Húsz éve indult útjára portálunk. Korábban az állampolgárság minden elszakított magyarnak való visszaadásának ügye fogott össze bennünket, majd a kettősállampolgárság.hu-ból lett a Kuruc.hu, abból pedig 2006. február 1-től az a Kuruc.info, ami napjainkban is szolgálja a nemzeti radikalizmus küzdelmét.

Miért nem álltunk le a 2004. december 5-i népszavazás elbukása (pontosabban gyurcsányi kisiklatása) után? Mert megéreztük magunkban és csapatunkban az erőt, a magyar nemzeti gondolat erejét, amely ki akart törni nemcsak a komcsi-zsidó terror nemzetvesztő irányvonalából, de – már akkor! – abból az álnemzeti hazugságból, kokárdás, de valójában inkább Dávid-csillagos liberalizmusból is, amiben a Liberális Internacionálé-ex-alelnök Orbán Viktor és a Fidesz azóta is ringatja az ország felét.

Miért csináljuk ma is? Mert alapjaiban nem sok minden változott sajnos. A 2006-os felkelés – melyből tevékenyen kivettük a részünket – gyümölcse lassan beérve kitaszította magából a legundorítóbb rágcsálókat, de ahelyett, hogy gyógyulni, fejlődni és gyarapodni tudott volna, olyan alattomos kártevő támadása érte, melyre nem volt felkészülve, ez pedig a már említett álnemzeti fideszes bűnszövetkezet, mely számos kérdésben ugyanolyan balliberális politikát folytat, mint korábbi váltótársai, viszont sokkal okosabban, és így kártékonyabban is: ráaggatva minden lopásra és aljasságra a nemzeti zászlót és jelzőt, ezáltal védelmet biztosítva gazemberségeinek a naiv tömegek szemében, de egyúttal ki is üresítve vagy éppen meggyalázva számos ember szemében ezeket a szimbólumokat és jelzőket.

Egy hírportálnak ugyanakkor nem lehet az elsődleges célja vagy feladata a politikai harc – az más kérdés, hogy természetes szövetségeseink azok, akik a legközelebb állnak elveinkhez. Egy hírportál feladata a hírek szolgáltatásán túl a közbeszéd és közvélemény alakítása. Persze ezt nem mindenki ismeri el, de nem nehéz észrevenni, hogy a fideszes portálok – a közpénzhez hasonlóan – már régen elvesztették híroldal jellegüket, hiszen minden esemény bemutatása vagy azzal kezdődik, vagy azzal végződik, hogy Orbán Viktornak mindig mindenben igaza van, sőt gyakran még maga a cikk is erről szól, a hír már csak mellékesen említett apróság, kiindulópont csupán. A balliberális lapoknál is ordít, hogy mit kellene gondolni a világról, és hogyan kell értelmezni az eseményeket szerintük – és ennél a pontnál lepleződik le, sőt ér össze a "két oldal". Ha ugyanis kivonjuk a pártpropagandát és a beteges Orbán-imádatot (pontosabban az olcsó opportunizmust) a fideszes propagandalapokból, akkor nem sok minden különbözteti meg őket a balliberálisoktól. (Az "influenszereikről" nem is beszélve, elég csak ránézni Deák vagy Bohár Dánielre.)

Mert melyek a hazánkat jelenleg leginkább érintő vagy fenyegető veszélyek, amelyekről egyik oldal sem hajlandó vagy mer őszintén írni?

A totális zsidó (hazai + izraeli) megszállás pusztító valóságát melyik oldal mutatja be, melyik oldal harcol a kultúra, a gazdaság, a sajtó, és minden más fontos területen meglévő elnemzetietlenítő, sőt gyakran kifejezetten magyarellenes elnyomás ellen? A ballibeknél természetes, hogy nem teszik, hiszen akkor maguk ellen kellene tollat ragadniuk, de a fideszes sajtó nemhogy ellenpontot tartana, hanem – nyilván a vezénylő tábornok úr utasítására – ellenállás helyett még versenyre is kel velük: hangosabban holokausztozik, mint bárki a "másik" oldalon, az izraeli politikusok isteni magasságba emelkednek náluk (akinek orvosi okokból okádást javallottak, látogassa meg a Mandinert!), ha valamelyik libsi (cigány, zsidó, mindegy nekik) sztárocska eladja magát nekik némi apróért, ő lesz a "jobboldal" ikonja, de még enélkül is lelkesen futtatnak bárkit, csak éppen a nácifasizmus gyanúja ne vetüljön rá, legyen inkább Győzike vagy Kis Grófó, csak egyenes gerincű magyar ember ne!

