A Magyar Újságírók Országos Szövetségében (MÚOSZ) Komlósi Gábor tanítványainak 2015-ös „junior puccsa” után viszonylag gyorsan visszajött, és idén februárban átvette a hatalmat a régi cionista junta. Vezetőit a Mazsihisz, a szabadkőműves páholyok, egykori vörös gárdisták, baloldali funkcionáriusok és aktivisták,  katonai és belügyi hírszerzők, volt hálózati besúgók és ügyesen helyezkedett karrieristák adják – mások között - Vince Mátyás, Trom András, Eötvös Pál,  László Ágnes, Somfai Péter, Szántó István, Vicsek Ferenc és az új elnök, Hargitai Miklós, a megszűnt Népszabadság munkatársa személyében.

Komlósi Gábor (1959) sportriporter, televíziós szerkesztő  újságíró iskolájának juniorjaival 2015. június 20-án egy rendkívüli küldöttgyűlésen meglepetésszerű akcióval és az elszánt  Hárshegyi János bátor ülésvezetésével leváltotta a régi bolsevik Tóth Károly elnököt, volt MTV-híradóst, moszkvai tudósítót. Egyidejűleg elzavarta  a volt tiszteletbeli elnököt: Schweitzer főrabbi vejét, Vincze Mátyást, a B’nai B’rith zsidó szabadkőműves páholy egyik visszataszító vezetőjét, Trom András hírszerző hálózati személyt,  Radó Sándornak („Dóra” jelenti) a sztálini hírszerzés Lenin renddel kitüntetett ezredesének nevelt fiát, az MTI és a Népszabadság volt tokiói és szöuli tudósítóját, továbbá Enyedi Nagy Mihályt, Farkas József Györgyöt, Vicsek Ferencet,  László Ágnest  és más megkövesedett,  múlt századi pártaktivistákat.

Komlósi elnök és két alelnöke: Hárshegyi János és Gönczi Mária regnálása mindössze egy évig tartott, a Fővárosi Törvényszék 2016. július 13-án hozott jogerős ítéletével a juniorok puccsának minden határozatát hatályon kívül helyezte, mivel a küldöttgyűlés összehívása nem szabályszerűen történt. (Az utóbbival kapcsolatban Szántó István volt állambiztonsági ügynök, az Etikai Bizottság törvénysértő működéséről Enyedi Nagy Mihály kezdeményezett eljárást.)

 Komlósi Gábor enyhén lazítani akart  az örökölt vörös fonal csomójának szorításán, a hitközséghez tartozás  (szavaival: „a közös alom”) nyomasztó kényszerén, a titkosszolgálati veteránok befolyásán,  libertinista páholyok és a szivárvány színű tagok  térnyerésén, ezért  kulturális, oktatási, családias szórakoztató társaskörré akarta tenni az újságíró szövetséget, hangsúlyozva a fiatalítás  elkerülhetetlen szükségességét, az üdülési és sportlehetőségek bővítését. De jobbra nem mert nyitni, a nemzet független szolgálatára kísérletet sem tett, noha kapott ilyen irányú biztatást. Az ellenállást tapasztalva hamar visszarettent, megalkuvásai nyomán odajutott, ahonnan elindult.

Mérsékelt,  „lágy liberális” tervei azért is buktak, mert akikre elsősorban támaszkodott, azok már nem nyújthattak elegendő segítséget. Szakmai példaképe, Hámori Tibor (1931) már csak fentről integet neki. Murányi Marcell, a Népszabadság főszerkesztője cserbenhagyásos gázolás miatt távozott, Murányi Andrást  elvitte a Népszabadság megszűnése. Egyidejűleg gyengült Gyárfás Tamás pozíciója, Vitray Tamás megroggyant öregúrként húzódott vissza, Barát Tamás közutálatnak örvendett az Etikai Bizottság élén végzett „rendőrhatósági” tevékenysége miatt, baráti jogász jobb keze, Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség volt szóvivője (később az MLSZ igazgatója, majd másodosztályú bokszmeccsek kommentátora) pedig nem tudta megóvni a Fővárosi Törvényszék ítéletétől. Az sem segített rajta, hogy végső kétségbeesésében tavaly, nemzeti ünnepünkön örökös tiszteletbeli tagságról szóló emléklapot adott át Róbert-Róth László külpolitikai riporternek, a BM III/I Csoportfőnökség szigorúan titkos állományú, főoperatív beosztású őrnagyának, aki hálózati besúgóként kezdte rádió tudósítói pályáját, majd lett az MRT főmunkatársa, később diplomata Saigonban.

