"Toroczkai nem szakított a rasszista vonallal. Én pedig felvállaltam, hogy szóvá teszem ezt az elnökségben, hiszen felelősnek éreztem magam azért, hogy tartsuk a néppárti márkát" - nyilatkozta a Heti Válasznak Radnai László, a Jobbik volt kommunikációs igazgatója. Kiderült, hogy Habony Árpádot is ismeri.

Fotók: Fülöp Ildikó

– Ön tette tönkre a Jobbikot?

– A felvetés is abszurd.

– A jobbikos szakadárok élére álló Toroczkai László szerint nem. A párt május 12-i tisztújító kongresszusán és azóta többször is önt mint az elnökséget a háttérből irányító, „műanyag táblákra rajzolgató” marketingmenedzsert nevezte meg fő bűnösként a vártnál rosszabb választási eredményért és a jobbikosok megosztottságáért.

– Nem igaz, ugyanis nem voltam politikacsináló a Jobbikban. Az ásotthalmi polgármester jól összerakott terv szerint felhasznál a személyes kampányához, bűnbakként állít a csalódott és megvezethető jobbikos tagság elé.

– Akkor tisztázzuk: hogyan került a pártba, mi volt a feladata, és ebben a pillanatban visel-e még tisztséget?

– Az együttműködésünk 2016 októberében kezdődött. Vona Gábor felkérésére akkor vállaltam, hogy segítem a néppártosodás programját, mely belülről jövő, de spontán folyamat volt. Teljesen új márkát kellett felépíteni, megtölteni új tartalommal és ideológiával.

– Ez azért messze nem csak kommunikációs feladat.

– Egyértelmű: stratégiai tanácsadóként érkeztem, ráadásul nem is először. A Jobbik párttá szerveződése után nem sokkal, 2002–2003 környékén már dolgoztunk együtt, a feladatom akkor is a márkaépítés volt. A politikai irányokat 15 éve és most is a pártvezetés hozta, én csak abban segítettem, hogy valóság legyen belőlük. Így volt ez minden politikai természetű munkámnál, hiszen volt alkalmam dolgozni a Fidesznek is.

– Egyelőre maradjunk a Jobbiknál. Hogyan lett kommunikációs igazgató?

– Mint mondtam, a munkát 2016 őszén kezdtem, 2017 márciusáig elkészítettem az összes alapdokumentumot, ami egyrészt a választásig, másrészt az azt követő 15 évre meghatározta volna az irányokat. Tehát nem kampányszakembernek érkeztem, hanem azért, hogy a Jobbik polgári-konzervatív, néppárti jellegét meghatározó hosszú távú stratégiát tegyek le az asztalra. Amikor ezzel készen voltam, feltettem a kérdést a pártban: rendben, de hol van a kommunikációs igazgató, aki segít mindennek a megvalósításában? Vona Gábor pedig azt mondta, az elnökségnek tetszett a munkám. És mivel hosszú évekig nemzetközi reklámügynökségeket vezettem, feltételezték rólam, hogy fel tudok állítani egy kommunikációs igazgatóságot. Ez 2017 áprilisára megtörtént. A párt tele volt jó képességű emberekkel, de a szervezettség kiépítését a nulláról kezdtük. Ekkor már foglalkozni kellett a kampánnyal is, melynek áprilistól áprilisig tartó folyamatában négylépéses stratégiát kellett megvalósítanunk. Az első lépést akkoriban már mindenki láthatta az utcákon: ez volt a „Ti dolgoztok. Ők lopnak.” plakátsorozat.

– Az már az ön ötlete volt?

– Ez nem jó megfogalmazás. Volt a pártban egy politikai igény, én azt segítettem a kommunikációban megvalósítani. Minden visszajelzés szerint rendkívül jól sikerült. De ez csak az első szakasz volt a négyből, amit javasoltam, és aminek mindegyike az erőről szólt volna: a kihívó erő, melyet a pozitív erő szakasza követett volna.

– „Pozitív erő”?

– Annak megnyilvánulása volt a „Magyar szívvel, józan ésszel és tiszta kézzel” szlogen. (Ügyesen fogalmaz, de tegyük egyértelművé: ezt a régóta jobbikos tarsolyban lévő szlogent nem ő találta ki, mint ahogy a "Ti dolgoztok, ők lopnak" jelmondatot sem - a szerk.) Nem javasoltam, hogy a kampány végig konfrontatív legyen. És itt jött az első vitánk a pártvezetéssel: a „Ti dolgoztok. Ők lopnak.” plakátok sikerét látva vérszemet kaptak, rajta akartak maradni a negatív kampányon. Az a döntés született, hogy eltérnek a stratégiától, amivel kapcsolatban én kezdettől jeleztem, hogy nem értek vele egyet. Egyre több oda nem illő elem jelent meg a kampányban.

