"Remélhetőleg a zsidó nép és jelképek iránt különös vonzalmat érző kormány tiszteletben fogja tartani az eredményt..." - írtuk januárban, mikor, olvasóinkat mozgósítva, sikerült legyőzni a szavazáson a menórára emlékeztető jelképet hordozó tervet. De Szőcséket már akkor sem érdekelte, mit szeretnének a magyarok, az első helyezett helyett a negyediket (A malom) kiáltották ki győztesnek. Persze ennek is örülni lehetett. "Szőcs Géza származásának és a fideszesek filoszemitizmusának tudatában már az is nagy eredmény, hogy nem elsőnek hozták ki a menóra-pavilont" - írtuk akkor.

Hitetlenkedésünk és gyanakvásunk, melynek az akkori cikkünk címében is hangot adtuk (Nem a menórás pályatervet építik fel Milánóban Szőcs Gézáék - vagy legalábbis most úgy gondolják), nem volt alaptalan: amitől első pillanatban tartottunk, bekövetkezett, a korábbi - saját! - döntésük ellenére. Így kerek a történet, másként nem is alakulhatott volna.

Íme a hír:

Továbbra sem értik a kormánybiztos döntésének indokait, de már nem akarnak harcolni A malom tervezői. Az sem világos számukra, miért hirdették ki korábban győztesnek a pályázatukat, ha "ennyi probléma volt vele", és miért nem mondta meg nekik senki, hogy végül egy másik tervet valósítanak meg a milánói világkiállításon. Az illetékes állami cég szerint nem lehet megváltozott döntésről beszélni...

Jövőre rendezik Milánóban a világkiállítást, amelyen Magyarországot is képviseli majd egy pavilon. A pavilonra tavaly ősszel írtak ki egy látványterv-pályázatot, amelyen bárki elindulhatott, és a kiírók többször hangsúlyozták: az eredménytől függetlenül megváltozhat később a döntés.

A győztes pályaművet az idén januárban hirdették ki. Ez a Getto Tamás, Hutter Ákos tervezőpáros által megálmodott A malom lett, második helyre Sárkány Sándor és Ertsey Attila pályázatát, az Alakort hozta ki az a zsűri, amelynek tagja volt Szőcs Géza, a világkiállításért felelős magyar kormánybiztos is.

Aztán pár hónap csend következett, majd Szőcs kedden bejelentette, hogy a pályázaton győztes munka helyett a második helyezett alkotását építik meg Milánóban. Döntését többek között azzal indokolta, hogy "nincs elég idő A malom megvalósítására, és a költségei nehezen tervezhetők".

Az építész szakma azóta forrong, az interneten petíciót indítottak, sokan - köztük a vesztes tervezők - sem értik, miért változtatta meg a kormányzat egyik percről a másikra a döntését.

"Nem beszélhetünk megváltozott döntésről"

Az Origó megkereste a vesztes pályázat két tervezőjét, Getto Tamást és Hutter Ákost, valamint a Milánóba kijutó Alakor tervezőit, hogy a kialakult helyzetről kérdezzék őket, azonban csak előbbiekkel tudtak beszélni. Az Alakor vezető tervezői ugyanis azt mondták, ők nem nyilatkozhatnak az ügyről, és a tervek megvalósításáért felelős Carpathia Nemzeti Kreatív Gazdaságfejlesztő és Innovációs Kft.-hez irányították az érdeklődőket.

Arra a kérdésre, hogy miért nem beszélhetnek közvetlenül a tervezőkkel, azt a választ kapták, hogy a szervezeti belső szabályzat szerint csak Szőcs Géza és a Carpathia ügyvezetője jogosultak a nyilatkozatra. "A pavilontervezők a Carpathia Kft. munkavállalóiként a határidős tervezési feladatokra koncentrálnak, most a szakmai munkájukat végzik" - írta válaszában az állami szervezet sajtósa.

Fórizs Zoltán, a Carpathia Kft. ügyvezető igazgatója azt írta: nem beszélhetünk megváltozott döntésről, ugyanis nem volt olyan pályázat, amelyen arról született döntés, kinek a tervei alapján épüljön meg a pavilon. "Látványötlet-pályázat volt, megvásárolt tervekkel, további szabad felhasználásra, akár az elemek összeválogatására és beépítésére a tervezési programba" - írta.

"De miért nem szóltak korábban?"