Hiszen a nemzeti radikális oldal elleni fellépés terén egy követ fúj a korábban a gárdisták felpofozásáról ötletelő Orbán azokkal, akik ellen szavakban a nagy háborúját vívja (ami körülbelül olyan, mint a Népszava kibélelése állami tízmilliókkal). Nemcsak a Becsület napjának zsidó parancsra való betiltásáról és a korábbi nemzeti radikális események elleni fellépésekről van szó, hanem egészen konkrétan portálunkról is. Ugyanis nemcsak a Gyurcsány-rezsim üldözte vélt vagy igazi szerkesztőinket és próbálta lekapcsoltatni portálunkat, ebben sem különbözik tőlük a "nemzeti" Fidesz-kormány. Íme egy levélről szóló hír 2012-ből, amikor Orbán a washingtoni kongresszustól kérte a Kuruc.info megszüntetését. Az indoklás egy része különösen érdekes, azt írja: munkája során "jelentős antiszemita támadások érik az általa vezetett politikai közösséget és személy szerint őt is"...

A teljes szöveg olvasható méretben:

Nem jobb a helyzet az LMBTSTB-nyomulás terén sem, hiszen míg ebben az ügyben is nemzeti-konzervatív szövegekkel etetik naiv híveiket, a valóságban eszük ágában sincs útját állni a mindent maga alá temető lobbinak (sőt még azok járnak hosszú évig bíróságra, akik legalább megpróbálják ezt), semmi sem szemlélteti jobban azt, mint a "betiltott" fővárosi köcsögvonulás, melynek jó nagy reklámot csaptak, és amikor érvényt kellett volna szerezni a jognak, a rendőrség a jogsértők oldalára állt, őket védte, ráadásul pont azokat vegzálva, akik fel merték emelni a szavukat ez ellen.

Végül pedig talán a cigányügy az, amelyikben a leginkább szükség lenne az igaz szavakra, hiszen ha még a probléma megfogalmazását is tiltják (Kövér László pl. ötmillióra bünteti, aki ki meri mondani azt, amit az egész ország tud - kb. olyan ez, mint a szovjet megszállás tényére vonatkozó szájzár volt annak idején), akkor egészen biztosan nem lehet feltárni a problémát, pedig az lenne az első lépés ahhoz, hogy elindulhassunk a megoldás irányába. Nem véletlenül van nekünk kezdettől fogva Cigánybűnözés rovatunk (több mint 16500 cikkel), miközben a jobb- és balliberális, lényegében ugyanazon gyökerű oldalakon jóformán még a cigány szót sem merik leírni, nem hogy arról merjen értekezni valaki, hogyan keserítik meg a magyarság mindennapjait, erőszakolnak, rabolnak, ölnek, gyakran ezt a hármat ugyanazon áldozat ellen elkövetve, tetszőleges sorrendben. Ehelyett mit látunk? Az elkövetők származásának eltitkolását (helyette fiatalozás vagy akár kisfiúzás van, a cigányt csak akkor lehet megnevezni, ha kivételesen ő kap egy jól megérdemelt nyaklevest), a magyarellenes jelleg elhallgatását, sőt pont az ellentétes irányú propaganda dől ránk a dolgozó, felsőoktatásban tanuló, sőt már egyetemi tanár "romákról", esetleg megható  tündérmesék a felzárkózásról, mint például az ez a legutóbbi: Tönkretették és televizelték a házat, majd leléptek - ez lett a zsindexes-majkás középosztályosítási kísérlet eredménye. Persze vannak örvendetes történetek is kitörésről, munkáról, beilleszkedésről – a libsikkel ellentétben mi nem a valóságot tagadjuk. De ha a sokkal kisebb hányadot kitevő eseteket mutatják be általánosként, míg a sokkal gyakoribb cigánybűnözést elhallgatják, azzal ugyanúgy félrevezetik és tudatlanságban tartják olvasóikat, mint a Krím-visszafoglalásról hazudozó fajtársaik eggyel odébb.

Hosszan folytathatnánk a sort, de egyebek mellett emiatt érezzük úgy húsz éve, hogy nincs más választásunk, léteznünk és dolgoznunk kell. Mert nem lehet hazugságban élni, hazug sajtót olvasni nap mint nap, azt érezve, hogy hülyének nézik az embert, azt akarva elhitetni, hogy az ég zöld, a fű kék, a kártevő pedig valójában jótevő. Olyan lapot akarunk készíteni, amit mi magunk is szívesen olvasnánk. Ahol nem mennek el szó nélkül amellett, sőt még bólogatnak vagy lelkendeznek is, hogy Orbán Viktor isteni ajándékoknak nevezi a zsidókat, új reneszánszot biztosítva nekik a pénzünkből, Balog Zoltán rejtett erőforrásoknak kiáltja ki a cigányokat, akiket a főnöke később már új középosztálynak próbál beállítani, Pintér Sándor kijelenti, hogy rend van, a rendőrség pedig eltérő kultúráról beszél a cigánybűnözés kapcsán.

Tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, nem is lehetünk azok, hiszen mi nem vagyunk kitömve sem állami hirdetésekkel, sem Soros-pénzekkel, maroknyi ember próbál tenni nap mint nap a fentiekért, ahogy az ereje bírja. De amit tudunk, megtesszük, és nem csak azért, mert így egy korlátlanul szókimondó és problémafeltáró újságunk lehet. Hanem azért is, mert hihetetlen erőt ad olvasóink szeretete és kitartása. Nagyon szívesen megnéznénk, mit tudna felmutatni bármelyik "fősodratú" híroldal, ha hirtelen nemcsak a bevételeik csökkennének minimálisra, hanem a Facebook is letiltaná őket, abban a korban, amikor sok embernek ez egyet jelent az internettel. Milyen lapot tudnának letenni így az asztalra, és hány ember pötyögné be naponta az elérhetőségüket a böngészőjébe? Ha ezeket – több más "torzítóval" együtt – kivesszük a képletből, büszkén mondhatjuk, hogy a mostoha körülményekhez és a lehetőségeinkhez képest álljuk a sarat. Nem elsősorban mi, hiszen hiába dolgoznánk nap mint nap, ha senki sem tartaná érdekesnek vagy fontosnak, amit csinálunk, hanem a rendszeresen visszatérő olvasóink, akik ugyanúgy látják a világot, ugyanúgy szomjaznak az őszinte szóra, egyenes beszédre, mint mi. Sőt, gyakran szerzővé lépnek elő egyszerű olvasói minőségből, csak köszönetet várva gazdagítják írásaikkal oldalunkat, és egyúttal részévé válnak ennek az egyedülálló – és most már azt is mondhatjuk, időtálló – jelenségnek, amelyről már egy nemzedéket is elneveztek.

Közben pedig túléltünk mindent és mindenkit, akik az elhallgattatásunkat, vagy már a letartóztatásunkat követelték: hol van ma már Gusztos Péter, Orosz Jozefina, Draskovics Tibor, Forró Tamás, Bolgár György, Csintalan Sándor stb.? Még Gyurcsány is feladta (örök szégyene a Fidesznek, hogy a megígért elszámoltatásból önkéntes visszavonulás lett, zavartalan, borban úszkáló nyugdíjasévekkel), Holokamu rovatunkat sem tudta letiltatni az ügyészség,  Deutsch Tompi ultimátumán pedig azóta is jót nevetünk, ha netán eszünkbe jut:

Húsz év van mögöttünk, ami nem kis idő egy lap életében, a nemzeti radikális oldalon pedig különösképpen nem. Köszönjük a bizalmat olvasóinknak, támogatóinknak és szövetségeseinknek egyaránt, csak azt tudjuk ígérni, hogy, ahogyan eddig is, megyünk tovább az úton, amíg tudunk – tartsanak velünk a továbbiakban is, hiszen, Wass Albert szavaival: együtt erő vagyunk, szanaszét gyöngeség!

*

Utóirat. Kérjük továbbá cikkeink rendszeres megosztását minden lehetséges platformon, beleértve a Facebookot is (amely hol engedi, hol nem engedi, most éppen lehetséges), hiszen csak így tudunk egy nagyon kicsit lefaragni a ránk kényszerített versenyhátrányból, így tudunk eljutni minél több emberhez, egyáltalán, így tudunk fennmaradni. Nem véletlenül alakult ki egy ki nem mondott, ám annál komolyabban vett egyezség a bal- és jobbliberális oldalon, amely szerint úgy kell tenni, mintha nem is léteznénk, és akkor majd érdeklődés hiányában eltűnünk - ha már betiltani nem tudtak. (Persze van, akinek időnként - pontosabban folyton - felmondják az idegei a szolgálatot, és tilosba lép, nevén nevezve a mumust, de, amint azt ők is tudják, ez csak nekünk jó.)

Elsősorban egyedülálló tanulmányainkat, publicisztikáinkat vagy olyan cikkeinket javasoljuk megosztásra, melyeket máshol nem lehet olvasni; illetve olyan híreket, melyek esetében a fősodratúak "kifelejtik" az elkövetőt vagy az eset valamely másik lényeges elemét, netán elkövetik a leggyakoribb és legvérlázítóbb hamisítást, és magyarnak hazudják a cigányt, mert állampolgár, ugyebár, miközben még ő maga is megkülönbözteti magát a "gizda, rákos, dolgozó parasztoktól" (Cigány- és zsidóbűnözés, LMBTQP+ stb.). Nem csak nekünk fontos ez, hanem olvasóinknak is, hogy a családjuk, baráti körük tisztában legyen a világ dolgaival, azzal, hogy mi miért történik - mondhatni közérdek, hogy minél több ember szemét nyissuk fel, megmentve őket az országvesztő agymosástól.

Szerzőinknek hosszú órákba, sőt néha hetekbe vagy hónapokba telik egy-egy cikk vagy komolyabb tanulmány megírása, nekünk csak pár másodperc a munkájuk eljuttatása nemzettársainkhoz - soha nem volt még ilyen könnyű a felvilágosítás, éljünk a lehetőséggel, fordítsuk ellenségeink felé a saját fegyverüket!

Kapcsolódó: Betiltás, kitiltás, zsidók, oroszok és gyíkemberek - olvasóink kérdeztek, mi válaszoltunk