A Függelékben teljességében idézett mai Népszabadság-cikknek különösen a vége érdekes. Bemutatja, milyen kifordított, a valóságtól elrugaszkodott világban élünk.

Miért? Mert az egy dolog, hogy nevetséges büntetéseket kapnak a visszaeső bűnözők. Az viszont legalább annyira felháborító, hogy ha valaki (aki az ügyben ráadásul károsult!) rá mer mutatni a bíróság puhapöcsűségére, teszetoszaságára, az örülhet, ha egy pénzbüntetéssel megússza, és nem lesz komolyabb baja. Igen, minden a feje tetején áll.

Fűggelék: az eredeti cikk:

A mi betörőnk
Környezetismeret
Egy kis faluban mindenki tud mindenkiről mindent. Laciról például köztudomású, hogy betörő. Mifelénk ezen nem nagyon akadnak fenn az emberek. Ha van a községnek orvosa, tűzoltója, rendőre, mezőőre és plébánosa, akkor betörőjének is kell lennie, hogy kerek legyen a világ. Ne olyan betörőnek tessék őt elképzelni, mint amilyeneket a filmekben látunk. Először is, nem egy sármőr, hanem mosdatlan langaléta legény, akin úgy áll a ruha, mint tehénen a gatya. Öt kilométerről meg lehet ismerni jellegzetes, roggyantott térdű járásáról, szanaszét álló seszínű hajáról.

Szóval nem éppen George Clooney vagy Pierce Brosnan. A módszereit se filmekből vette. Amikor például először tört be hozzánk, akkor egy ácskapoccsal felfeszítette a fészert, onnan elővette a csákányt, és azzal vágta szecskába a bejárati ajtót. Másodszorra pedig egy fél téglával törte be az ablakot, úgy jutott be. Stílusa tehát egyáltalán nem mesterkélten precíziós, viszont megfelel a célszerűség követelményeinek.

Az első betörés után a rendőr csak beleszagolt a levegőbe, és máris leszögezte, hogy ez egészen biztosan a Laci volt. Ezért lepett meg, hogy fél év múlva eredménytelenül zárták le a nyomozást.

Előszörre csak egy arany nyakláncot és két pár fülbevalót vitt el. A második eset már fájóbb volt. Nem is a drága mini hifi torony miatt, hanem mert hozzá tévedésből a tévé távirányítóját lovasította meg, így onnantól kezdve a tévét se tudtuk rendeltetésszerűen használni. Másodszorra viszont még az előzőnél is könnyebb volt azonosítani, mert a szomszédasszony, a 77 éves Bözsi néni felfigyelt a riasztó hangjára, és egy kiragadott szőlőkaróval támadt Lacira, aki nevetve futott el előle, hóna alatt a szajréval.

Ezután egy évig csönd volt. Azt beszélték a faluban, hogy Lacinak már legalább száz betörés van a számláján, de valahogy sose sikerül elkapni. Lehet, hogy rendőrségi besúgó? - találgattak az emberek.

Na, de addig jár a korsó! Egy nap idézést kaptam a Pest megyei Bíróságra, Laci 86 rendbeli betörésének tárgyalására. A legutóbbi betörésénél nagyot hibázott ugyanis: felébredt a tulaj, Laci pedig lelökte a lépcsőn. A súlyos testi sértést már nem lehetett elsikálni.

Az idézésre vagy húszan jelentünk meg a bíróságon. Odabenn, a tárgyalóteremben éppen a tanúk előző húszas csoportjának a meghallgatása zajlott. Majd három órát kellett várnunk, hogy mi is sorra kerüljünk. A váróteremben összesen négy szék volt, de még ennél is kevesebb levegő. Akik rosszul lettek, azokat felváltva engedtük az ablakhoz. Végre, amikor sorra kerültünk, nem mindenkinek jutott ülőhely az apró tárgyalóteremben. Egy kicsit irigyeltük Lacit, aki egyedül terpeszkedett a vádlottak padján. Szunyókált kicsikét a tárgyalás alatt.

Először az ügyvéd, aztán a bíró tett fel kérdéseket a tanúknak. Laci a kihallgatások során elismerte ugyan az öszszes betörést, de az eltulajdonított tárgyak tekintetében részleges tagadásban volt, tekintettel a kárérték és a büntetési tétel egyenes arányos összefüggésére. A tárgyalás menete rövid időn belül abba az irányba fordult, hogy vajon a vádlott tényleg elvitte-e az összes feljelentésben felsorolt dolgot, vagy a károsultak biztosítási csalással próbálkoztak, s bejelentették olyan tárgyak eltűnését is, amelyek sose voltak birtokukban. Már-már kitört a botrány, amikor Laci felébredvén a szunyókálásból bejelentette, hogy nem érzi jól magát, mert nagyon melege van. A bíró két hétre elnapolta a tárgyalást.

B. János bácsinál szakadt el a cérna, aki indulatosan felcsattant, hogy most van itt harmadszor, negyedszerre ugyan nem fog megint felutazni a fővárosba csak azért, hogy csalással gyanúsítgassák. Döngő léptekkel távozott, és úgy bevágta a tárgyalóterem ajtaját, hogy majd kidőlt a keretéből.

A történet végül is jól végződött. János bácsit nem csukták le, hanem csak 30 ezer forintra büntették a bíróság megsértéséért. És a betörőnk is szabadult úgy fél év múlva, mivel hogy beszámították az előzetesben eltöltött idejét, a maradékot meg harmadolták jó magaviselete miatt.

Most megint kerek a világ a mi kis falunkban.