A malom egy körforgást szimbolizált volna - mondta Getto Tamás. A koncepció lényege, hogy az épület tetejéről a víz lecsorog egy folyamatosan pörgő malomkerékre, majd onnan az épület lábánál található medencére, végül pedig egy napelemekkel működtetett szivattyú segítségével kerül vissza a tetőre. Az épület belseje sem maradt volna kihasználatlan, úgy tervezték, hogy rendezvényeket is lehessen tartani benne, "házban ház jelleggel" helyet kapott volna benne egy kemencés magyar konyha és egy százfős konferenciaterem is.

Szőcs Géza többek között azzal indokolta, hogy miért nem Gettóék pályázata megy végül Olaszországba, hogy a milánói szervezők nem engedélyezték egy föld alatti medence kialakítását, ami pedig Szőcs szerint fontos eleme A malom koncepciójának. A tervező csúsztatásnak nevezte ezeket az érveket, mint mondta, az építmény működéséhez nem is lett volna szüksége ilyen medencére, az is tökéletes lett volna, ha a felszín felett, egy lapos felületen gyűlik össze a víz.

Szerinte azzal is egyértelműen túlzott a kormánybiztos, hogy ezer köbméter vizet kellett volna a helyszínre szállítani, hiszen Getto szerint az egész épület befogadóképessége nagyjából 80 köbméter. "Nem értek egyet semmivel azok közül, amit állít, főleg a műszaki kifogásaival nem" – mondta az építész, hozzátéve, hogy az épület állóképességét ért kritikákat sem érzi megalapozottak. "Ez egy teljesen laikus észrevétel, az épület egy tornádót is elviselne."

Szőcs szerint az sem előnyös, hogy A malom nem egy zárt pavilon, Getto szerint azonban egy nyári világkiállításon alapvetően jól tud jönni egy átszellőző épület, ami nem teszi szükségessé külön klíma beszerelését.

A Facebookról értesültek, senki sem állt szóba velük

"Csak azt nem értem, hogy annak idején miért hozták ki első helyen a terveket, ha ennyi bajuk volt vele" – értetlenkedett Getto Tamás.

Szőcs Gézáék állítása szerint egyszer sem jelezték nekik, hogy problémáik lennének. "Januárban megnyertük a pályázatot, rá egy hónapra kértek tőlünk egy megvalósíthatósági tanulmányt, amiben alátámasztottuk a tervünket különböző műszaki elemzésekkel, és készítettünk egy részletes költségvetést is hozzá, de erre azóta sem kaptunk semmilyen választ" - mesélte.

Aztán a Facebookon jött szembe velük a hír, hogy mégsem őket viszik Milánóba. Azóta sem kereste meg őket senki a kormányzattól, hogy bármilyen magyarázatot adjon, csak annyit tudnak az indokokról, amit Szőcs Géza a döntése bejelentésekor mondott. De a győztes tervezőcsapatban sem volt senki, aki felemelte volna a telefont.

Mi lesz A malommal?

"Nagyon széles szakmai baráti köröm van, ők hívogatnak nagyjából állandóan, hogy vigasztaljanak. De ami talán még fontosabb, hogy két számomra szakmailag hiteles szervezet, a Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművészek Szövetsége közös nyilatkozatban határolódott el a döntéstől, és támogatta a mi munkánkat" - mondta a tervező, aki ebben az ügyben már nem remél túl sokat, és nem akar harcolni vagy "hősködni".

"Csak a mű védelme érdekében vagyok hajlandó erről még beszélni. Mögöttünk nagyon nagy civil támogatói kör állt, akik lelkesedtek ezért a munkáért, ezért velük szemben korrekt, ha a művünket ért kritikákat igyekszem cáfolni." A malom jövőbeni sorsáról még nincs konkrét elképzelésük, "nyitottságunk van, szándékunk nincs" - fogalmazott. Getto arra továbbra sem akart felelni, hogy szerinte végül miért az Alakor nyerte a pályázatot.

Mint mondta, az ő szakmájában ez a fajta kudarctűrés rutinnak számít. "Nekem az a fontos, hogy Magyarország méltóképpen tudjon megjelenni Milánóban, ne kelljen az ott felépített mű miatt szégyenkezni. Ezért mi mindent megtettünk, és csak remélni tudom, hogy ez a szándék a nyertes pályaművel is érvényesülni fog."

Fórizs A malom sorsáról azt írta: kívánatosnak tartják, hogy ez az elképzelés is megvalósuljon, ha nem is a jövő évi expó magyar pavilonjaként. "Híveinek számát figyelembe véve nem lehet kétséges, hogy előbb-utóbb ez meg is fog történni."

Ez a "Magyarország által képviselni kívánt tematika"

Szőcs kedden az mondta: az Alakor pályamunka alapján létrejövő pavilon hangsúlyosan képviseli a Magyarország által képviselni kívánt tematikát, a múlt heti milánói bemutatón elismerően szólt róla az olasz sajtó és az építészszakma.

