Harminchárom évvel ezelőtt a „hírös város”, tehát Kecskemét utcáin megszűnt dobogni egy fiatal magyar szív. Az akkor 16 éves Kiss Norbert életét cigány származású bűnözők oltották ki, és sajnos Norbert neve azóta igencsak feledésbe merült, pedig életben kell tartanunk emlékét, mégpedig több szempont miatt is. Az egyik mindenképpen az, hogy ez az eset valaminek a kezdete volt.
De idézzük fel, mi történt pontosan 1993. augusztus 23-án. A helyszín a Rákóczi út – aki ismeri, tudja, akár én is, hiszen életem nagy részét én is a városban töltöttem –, egy népszerű sétálóutca is, főként így, a nyári estéken igen forgalmas szokott lenni, s már az volt akkoriban is. Kiss Norbert és társai „szóváltásba” keveredtek az egyik szórakozóhelyen tartózkodó cigányokkal, akik onnan kirohantak az utcára, és az azóta sajnos már megszokott módon „rendezték” a nézeteltéréseket a magyar fiatalokkal. A támadók egyébként jóval idősebbek voltak.
A földből kikaptak egy fakarót, hiszen akkoriban éppen facsemetéket ültettek a járda két szélére, és olyan erővel sújtottak a földön fekvő Kiss Norbert mellkasára, hogy a fiú azon nyomban meghalt. A gyilkosok a Kanalas és a Sztojka nevezetű családból származtak.
A bíróság a gyilkost első fokon 7 évre szabadságvesztésre ítélte, ami döbbenetesen kevés és igazságtalan, ám másodfokon 3,5 évre enyhítették, hivatkozván az elkövetők „hátrányos helyzetére”. Sőt, a felbujtó, Kanalas Mária csupán 3 hónapot kapott, pedig úgy hírlik, ő volt az, aki azt kiabálta: „Üsd agyon a magyart!”
Tudni kell, hogy a másodfokú ítélethirdetéskor már az MSZP–SZDSZ volt hatalmon.
Nem abban a tekintetben volt tehát ez a gyilkosság határátlépés, hogy cigányok követtek el – akár faji alapon – magyarokkal szemben gyilkosságot. Hanem ez volt az első olyan eset, ami nagyobb médianyilvánosságot kapott, és ország-világ láthatta, hogy a bűnözőpártoló liberális joggyakorlat mit jelent. Hogy származásra való tekintettel enyhítik a büntetést! Hogy ezzel leértékelik a magyar áldozat életének értékét.
Ez azóta sajnos szinte gyakorlattá vált, mint ahogy az akkori SZDSZ-es belügyminiszter, Kuncze Gábor szavai is szállóigévé váltak a „megélhetési bűnözésről”. Jegyzem meg, ennek az SZDSZ-nek a szellemisége tér vissza a Tisza-kormány „röhögőfejes forradalma” mögé bújva.
Nem utolsó sorban pedig tisztelet mindazoknak, akik bármilyen formában hozzátettek az elmúlt évtizedekben ahhoz, hogy Kiss Norbert emlékét ápolják. Akár egykori bajtársai, akár azok, akik személyesen már nem ismerhették. Mert 1993 óta azért Kecskeméten nincs augusztus 23-a este, hogy annál a bizonyos fánál ne lenne legalább pár világító mécses.
Voltak idők, amikor nagyobb volumenű megemlékezések voltak, voltak, amikor csendesebbek, nem nyilvánosak. A lényeg azonban az emlékezés. S ha ezzel az írással hozzá tudok járulni akár a legminimálisabb mértékben is ahhoz, hogy minél többeknek eszébe jusson az emlékezés fontossága, már megérte.
Lantos János – Kuruc.info