– Mire céloz?

– Általánosságban: olyan üzenetek, amikkel mindenkihez akartak szólni. Pedig mindenkihez nem lehet szólni. Aki mindenkihez szól, az valójában senkihez sem szól.

– A kampány végén látható üzenetek, a „Légy részese a győzelemnek” és társai már nem az ön munkája volt?

– 2017 szeptemberétől semmi ráhatásom nem volt a kampányra, bár tény, hogy a párt mellett maradtam a néppártosodás márkaőreként. Már augusztus közepén megírtam a pártvezetésnek: hibának tartom, hogy eltértünk a közösen kialakított stratégiától, és azt is, komoly vezetési hibákat a látok a pártban.

– Milyen hibákat?

– Ha van egy nagyvállalatod, nem lehet egy bt. szintjén vezetni. Nem voltak tiszták a felelősségi viszonyok, se a döntéshozatali mechanizmus.

– Most Vona Gábort kritizálja?

– Nem. A problémám a Szabó Gábor pártigazgató-féle vezetéssel volt.

– A kör lassan bezárul: az éppen a Jobbik 2.0-t szervező Toroczkai László szerint ön a hibás a párt helyzetéért, ön szerint a Szabó Gábor-féle vezetés – és megy tovább a választási vereség utáni felelősséghárító játék.

– A Jobbik történetének legjobb választási eredményét érte el tavasszal. Soha ennyien nem szavaztak még rá. Vagyis ez egy jól sikerült kampány volt, de tény, lehetett volna sokkal jobb is. Meglátásom szerint akkor, ha nem térünk el a stratégiától; hiba volt például behozni a már születésekor elvetélt nyugdíjaskampányt, illetve félúton feladni a béruniós kampányt. És azoknak a kulcsembereknek, akik egyértelműen rombolták a párt imázsát, nem szabadott volna a Jobbik közelében maradniuk. Már tavaly nyáron jeleztem a vezetésnek, hogy van öt olyan személy, aki folyamatosan kibeszél a Jobbikból, akinek identitása az új jobbikos identitással nem fér össze.

– Ebben az ötben benne volt Toroczkai László is?

– Ő volt az egyes számú. Pontosabban a kettes.

– Ki volt az egyes? Morvai Krisztina?

– Igen. De nem szeretnék névsorolvasásba menni. Mindenki láthatta, mekkora problémahalmazt jelentett például ez a két ember.

– Pedig Toroczkai besorolt Vona mögé. 2016 szeptemberében lapunknak is úgy nyilatkozott, hogy „ami a fejlődést illeti”, egyetért az elnökkel, és „mindig is” néppárti volt.

– Akkor elmondom, hogy én hogyan láttam az ásotthalmi polgármester tevékenységét. Azon kívül, hogy minden második elnökségin – legtöbbször késve – megjelent, leginkább meg sem szólalt. A választások közeledtéig, 2017 őszéig–decemberéig nem mutatta jelét, hogy érdekelnék az országos pártügyek. Emellett voltak furcsa húzásai: részt vett például 2017 novemberében azon a lengyelországi szélsőséges felvonuláson, amin többek között iszlám holokausztot követeltek. Toroczkai nem szakított a rasszista vonallal. Én pedig felvállaltam, hogy szóvá teszem ezt az elnökségben, hiszen felelősnek éreztem magam azért, hogy tartsuk a néppárti márkát.

– A Ripost című lap szerint ön Simicska Lajos küldött embere a Jobbikban, akit „jobbkezén”, Fonyó Károlyon keresztül ültetett a pártba. Igaz ez?

– Nem igaz. Fonyó Károlyt a pártban végzett munka révén ismertem meg, mivel a kampány közben rengeteget kellett egyeztetnünk plakátügyben Simicska-érdekeltségekkel.

– Állítja, hogy nem ön volt a pártban a Simicska-féle erőközpont képviselője?

– Marhaság megpróbálni úgy beállítani, mintha Simicska Lajos irányította volna a pártot. Nem így volt, tehát közöm sem lehetett ehhez.

