alkalmas térfigyelő kamerákat a rajőrség (=rendőrség modern neve) csak a SzJPE megjelenésekor (pár héttel ezelőtt) szerelte fel. Nem, ez 2009-ben történt, ahogy az az ITTENI, régi cikkből is kiderül. Mindez megerősíti a múltkori kérdésünket: 2009 óta majd' két év eltelt. A TASZ-nak miért pont most, a lincselésről közreadott, a cigányság hazugságait egy az egyben cáfoló rendőrségi felvétel ismertté válása után kellett elkezdenie kardoskodni az ilyen kamerák betiltása mellett? Természetesen a kérdés költői – hiszen jól tudjuk, hogy nem csupán a TASZ, hanem kivétel nélkül az összes cigányvezető (a mi jó Áládárunk elhíresült esete pl. ITT van; egy újabb összefoglalás és hivatkozásgyűtemény ITT) is mindig be akarta tiltatni ezeket a kamerákat. Végül is, az ő (a bűnöző cigányok) „boltjukat” rontják az ilyenek.

Visszatérve a mába és a Magyar Hírlapra, annak a második Függelékben közölt vezércikkéből azért csak-csak kibukik az igazság: „Elég ritkán írok társadalmi kérdésekről, mert ezek általában nem érdekelnek. A helyzet azonban egyre súlyosabb: mintha közeledne a polgárháború. Mintha a kormány és a média nem az ügy megoldásán, hanem a tüneti kezelésen, illetve a szemben álló felek fölheccelésén dolgozna. Hogy még vészjóslóbb legyek: a magyar polgárháború réme mögött fölsejlik egy Európa-méretű polgárháború-mátrix, amelynek során minden országban a hatalomra került nemzetiszocialista kormányok leszámolnak az adott kisebbséggel. Ha nem jön egy politikuszseni, aki összebékíthetné a népet, állati nagy baj lesz. Mit mondjak? Még szelíd előjelét sem látni.” Igen, a jegyzetíró Végh Attila jól látja a dolgokat: a kormány még csak véletlenül sem azt csinálja, amit tennie kellene. Minimum azt, hogy kivétel nélkül minden bűnözőt, származástól függetlenül (ma ui. a cigókat gyakorlatilag mindig futni hagyják és nem vágják sittre – miközben a fehérek sokkal nagyobb büntetéseket kapnak; lásd pl. barcsi srácok vs. Kozák Rajmund), lecsukni, azaz a társadalomtól elszeparálni, és ehhez akár százezres nagyságrendekben létrehozni új börtön-férőhelyeket. Ha az olaszoknak, osztrákoknak, amerikaiaknak stb. megfelelnek a komfort nélküli, sokszor egyenesen középkori várbörtönök meg a Tent City-k, akkor mi vajon miért nem vehetjük át a példájukat, hogy ténylegesen mindenkit, aki börtönbe való (mert rászolgált, mert a bíróság is kimondja, hogy bűnöző), le is sitteljünk?

Ami pedig az egész Európáról szóló jövendölését illeti: hát, nem kell ahhoz nagy vátesznek lenni, hogy valaki belássa, Európa kőkeményen lendül a szélsőjobbra. Pár hete-napja Finnország „esett el” (17-én 19% a mozlim/cigánygyűlölő szélsőjobbnak [PerusSuomalaiset], ill. a minap a nyíltan náci, hitlerista NSFAP állami(!) engedélyezése), ősszel – az előrejelzések fényében – a bűnözőbevándorlókkal már ma is igen kemény kézzel bánó, a cigányokról (is) az igazságot kendőzetlenül kimondó Dánián a sor, és a sor folytatódik: a francia, az olasz stb. cigánygügyi gyakorlat ismert, és igencsak valószínű az ottani tovább-radikalizálódás. Az más kérdés, hogy lehet, hogy már késő lesz akkor, ha 5-10 éven belül gyakorlatilag minden egyes EU-tagállamot egy új Hitler fog vezetni – a cigány- és nigger/muzulmánhulladék addigra megtöbbszörözi önmagát, és legalábbis kétséges, hogy le tud-e majd velük számolni a fehér ember. Hiába fejlettebb a civilzációnk, hiába vagyunk minden tekintetben értékesebbek, mint egy átlagmuzulmán vagy átlagcigány, úgy fogunk járni, mint anno Róma a barbárokkal: ez utóbbiak egy virágzó, mai szemmel nézve is (technikailag) fejlett (padlófűtés stb.) társadalmat kevesebb, mint egy emberöltő alatt teljesen kicsináltak, és ezzel egy egész, hajdan virágzó földrészt(!) fejlődésben ezer évekkel visszavetettek. Ugyanez fog történni most Európában is, attól tartunk...

