A kulturális attasé meghatározása a Wikipédia szerint: diplomata, aki különleges felelősséggel tartozik a hazája kultúrájának népszerűsítése terén. A beosztás gyakran hírszerző ügynökök hivatalos fedőmunkája volt. Kulturális attasénak gyakran neveztek ki írókat és művészeket, így juttatva őket állandó jövedelemhez, lehetővé téve számukra az alkotó munkát, miközben ők a saját országuk kultúráját ismertették meg külföldön. (Angolul itt.)

Nos, lássuk, kit és milyen iskolázottsággal, felkészültséggel és beállítottsággal delegált a Fidesz-kormány arra a posztra Izraelben, amelyben a legfontosabb feladat a magyar kultúra megismertetése és a hazug rágalmakkal szembeni megvédése, s nem utolsósorban hazánk tájékoztatása az ott zajló folyamatokról (ami annyira nem csak a múltban működött így, hogy, mint a Wikileaks által kiszivárogtatott amerikai táviratokból is kiderült, az összes jenki követség gyakorlatilag kémhálózatként működik az egész világon).

Az is nyilvánvaló, hogy az attasé az őt kinevező ország (azaz az "elvileg hazája") iránt kellene elkötelezett legyen, nem pedig - abszurd módon - az iránt az ország és nép iránt, ahol a munkáját végzi.

Az olvasó eldöntheti, hogy Novák Attila (az izraeli nagykövetség honlapján itt található), a Magyarországi Cionista Szövetség volt elnöke, a Szombat című zsidó lap volt szerkesztője, akinek kutatási területe a magyarországi cionista mozgalom története volt, megfelel-e ezeknek a feltételeknek, képes-e, vagy inkább: hajlandó-e ellátni feladatát (vagy netán pont az ellentáborban játszik), s valóban ő érdemli-e meg, hogy közpénzből "alkosson" és pihengessen. (Az ugye elég nyilvánvaló, hogy nem olyan szemszögből kutatja a zsidókérdést, mint pl. Bosnyák Zoltán zsidókutató intézete.)

Alább olvasható az izraelieknek írt bemutatkozója - a kinevezés nem friss, eddig azonban nem figyeltünk fel rá, és hát jobb később, mint soha:

Kedves izraeli magyarok, magyarajkú izraeliek

Engedjék meg, hogy bemutatkozzam.

Múlt hét óta látom el a Tel-Aviv-i magyar nagykövetségen a kultúrattaséi feladatokat, ám egyetemi-közéleti tevékenységem hosszabb időre nyúlik vissza. A pesti bölcsészkarra, a Közép-Európai Egyetemre (CEU) jártam, majd (szintén) a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem doktori fokozatot. Kutatási területem a magyarországi cionista mozgalom története volt, ehhez kapcsolódóan sokszor voltam Izraelben, időmet általában Jeruzsálemben töltöttem, ahol ösztöndíjas voltam, majd a Yad Vashem posztdoktori ösztöndíját is elnyertem. Minden ilyen utamon sokat utaztam az országon belül, sok embert megismertem.

1999-től – szinte a mai napig, múlt év októberéig – voltam a Szombat című zsidó közéleti-kulturális havilap szerkesztője. Tanítottam egyetemeken is, de a tágabb értelemben vett zsidó közéletben is részt vettem: így 2006 és 2008 között a Magyarországi Cionista Szövetség elnöki posztját töltöttem be. Ez nem volt előzmények nélküli, hiszen a nyolcvanas évek végétől jártam a Bethlen-téri Oneg Sabbat Klubba, ahol Englander Tibor tartott szemináriumokat.

Elődöm, Lányi Eszter eredményes munkát végzett, nem a semmiből kell építkeznem. Ugyanakkor minden tevékenység, így a kultúrattaséi munka is nyilvánvalóan magán hordozza a személyiség lenyomatát. Ezért szeretnék a hozzám közelálló területeken is sikereket elérni, az oktatás, a tudomány, a vallásközi kapcsolatok legalább olyan fontosak a számomra, mint a magyar irodalom, zene, filmművészet és a többi művészeti ág izraeli megismertetése. Jó lenne az is, ha az Izraelbe érkező magyarországi diákok számára egységes, speciálisan az országra szabott ösztöndíjrendszer állna rendelkezésre.

Izrael magyarajkú, az államalapításban és az állam felépítésében aktív, már idősebb közössége külön figyelmet követel, de remélem, hogy a gyerekek és az unokák is utat találnának a magyar kultúrához. Ugyanakkor a magyar rendszerváltás után érkezettek is fontosak, remélem, programjainkon ők is részt fognak venni. Én pedig azt tervezem, hogy felkeresem a magyarajkú klubokat, intézményeket – az egész országban.

Kérem, hogy fogadjanak bizalommal, engem bármikor megkereshetnek, az ajtóm – képletesen szólva, ám a valóságban is – mindig nyitva áll Önök előtt

Tel-Aviv, 2012. január 18.

Novák Attilát nem csak a Fidesz szereti, 2008-ban a kulturális miniszter a Scheiber Sándor rabbiról elnevezett díjjal jutalmazta, mert "a cionista mozgalom történetének kutatását Magyarországon ő emelte tudományos szintre":

A "nemzeti ügyek kormánya" pedig őt küldi Tel-Avivba a magyar nemzetet képviselni...

(Kuruc.info)