– Toroczkaiék arra is célozgattak, hogy önnek ügynökmúltja lehetett, mivel vezető tisztséget töltött be a rendszerváltás előtti külkereskedelmi vállalat, az olajjal és vegyi áruval foglalkozó, a feltételezések szerint titkosszolgálati fedőszervként is működő Chemolimpexben. Állítólag nagy iratanyagot őriznek önről az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, amit Toroczkai most ki fog kérni. Találhat valamit?

– Soha életemben nem dolgoztam sem a titkosszolgálatnak, sem a három per akárhányas csoportnak. Ez a vád mindenen túlmegy. Hecckampányt folytatnak ellenem, amiért a rágalmazóknak felelniük kell majd a bíróság előtt.

– Az egész hálózati vád hazugság?

– Igen. Visszautasítom az egészet, és perelni fogok miatta.

– Ön 21 évesen lett a Chemolimpex exportosztály-vezetője. Azt mondják, aki ott vezető pozíciót kapott, annak megbízható elvtársnak kellett lennie.

– Már ekkor kiválóan beszéltem angolul és németül, egy évem volt a diplomáig, és korábban dolgoztam beosztottként, üzletkötőként is – így lehettem később vezető az ötven exportosztály közül az egyikben. 1983-tól viszont már amerikai cégeknek dolgoztam. A logika alapján akkor már CIA-s kötelékben kellett lennem, igaz? Látható, hogy ez a típusú vád túlmegy az elviselhető szinten.

– Az „impexes” múlt nem ciki? Ma már egy sor tanulmány szól arról, hogy a kádári Magyarország eladósodásában vastagon benne volt a külkereskedelmi fedéssel folytatott pénzkivonás.

– Ezt a történészek dolga megvizsgálni. Összesen 11 ezer ember dolgozott ilyen vállalatoknál, én csak a saját munkámért tudok felelősséget vállalni: azon dolgoztam, hogy magyar exporttermékeket – főként műtrágyát – adjunk el Törökországban. Ennek mi köze van az ország eladósításához? Ugyanolyan aránytévesztés összemosni itt dolgokat, mint azt állítani, hogy az az összesen 60 ezer ember, aki exporttevékenységgel foglalkozott, mind a kommunista titkosszolgálat fedőszervének része volt. Nem tagadom: biztosan voltak olyanok is. De hogy nem ez volt a jellemző, az egészen bizonyos.

– A beszélgetés elején azt mondta, dolgozott a Fidesznek is. Pontosan mikor és milyen körülmények között?

– Először 2003–2004 körül, majd 2006 után voltam tagja a párt mellett létrejött, stratégiatervezésért felelős csoportnak. Abszolút szakmai alapon kerültem bele, politikai ambícióm sohasem volt. Ebben a munkában volt alkalmam és időm megismerni Habony Árpádot is. Lassan-lassan ki kellett ábrándulnom a Fideszből, azokból a módszerekből, amelyeket mindenekelőtt a Habony-féle gépezet használt.

– Ezek szerint az új stratégacsapatában a korábbi stratégacsapattársa lett a fő ellenség?

– Ezt hogy érti?

– Habony Árpád volt a jobbikos „Ti dolgoztok. Ők lopnak.” kampány egyik főszereplője.

– Nem kell lopni – erre ennyit tudok mondani. Megvolt arra az okom, hogy otthagyjam a fideszes csapatot.

– Dolgozott más pártoknak is?

– Igen, 1997–1998-ban segítettem az SZDSZ-nek bizonyos részstratégiák kidolgozásában.

– Akkor nagy utat járt be.

– Értem, hogy mire akar kilyukadni, de részemről ez nem elvtelenség, hanem szigorú szakmai munka. Mindig is megtiszteltetésnek éreztem, hogy a tapasztalatomat minden oldalon elismerik. A világnézetem nem változott; ma is a polgári-konzervatív attitűd áll hozzám legközelebb. Ennek megfelelően szívesen felvállaltam a régi Fideszt, és a Vona Gábor nevével fémjelzett Jobbikot is.

– Ezért nyilatkozta a Zoom.hu-nak korábban, hogy a jobbikos munkánál „a politikai elkötelezettségem is motiváló tényezőként hatott”?

– Igen. Vona Gáborhoz a mai napig közel állok, mert magával ragadott a néppártos gondolata és a törekvése, hogy megváltoztassa a pártját. Úgy látom, hogy ez a legfontosabb fejlemény, ami az elmúlt időszakban a magyar politikában bekövetkezett. Nem is szeretnék ezért rosszat mondani a Jobbikra, legfeljebb bátorítani őket: menjenek végig az úton.