Végezetül, csak hogy lássuk, milyen aljas módon hamisít hírt („leszerepeltek” stb.) és uszít a Magyar Hírlap a Jobbik ellen, a címlapos híradásuk a következőképp szól (kiemelés tőlünk): „Alaposan leszerepeltek tegnap a Kossuth téren a „hivatásuk védelmében” tüntető fegyveres és rendvédelmi dolgozók. Az ismét egyenruhában megjelenő tűzoltók leginkább azzal foglalatoskodtak, hogy füstködbe borítsanak mindent, és azt is eltűrték, hogy titokzatos kezek izraeli zászlót égessenek a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt. Pintér Sándort kifütyülték, de a túlórapénzeket kifizetik. A belügyminiszter hétfő reggel nyolcra várja a szakszervezeti vezetőket. Felbukkant a tömegben Eszes Tamás, a Véderő „parancsnoka” is.” No comment!

A teljes Balog-interjú:

Még májusban elfogadhatja az unió a roma keretstratégiát
Átláthatóbb lesz a jövőben a támogatási rendszer
Célegyenesben van a magyar uniós elnökség egyik fő témája, az európai roma keretstratégia – jelentette ki lapunknak Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár. Elmondta azt is, akár már a jövő héten aláírhatják a kormány és az Országos Roma Önkormányzat közötti, mintegy százezer munkahelyről szóló megállapodást. Balog egyébként szerdán Genfbe utazik, ahol hazánk emberi jogi helyzetéről ad számot egy tanácskozáson.

– Szerdán először vesz részt hazánk az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa Egyetemes Időszakos Felülvizsgálatának tanácskozásán, s a delegációt ön vezeti. Raportra hívtak minket?

– Nincs miért raportra hívni Magyarországot. Egyébként már 2008-ban kisorsoltak bennünket. Az eljárás előbb-utóbb valamennyi ENSZ-tagállamot érinti, rutinszerű történetről van szó. Az általunk, a civilszervezetekkel szoros együttműködésben összeállított jelentést már februárban le kellett adni, s ezt a dokumentumot fogják most értékelni a tagállamok képviselői. A genfi meghallgatást Gabon, Ukrajna és Franciaország vezeti, de bármelyik állam delegáltja kérdezhet majd. Ezt követően ajánlásokat kapunk arra vonatkozóan, mit csinálhatnánk jobban ezen a területen, szeptemberben pedig az egész tanács szavaz majd a magyar jelentés elfogadásáról. Ismétlem, a megméretés minden tagállamot érint, nem csak minket.

– Jó ez nekünk?

– Üdvözlendőnek tartom, ha odafigyelünk egymás emberi jogi helyzetére, s a Fidesz–KDNP ellenzékben is ezt mondta. 2006 őszén például éppen ennek szellemében fordultunk az Európai Unióhoz, amikor miniszterelnöki utasításra rég nem látott rendőri brutalitás zajlott Budapest utcáin. Ma azonban semmi olyan nem történik hazánkban, ami miatt szégyenpadra lehetne bennünket ültetni.

– Tehát nem kell újabb sajtóhadjáratra számítani, mint a médiatörvény vagy az alkotmányozás kapcsán?

– Mi, magyarok hajlamosak vagyunk egyfajta áldozati szerepbe manőverezni magunkat, ehhez persze olykor sokat segítenek külföldi politikusok és orgánumok. Bár léteznek olyan körök, amelyeknek mondjuk az alkotmányozás problémát jelent, és hangot is adnak kifogásaiknak, azért vannak szép számmal olyanok is, akik üdvözölték az új magyar alaptörvényt. Például a Vatikánban jártamkor több magas rangú bíborostól is rengeteg dicsérő szót kaptam, mondván, végre egy alkotmány, amely nem mossa össze az azonos neműek kapcsolatát a házassággal. A szolidaritásból érkező kritikákra természetesen oda kell figyelni, ezt mi is megtettük a médiatörvény módosításakor.

– A mostani jelentés fontos részét képezi hazánk uniós elnökségének egyik prioritása, mégpedig az európai roma keretstratégia. Hogy halad a munka?

– Célegyenesben vagyunk, május 19-én ülnek össze az unió szociális és munkaügyi miniszterei, s szavaznak az általunk az Európai Bizottsággal közösen tett ajánlásról. Már napi szinten zajlanak az egyeztetések, jó irányba halad az ügy.