Az összesen 4,7 milliárd forintba kerülő pavilon Szőcs szerint öt kiemelt terület értékeit képviseli a világkiállításon: az egészséges magyar hagyományokat, a víz országa koncepciót, az örökség a jövőnek elképzelést, az olasz-magyar történelmi kapcsolatrendszert, valamint a kortárs kultúrát.

A sámándobra hasonlító, de a kormánybiztos által az élet bárkájának nevezett épület egyik pajzsán szerintük az életfa szimbólum található. Három szintje installációknak ad majd helyet, de lesz benne rendezvénytér is. Az épületburok hőszigetelése megfelel a passzívház-követelményeknek, az üvegezett nyílászárók háromrétegűek, az építőanyagok jelentős része természetes, megújuló anyag. A csepegtetéssel öntözött kert a takarékos vízfogyasztást szolgálja, a világkiállítás idején a látogatók a tervek szerint 33-féle gyümölcsöt, zöldséget és gyógynövényt ismerhetnek meg, köztük a batul almát, a szentiványi körtét és a magyar kajszit.

Az Alakor külsejét érő kritikákra Fórizs azt mondta: sokan nem gondolnak arra, hogy egy világkiállítási pavilon a komplexitásában mutatja meg országát igazán. "A magyar pavilon külseje csak egyetlen tényező, és ízlésről vitatkozni általában nehéz feladat. Ugyanakkor az épület tartalma és működése szerint egy 21. századi interaktív digitális házat formál majd. Belsejében a legmodernebb információs és kommunikációs technológiák kapnak helyet, valamint magyar innovációkat mutat be például az energiatermelésben és -hasznosításban. A közeljövőben a pavilon virtuálisan is látogatható épületté válik, megnyitja kapuit az érdeklődők előtt már az előkészítés fázisában."

Szerinte az 1992-es sevillai világkiállítási pavilon is megosztotta a hazai építésztársadalmat, hangos kritikákat váltott ki, és a nemzetközi közönség elismerése értékelte fel a végén a pavilont, emelte arra a helyre, amit Makovecz Imre műve megérdemelt. "Engedjük meg, hogy a nemzetközi látogató közönség is értékelhesse a magyar pavilont, utána ítéljünk" - tette hozzá Fórizs.

32 győri építész tiltakozik az önkényes döntés ellen

A győri építészképzés oktatói kemény hangú tiltakozó levelet fogalmaztak a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonjának egyre jobban dagadó ügyében. Bodrossy Attila úgy nyilatkozott a Kisalföldnek: "ezt a szégyent nem akarjuk elmagyarázni a hallgatóinknak".

Bár az első díjas építészek pécsiek, a győri Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékének harminckét oktatója azonnal szolidaritását fejezte ki a pályázati eredmény semmibevétele miatt.

"A győri építészképzés oktató közössége minden szempontból vállalhatatlannak és értelmezhetetlennek tartja az `Alakor´ névre keresztelt, jelen pillanatban a fent összegzett eljárás folyamán megvalósításra kiválasztott pavilont.

Ha ez a 'valami' építészet, ha ez a 'valami' méltó arra, hogy Magyarországot, a magyar társadalmat, a magyar embereket és a magyar építészetet fél éven át a világ előtt képviselje, akkor amit mi mindannyian az építészetről gondoltunk és gondolunk, az teljes tévedés" – tették közzé az Építészfórum.hu oldalon levelüket a győri építészek.

"Ha hasonló munkát adna le bármelyik hallgatónk, a legkevesebb az lenne, hogy azonnal hazazavarnánk"

"Nem csak arról van szó, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki a pécsi építészpáros felé. Maga az elv, hogy önhatalmúlag semmibe veszi egy államtitkár a szakmai zsűri véleményét, a pályázati rendszerek lényegét, a tisztességet kérdőjelezi meg" – mondta Bodrossy Attila.

A győri építész zárszóként hozzátette: "a magyar pavilonként megvalósítani kívánt `Alakor´ rossz fércmunka, mely nem méltó arra, hogy Magyarországot képviselje. Ha a győri tanszéken hasonló munkát adna le bármelyik hallgatónk, a legkevesebb az lenne, hogy azonnal hazazavarnánk".

"Minden szempontból vállalhatatlan és értelmezhetetlen" - íme a teljes levél:

Felelősségünk tudatában

A győri építészképzés oktatóinak állásfoglalása a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonjának ügyében.

