A rendőrbűnözők által megerőszakolt lány ügye olyanná vált a normális magyarok számára, mint Olaszliszka a cigányok esetében. Vízválasztó, s az biztos, hogy eztán más idők jönnek a fakabátok számára. Persze voltak már arra utaló jelek, hogy a rezsim által jóváhagyott rendőrterror Latin-Amerikát teremt, de a csendes, megalkuvó többség csak tűrt némán. Teljes nevek alább.
A gyanúsítottak a következők: Baranyai Gergely (24), Illés Tibor (34), Farkas Zsolt (24), Romsics Gábor Sándor (33) és Tallárom Péter (33).
Tallárom Péter adatai: E-mail: tallarompeter@t-online.hu (nyugodtan írjunk neki szépeket!) Születési idő: 1974.10.27. Telefonszám: 06704532941 Farkas Zsolt
Farkas Zsolt iwiwes adatlapját a cikk megjelenése utána valamelyik hozzátartozója törölte. Elérhetőségeit továbbra is várjuk!
Az izomagyú rebiszes
Tehát: továbbra is arra kérjük a magukat tisztességesnek nevező rendőröket, hogy a lányt megerőszakoló kollégáik féynképét (melyet az ávó hét pecsétes titokként őriz), lakcímét, telefonszámát juttassák el szerkesztőségünkbe (szerk@kuruc.info). Ezt minden félelmet nélkülözve megtehetik, az Internet korában ez a kérésünk 10 perc alatt, névtelenül és lenyomozhatatlanul teljesíthető az ország bármely netkávézójából. Itt az idő! Ha van még tisztességes rendőr, most bizonyíthat!
... Később: Momentán, 2007. május 30-án is úgy tűnik, nem akadt olyan becsületes rendőr, aki feladta volna köztörvényes társait, vagyis a teljes állományra rávetül a romlottság, az aljasság, a rezsimmel való összejátszás árnyéka. Egyelőre, ahogy megszokhattuk, csupán a Kuruc.info lelkes olvasói segítenek. Kezdődött azzal, hogy Simon Tibort halálra verték, aztán addig húzták, halasztották az ügy tisztázását, amíg az igazságszolgáltatás érdeklődés hiányában elmaradt. A focimérkőzés után megvert fotós esete nemhogy példamutató büntetést vont volna maga után a rendőrségen belül, hanem cinikusan azt üzenték, hogy úgy kell neki. Miért volt rosszkor, rossz helyen? A helyszín, és az időpont pedig a rendőr által ítéltetik meg, tehát akkor van valaki rossz helyen és rossz időben, amikor a közeg azt mondja. Amikor azt mondja, akkor meg ő az úr és mindenféle következmények nélkül kiélheti állati ösztöneit.
Aztán jött a soha el nem felejthető október 23-a, amikor kormányzati buzdításra a kedvenc Rambo-sorozatukat játszhatták el élethűen a héber rend éber őrei. Bátran verték a mozgássérültet, vakot, idős asszonyt, halált megvető bátorsággal lőtték ki fegyvertelen ünneplők szemét. Akkor már tudtuk, hogy ez Kurvaország!
Aki akkor nem látta be, hogy egy demokratikus jogállamban ilyen NEM történhet meg, annak egyáltalán nincs mit magyarázni. Az diktatúrára vágyik, a gumibot és a könnygáz által behatárolt polgári jogokra. Kurvaország!
A lányt megerőszakoló egyenruhás állatok azzal „védekeznek”, hogy a lány felkínálta magát. Agyrém, mondanánk, de tudjuk jól – ez a „vitakultúra” dukál ma hazánkban. Kurvaország!
Azonban a lány megerőszakolása után szinte már a vérünkbe ivódott balkáni közönnyel vesszük tudomásul, hogy a móri mészárlásban rendőr is segédkezett, hogy a bajai rendőr ittasan karambolozott, hogy az autópálya-rendőrség saját zsebre markecolt, hogy a szitává lőtt bankrabló után a rendőr nyúlja le a zsetont, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai a radikálisok telefonlehallgatásai közepette konzerveket csempésznek, hogy a bűnöző cigányok üldözése helyett az őket eltartó adófizetők terrorizálása lett az elfogadott norma. Kurvaország!
Minden túlzás nélkül levonhatjuk azt a következtetést, hogy rendőrségünk a kormánnyal párhuzamosan, a folyamatban egymást segítve, rohamosan balkanizálódik. Kurvaország!
Hazug, korrupt, közpénzek milliárdjait eltüntető cinikus és arrogáns kormányzat és műellenzéke, egy állampolgárokat terrorizáló szervezetre támaszkodva naponta küld el minket a pokolba. Mindeközben a képünkbe vigyorognak, hogy ez nekünk így a legjobb, és aki szót emel ez ellen annak üldöztetés, lenézés, megvetés, rabság lesz az osztályrésze. Kurvaország!
A birkák pedig önként és dalolva vonulnak a vágóhídra.
De mi nem akarunk velük menni! Állítsuk meg Kurvaországot és szálljunk ki belőle, a birkákat pedig hagyjuk a Rebiszeseknek, hadd kéjelegjenek együtt!
Mivel van egy olyan érzésem, hogy Önökből már minden tisztesség kiveszett, borítékolom, hogy nem fognak segíteni legnagyobb munkaadójuknak, az Adófizető Állampolgárnak.
Amikor a feldühödött Adófizető Állampolgárok egy szép nap hajtóvadászatot rendeznek Önök ellen, nem lesz, aki segítő jobbot nyújtson Önöknek.