 Komlósi és környezete tavaly nyáron lemondott, átmenetileg az előző elnök, Tóth Károly lett a MÚOSZ törvényes képviselője, egészen 2017. február 25-ig, amikor a kb. háromezres tagság nevében 44 jól kiválasztott küldött visszahozta az előző juntát, amely új, a háttérből irányítható, tapasztalatlan vezetőt állított az internacionalista szervezet  élére, a már említett  Hargitai  Miklóst (1970),  aki időközben a Népszava egyik szerkesztője lett. Ő - a maga kisfiús stílusában - harcos érdekvédelmet hirdetett meg, fellépést a szólás- és sajtószabadságért, kiállást az elbocsátottak mellett, s az orbáni áldemokrácia kritikáján túl, kötelezőn hadat üzent a rasszista, intoleráns, antiszemita szélsőjobbnak is. (Időnként mintha a TEV (Tett és Védelem Alapítvány) előretolt kiscsoportos őrsvezetője lenne…)

Ami február után következett, az a kiválasztottak jól bevált belterjes módszere: ők egymást javasolják, helyzetbe hozzák, feldicsérik, kinevezik,  megfizetik, kitüntetik és jutalmazzák.  Ha kell, tiltakoznak, aláírásokat gyűjtenek, kilépnek, kitüntetéseket és tagsági könyveket adnak vissza, utcára mennek, nemzetközi kapcsolatokat riadóztatnak, hamisítanak, rágalmaznak, fenyegetnek, és közben rettegnek. A többieket  gondosan kirekesztik, a tűz közelébe se engedik, de hagyják, hogy meghunyászkodó gójként alázattal szolgálják őket.

Hargitai elnök mellett alelnököt csináltak „Dóra” II. hírszerző ügynökből: Trom Andrásból (ő tartotta a kapcsolatot Colleen Bell amerikai nagykövettel), visszahozták az elnökségbe az egyik korábbi MÚOSZ-elnököt, a Népszabadság volt főszerkesztőjét:  a hazugságáról elhíresült Eötvös Pált, s elnökségi póttagsággal jutalmazták a volt moszkvai és berlini tudósító, katonás hírszerző Somfai Pétert, a Magyar Ifjúság, az Esti Hírlap és a Népszava ultrabalos veteránját. Az Etikai Bizottság új elnöke is a megszűnt Népszabadságtól jött: Kósáné Kovács Magda (MSZP) lánya: N. Kósa Judit. Az életműdíjnak számító Aranytollal tüntették ki Vince Mátyás szabadkőművest, a főrabbi vejét, László Ágnest, Grósz Károly legutolsó kedvenc babáját (de ő még Príma Primissima díjat is szeretne), s Trom András (aki két éve már kapott Aranytollat)) javaslatára Léderer Pált, a Világgazdaság és a HVG egykori moszkvai tudósítóját.

Ez volt március 14-én. Egy héttel később pedig az Antirasszista Világnapon a Magyar Ellenállók és Antirasszisták Szövetsége találta meg Vince Mátyást, a MÚOSZ volt tiszteletbeli elnökét és természetesen Trom András jelenlegi alelnököt, s  mint kiemelkedő hivatásos rettegőket a Radnóti Miklós-díjjal jutalmazta őket. Ugyancsak ez a díj illette Keleti Éva fotóművészt, a MÚOSZ jelenlegi tiszteletbeli elnökét (aki az idén Kossuth díjat is kapott az álnemzeti kormánytól) és Sebes Györgyöt, a Népszava munkatársát, aki született antifasiszta, mivel tősgyökeres rákosista-ávós család sarja.

[Radnóti-díjat kaptak az állami kitüntetéseket visszaadók, továbbá még a következők:

Beer Miklós váci püspök, Csillag Ádám dokumentumfilm-rendező, Daróczi Ágnes kulturális menedzser, Fullajtár Andrea színművész, Görgey Gábor író, Gurmai Zita (MSZP), az Európai Szocialista Párt nőtagozatának elnöke, Keleti Éva fotóművész, Komoróczy Géza történész, író, Nagyváradi Szűcs Mihály, a MEASZ alelnöke, a Raoul Wallenberg Egyesület, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön dolgozói és a Sátoraljaújhelyi Szent István Római Katolikus Egyházközség közösen, Sebes György, a Népszava újságírója, Pavol Seckár, a Szlovák Antifasiszta Harcosok Szövetsége elnöke, Szonderik Gyula, a MEASZ XIX. kerületi szervezetének elnöke.

Külön kiemeljük Beer Miklós váci püspököt, aki a „baloldali püspök” jelzőt érdemelte ki, és már tavaly augusztus 20 alkalmából a Magyar érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át Balog Zoltán minisztertől a cigányok támogatását és a migránsok befogadását szorgalmazó keresztényi elveiért és példamutatásáért. Bár senkit sem fogadott be palotájába.]