– Mikor lesznek ennek törvényi szinten is kézzelfogható eredményei?

– Ha az ajánlásunkat elfogadják, az új minőséget jelent majd az európai romapolitikában. Minden ország politikai kötelezettséget vállal ugyanis, hogy december 31-ig elkészíti saját nemzeti romastratégiáját. Ezt aztán a következő év elején, majd minden második esztendőben, a források felhasználásával, a programok hasznosságával együtt, felülvizsgálja a bizottság. Az eddigieknél átláthatóbb és ellenőrizhetőbb rendszer indul el tehát hamarosan, de hogy ez mikorra vezet kézzelfogható, a mindenna­pokban is érzékelhető eredményre, azt egyelőre nem lehet megmondani.

– Hetekkel ezelőtt Orbán Viktor kormányfő bejelentette, százezer roma juthat munkalehetőséghez. Miként valósulhat ez meg?

– Újdonság, hogy az uniós keretstratégia is hangsúlyozza a cigányság szerepét a felzárkózásban. Fontos tehát, hogy nem felzárkóztatásról beszélünk, ez a különbség az államtitkárságunk nevében is megjelenik. Erre az elvre is épül a magyar program, amely szerint a következő négy évben négyszázezer új munkahely létrehozását vállalta a kormányzat, és azt mondtuk, ennek a negyede jusson a romáknak. Ezeket a helyeket azonban fel is kell tölteni. Ezért is kötünk megállapodást az Országos Roma Önkormányzattal, ő biztosítja majd a szükséges, adott esetben megfelelően képzett humán erőforrást a cigányság részéről. Természetesen a másik fél partnersége nélkül ez a folyamat nem működhet, és ahogy mondani szokták, az akarást is meg kell tanítani. Vannak ugyanis, akik, sokszor önhibájukon kívül, akarni sem tudnak. Erre is megoldást kell találni.

– Említette a megállapodást a roma önkormányzattal. Mikor kötik ezt meg?

– A tárcákkal való egyeztetéseket követően a kormány a múlt héten elfogadta az együttműködés tervezetét, és felhatalmazta a miniszterelnököt, hogy írja alá. Erre, amint Orbán Viktor külföldi elfoglaltságai lehetővé teszik, akár már a jövő héten sor kerülhet.

– Legutóbb Gyöngyöspatára irányult a figyelem a romák kapcsán.

– A médiában mindig a negatív szenzációnak jut nagyobb hely. Arról, hogy mindeközben Szendrőládon, a Nemadomfel! Házban egy özvegy nyugdíjas pedagógus mindennap harminc roma gyereknek főz ebédet, nem szólnak a hírek. Arról már sajnos sokkal inkább, hogy egy részeg provokátor elvégezte a dolgát az útkereszteződésben, s ezután a felheccelt romák jól elverték. A világ már csak ilyen. Úgy gondolom, még ma is sokkal több helyen jellemző a valóságos integráció, a békés, tisztességes egymás mellett élés, mint nem. Persze el kell ismerni, előállhat elviselhetetlen közbiztonsági helyzet, és sajnos mindig lesznek olyanok, akik ebből politikai tőkét kívánnak kovácsolni. A kormánynak kötelessége jó választ adni minderre. Ennek egyik része a közbiztonság törvények általi szavatolása, amihez szükség van a rendőrségre és a bíróságokra is. Ide tartozik egyébként a mostani Btk.-szigorítás is. A másik rész azonban sokkal fontosabb: a politikai haszonszerzők elvonulását követően békét kell teremteni, mondjuk úgy, hogy egy asztalhoz kell ültetni az érintetteket. Ez a megyei kormánymegbízottak feladata, akik teszik is a dolgukat.

– A Süddeutsche Zeitung cikke szerint ön a munkahelyek újraelosztásánál romakvótát követel, mégpedig úgy, hogy az semmilyen területen se legyen huszonöt százaléknál alacsonyabb. Mit takar ez pontosan, tekintve, hogy a cigányság a teljes társadalom csupán hét-tíz százalékát adja?

– A romák között nyolcvanöt százalékos a munkanélküliség, ettől kezdve van egyfajta felültervezése a dolognak. Hiszen náluk arányosan több munkahelyre van szükség. Ezért gondoltuk azt, mint már korábban említettem, hogy minden leendő munkahely negyede jusson a romáknak.

