Horváth Istvánnak sikerült beadni a rovásos aláírásos igazolványkérelmét. Megérkezett az előre borítékolt elutasító határozat, de természetesen a válasz sem marad el.

Nemzeti rovásirtás

Abszurdisztánban nem elég, hogy sem az Alaptörvény, sem a Hungarikum-törvény, sem a Nemzeti (?) Alaptanterv nem említi a székely-magyar rovásnak még a létezését se, de a magyar (?) közélet összes szekértábora kitermelte a maga rovásirtó csapatát, az evangélikus püspöktől, önjelölt nemzetvezetőtől kezdve, a posztkommunista milliárdoson, válogatott vidéki kiskirályokon át egészen az állami tisztviselőkig.

Ez utóbbira példa dr. Csatári László, a KEK KH Okmányfelügyeleti főosztályának vezetője, aki egyszer csak úgy gondolta, hogy "hivatali tájékoztató" formájában szerencsét próbál a törvényhozási munkában, és felülír néhány hatályos jogszabályt. A jogi abszurd révén az ország okmányirodáiban az ügyintézők szorult helyzetbe kerültek, hisz "felsőbb" nyomás hatására kénytelenek részt venni a kétes törvényességű ejárásokban. Ezért legtöbbjük azonnal át is utalja az ügyet a "központba".

Sorozatban mutatjuk be a hivatali KEK-eckedéseket, illetve az egyedi esetekről készült jegyzőkönyveket és beszámolókat. Várjuk a rovótársak további leveleit - írja a Rovás Infó.

Jegyzőkönyv, majd elutasító határozat

Horváth István sikerrel vette az első akadályt. Jogi és eljárási felkészültsége miatt az okmányirodában meg sem próbálták lebeszélni a jegyzőkönyv felvételéről, sőt személyiigazolvány-kérő adatlapját kitöltötte és rovással aláírva le is adta.

Az ügyintézési határidőn belül megkapta az elutasító határozatot, amelyben a Csatári-féle "belső tájékoztató" mondatai köszöntek vissza (copy-paste). Az ügyintézőnek ugyan a jogszabályokat kellett volna betartania, de ehelyett úgy tűnik, hogy inkább Csatári László "jogértelmezésének" kívánt megfelelni:

Elutasító határozat - teljes jogi káosz, tartalmi és formai hibák

Könyörgünk, hol egy jogász?

Az Index.hu és a TV2 is megkérdezte az KEK-et az ügyről és minden bizonnyal csak tapintatból nem szólalt meg eddig egy joghoz értő írástudó sem, hogy tisztes visszavonulást biztosítsanak a szakmai baklövéssorozat láttán. De úgy tűnik, ez hiba, mert az elutasító határozatba a szerző az egyetlen vonatkozó jogszabályi rendelkezés mellé - amely NEM tiltja a rovás aláírást - beschmittelt egy kupac teljesen irreleváns (nem odavágó) törvényi, rendeleti részletet, illetve teljes hozzá nem értésről tanúskodó megállapítást - pl., hogy a rovásírás nem nemzetiségi nyelv (sic!). Majd érdemi indoklás nélkül azzal a frappáns csattanóval zár, hogy a fentiek figyelembevételével ... döntöttem. (...oszt' jónapot.)

Akár Micimackó meséit is be lehetett volna illeszteni ennyi erővel a határozatba, de talán mégis célszerű lenne maradni annál az egyetlen törvényi kitételnél, amely az aláírásra vonatkozik: 

1992. évi LXVI. törvény a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról. 
Az Értelmező rendelkezések 
5. § paragrafus (13) bekezdése:

A polgár aláírása: születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe.

Kivéve a gyevi bírót?

Az állampolgár megpróbál hinni abban, hogy a hatályos törvények a KEK-re, kormányhivatlokra és okmányirodkára is vonatkoznak, ezért az elutasító határozatot természetesen jogászokhoz juttatta el. Elkészült a részletes válasz is - fellebbezés formájában -, melyet hamarosan bemutatunk az olvasóknak is. 

(Rovás Infó nyomán)