Térjünk vissza még a MÚOSZ szakosztályaira. Túl sok van belőlük, párhuzamosan is léteznek, mert presztízs okokból minél több vezető poszt kell. „Dóra” II., az az Trom András (1943), nemcsak alelnök, hanem a Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztály elnöke is, ám ez sem elég neki, szüksége van egy elnökhelyettesi posztra is, természetesen az övé lett az Építészeti, Képző-és Iparművészeti Szakosztályban. A Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztály örökös tiszteletbeli elnöke címet kapta Farkas József György, aki még a 60-as évek közepén elvégezte a moszkvai hírszerző iskolát, az IMO-t (Nemzetközi Kapcsolatok Egyeteme), s aztán az MTV híradósa lett, majd moszkvai és berlini tudósító. Ennek a szakosztálynak az ékessége Horvát János (1944) is, aki most kapott Pulitzer Emlékdíjat.

A Gazdasági Újságírók Szakosztályának elnöke a jellegzetesen nyitott szájú Vicsek Ferenc (Klubrádió, ATV),  a Cigány Újságírók Szakosztályának vezetője: Rostás-Farkas György, a Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztályt Elek Lenke jegyzi, a Kiemelt Évfordulók Szakosztályát (ilyen is maradt az átkosból) Kádár Márta, és változatlanul a Bűnügyi Tudósítók Szakosztályának vezetőségi tagja: az utolsó munkásőr egyenruhás rádióriporter, Bánki Árpád, akinek külön telefonvonala volt a Bródy Sándor utcából a BM-be és az utolsó osztályharcos interjút készítette Grósz Károly pártfőtitkárral.

És mivel nem foglalkozik a MÚOSZ új vezetése sem, mit nem akar utólag sem megismerni? A saját történetét. Irtózik múltja tisztába tevésétől.  Korábban már elmondtuk, most megismételjük.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége 1990-ig – s kissé azon túl is – az SZKP nemzetközi osztálya alá rendelt és közvetlenül KGB-irányítás alatt állt prágai központú Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) legaktívabb tagja volt, különös szervezési, gazdasági  és végrehajtói feladatokkal, melyek a nyugati tömegmédia befolyásolását, újságíróinak megnyerését, a kiszemeltek  beszervezését célozták. A feladatok megoszlottak a BM és a HM hírszerzés (III/I és MNVK/2) között, az összefogó szerv: a Press Rezidentúra SZT tisztjei 1967-től bent székeltek a MÚOSZ Népköztársaság úti székházában, hadd emlékeztessünk két legismertebb vezetőjükre: Szolnok Péter és Markotán Benedek főtisztekre. A beavatott főtitkárok (Siklósi Norbert, Megyeri Károly) mellett a „Cég” olyan  kiválasztott fedett vagy hálózati újságírói voltak a főtitkár-helyettesek, mint Vajda Péter r. százados vagy Fábián Ferenc („Újfalusi” titkos munkatárs).

A Press Rezidentúra 10 SZT-tisztje átlagosan 100 kvalifikált ügynököt mozgatott itthon és külföldön. A Nemzetközi Újságíró Továbbképző Központ budapesti és balatonszéplaki helyszíneken képezte a NÚSZ ügynökeit, utolsó igazgatója Rybka Géza alezredes, a III/I rezidense volt, aki korábban Saigonban teljesített szolgálatot diplomata fedésben. Üzletnek sem volt rossz, többen meggazdagodtak, sokan magas kitüntetéseket kaptak, a rendszerváltoztatásnak még a szándékát is kontrázták, majd  1990 után kellő információk és kapcsolatok birtokában sikeresen elvegyültek a jövő-menő hatalom gazdasági-pénzügyi hátterében.

Kapcsolódó:

- A Kuruc.info bőröndjeivel példálózik egy MSZMP-s MÚOSZ-firkász

- Aranytollas besúgók, válogatott várományosok - Hova megy a MÚOSZ az új székházból?

- Halák, a halálarcú etikai abszurd

- Nyári futamok az állambiztonság éllovasaival (mint pl. Pintér főtanácsadói, az Echo és a Hírlap futtatottjai vagy Kaposvár besúgó fideszes polgármestere)

- Szilveszteri körkép a lezüllött magyar újságírás celebjeiről

- Kitüntetett zsidó-kommunista besúgók és más kártékony alantasok

- Díjazott hivatásos rettegők Barát Tamástól Regős Istvánig

- "Antifasiszta és antirasszista" magyargyűlölők kitüntetése

- A besúgó Acélbandi és más antirasszista Radnóti-díjasok

- Kitüntették Szántó István újságírót, állambiztonsági ügynököt

- Nemzeti ünnepünkön a MÚOSZ tiszteletbeli tagjává választotta Róbert-Róth László újságírót, besúgót és "szt"-tisztet

- Messinger öröksége