Eljött az a pillanat, amikor minden építésznek, kiváltképp a magyar építészoktatásban - legyen szó graduális vagy posztgraduális képzésről - részt vállaló, a következő építészgeneráció szemléletmódjáért felelősséggel tenni akaró építésznek, építész-közösségnek véleményt kell formálnia, majd hangosan és nyíltan kimondania. Fel kell vállalnunk, hogy megítéljünk egy olyan eljárást és a hozzá kapcsolódó "építészeti" tervet, melyek hosszú távú következményeivel számolni kell.

A győri építészképzés oktató közössége minden mozzanatában elítéli azt az eljárást, mely során a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonjára kiírt látványpályázat győztes tervét (Malom - építészek: Getto Tamás, dr. Hutter Ákos) félresöpörve, annak tervezőin tájékoztatás és indoklás nélkül átlépve Szőcs Géza kormánybiztos saját bevallása szerint egy személyben úgy döntött, hogy a szakmai zsűri által már a pályázat bírálata során is többszörösen megkérdőjelezett, ennek ellenére második díjjal jutalmazott terv reprezentálja hazánkat, hazánk építészetét Milánóban. Egy ilyen eljárás már nem csak megkérdőjelezi a magyarországi pályázati rendszerek tisztaságát, hanem nyíltan felvállalja, demonstrálja azok kényszernek tartott, felesleges voltát és teljes körű befolyásolhatóságát!

A győri építészképzés oktató közössége minden szempontból vállalhatatlannak és értelmezhetetlennek tartja az Alakor névre keresztelt, jelen pillanatban a fent összegzett eljárás folyamán megvalósításra kiválasztott pavilont. Ha ez a 'valami' építészet, ha ez a 'valami' méltó arra, hogy Magyarországot, a magyar társadalmat, a magyar embereket és a magyar építészetet fél éven át a világ előtt képviselje, akkor amit mi mindannyian az építészetről gondoltunk és gondolunk, az teljes tévedés; akkor a munkánk a győri építészoktatás elmúlt tizenkét évben ugyancsak tévedés, mely során a hallgatókat félrevezettük; akkor a minket megelőző építészgenerációk sora mind tévedett.

A győri építészképzés oktató közössége minden szempontból kiáll a szakmai szempontok alapján kiválasztott győztes terv megvalósítása mellett és támogatja Gettó Tamás és dr. Hutter Ákos építészeket; valamint ezúton felszólítja a döntéshozókat jelen elhatározásuk visszavonására, mert az lejáratná Magyarországot a nemzetközi közvélemény előtt.

A győri Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékének nevében:
Bodrossy Attila, Czigány Tamás, Cseh András, Deák F. Tamás, Eke Zsolt, Ekler Dezső, Élő József, Fodróczy József, Gábor Erika, Géczy Nóra, Golda János, Herdics Ágnes, Horváth Sándor, Horváth Tamás, Imre Krisztián, Katona István, M. Fábián Edit, Müller Anikó, Nagy András, Németh Dávid, Németh Edina, Németh Géza, Petrovicz Attila, Radnóczi László, Román László, Simon Beatrix, Stein Júlia, Szaksz Vince, Tátrai Ádám, Tóth Györgyi, Tutervai Mátyás, Ujvári Zoltán

Győr, 2014. május 29.

Életfa vagy menóra?

Korábbi cikkeink alatt heves olvasói vita bontakozott ki arról, hogy vajon stilizált életfa vagy stilizált menóra látható a - most már - győztes pavilon "sámándobján". Álljon itt néhány stilizált életfa, és néhány menóra, hogy mindenki eldönthesse, melyikre hasonlít inkább.

Életfa:

Menórák és kandeláberek (menórának kizárólag a hétágút - kétoldalt 3-3, míg középütt egy kar - nevezik, ugyanennyi van a "táltosdobon" is. A hanuka idején használt kilencágú gyertyatartó vagy kandeláber nem menóra):

És még egyszer a győztessé nyilvánított pavilon szóban forgó része, figyeljük meg, az életfánál vagy a menóránál emelkedik az összes kar egyenlő magasságig:

A kérdés eldöntéséhez azt is érdemes észben tartani, hogy Szőcs Géza, aki ilyen otrombán keresztülvitte akaratát (vagy érvényesítette a fajtársak elvárását - ahogy tetszik), zsidó származású, így valószínűleg nem az életfákért rajong - és azt is érdemes mérlegelni, hogy a műveletlen tömegeknek vajon az életfa vagy a menóra, s így a "zsidók hazája, Magyarország" fog erről a látványról eszébe jutni...

(Kuruc.info - Origó - Kisalföld - Építészfórum nyomán)