Második Függelék: „cigányos” vezércikk:

Cigányok ideje

A gyöngyöspatológiai értesítő után itt az újabb tünet. Nézem a videós cigányügyi szkeccset a hírportálon. Az alaphír annyi, hogy valahol valami cigányok magyarokat vertek, miközben vidám, ám férfias „öld a magyart” kiáltásokat hallattak. A bűnösöket a bíróság közösség elleni bűncselekményért, azaz rasszizmusért elítélte. A büntetésen szánakozó videó enyhén szólva elfogult: a rendőr pocakját, a bírónő rettenetes műkörmeit közeliben kapjuk, majd az ítélettől megrendült, síró bűnözőket látjuk. Ezután egy jogvédőnő ekképp revelál: felháborító, hogy cigányokat küldenek börtönbe ezért a tettért. Azt a rasszizmusellenes passzust ugyanis, amely tiltja, hogy valamely közösség vagy népcsoport tagjait pusztán identitásuk miatt verjenek péppé – és amelynek alapján most két-három éves büntetést kaptak a magyarverők – éppen hogy a kisebbségek védelmére hozták, érvel a nő. Márpedig a magyar nem kisebbség.

Hogyhogy, kérdezem magamtól, hát a törvény nem mindenkire vonatkozik? Tudom, ez naiv kérdés – hiszen ha mondjuk az ember befüvezve halálra gázol egy rendőrt, de jó kapcsolatai vannak, megúszhatja –, ám mégis fáj, amikor ezt valaki merő szociális öntudatból recsegi orcámba. Mintha naiv önkérdésemet meghallotta volna, jogőrünk már mondja is a választ a monitoron. Ennek lényege, hogy a roma közösség tagjaira a törvény azért nem alkalmazható, mert bár a cigány a magyarral szemben megkülönböztethető halmaz, ez fordítva nem igaz. Hiszen a cigány is magyar, mondja ő.

Na, álljunk meg egy pillanatra! Ha cigány = magyar, akkor egyrészt a szintek összekeverednek, és a képlet elgondolhatatlanná válik, másrészt viszont éppen hogy kitisztul. Mert ha a cigányok mind magyarok, akkor rasszistának az számít, aki tagadja ezt az azonosságot. Mármost az a roma, aki „öld a magyart” vezényszóval ajakán rohan a csatába, épp hogy ezt az azonosságot mondja fel.
(Ha nem mondaná fel, annak például az volna a jele, hogy harcosunk az „öld a magyart” kiáltás után derekasan főbe lőné magát.) Önjelölt jogászaink tehát – enyhén szólva – tévednek, amikor azt mondják, hogy rasszisták csak azok lehetnek, akik többen vannak. Ez nem mennyiségi kérdés, hanem világnézeti.

A videóból kiderül az is, hogy a társadalom hetvenöt százalékban rasszista, tehát a bírói kar is gyaníthatóan ilyen arányban az. Ha én volnék a magyar társadalom vagy a bírói kar, erősen kiakadnék.

Elég ritkán írok társadalmi kérdésekről, mert ezek általában nem érdekelnek. A helyzet azonban egyre súlyosabb: mintha közeledne a polgárháború. Mintha a kormány és a média nem az ügy megoldásán, hanem a tüneti kezelésen, illetve a szemben álló felek fölheccelésén dolgozna. Hogy még vészjóslóbb legyek: a magyar polgárháború réme mögött fölsejlik egy Európa-méretű polgárháború-mátrix, amelynek során minden országban a hatalomra került nemzetiszocialista kormányok leszámolnak az adott kisebbséggel. Ha nem jön egy politikuszseni, aki összebékíthetné a népet, állati nagy baj lesz. Mit mondjak? Még szelíd előjelét sem látni.

Tudom, a politika manapság nem a zsenik terepe. Mégis volt, hogy nagy elmék a közösség ügyeivel foglalkoztak. Például Márai. „A romok között takarítani kell és építeni. Az új polgár, ha van ereje és erkölcse az élethez, életformát adhat Európának. Tehát nem a csinovnyik-polgár, akinek egyetlen becsvágya, hogy minden maradjon úgy, ahogy van… (…) És nem a kistőkés, aki szentül hiszi, hogy a papírok elébb-utóbb emelkednek majd… (…) És nem az élvező kispolgár, akinek vágyálma mindenfajta kielégülés… (…) És nem a kapzsi és tudatlan birtokos polgár, aki hajlandó minden emberit feláldozni a »biztonságért«… (…) Hiszek abban a másfajta polgáriasságban, mely felépítette Európát, mely a legnemesebb életformát adta az emberi világnak, s melynek egyik pudvás és ernyedt, kései nemzedéke eladta és elárulta mindazt, amit az ősök építettek.”
Végh Attila