Közös kormányülést tart a magyar és az izraeli kabinet, zsinagógákat újítanak fel, a kerettanterv részévé teszik, hogy minden középiskolás legalább egyszer ellátogasson a Páva utcai holokauszt-emlékközpontba, úgynevezett közép-európai siratófalat hoznak létre Olaszliszkán, szobrot kap Koszorús Ferenc ezredes, száz emléktáblát helyeznek el a hajdani „védett házak” falain Budapesten. És ez csupán néhány kiragadott példa.

Beszédes: Kövér László egy nemzetközi zsidó küldöttség tagjaival A pusztaszeri országgyűlés című gobelin előtt

A Nol birtokába került – egyelőre nem végleges – koncepció szerint "grandiózus tervekkel" készül a kormány arra, hogy jövőre, a hetvenedik évforduló alkalmából meghirdetett emlékévben "méltóképp emlékezzen" az ún. holokauszt áldozataira.

A szembenézés azt jelenti, hogy törvényerőre emelkedik az emlékezés parancsa és a felejtés tilalma – ezt a vérlázító gondolatsort Lázár János miniszterelnökségi államtitkár mondta januárban, miután a vezetésével megalakult a Magyar Holokauszt 2014 Emlékbizottság. A testületnek zsidó szervezetek vezetői, miniszterek, nagykövetek a tagjai.

A "nemzeti ügyek" kormánya a közelmúltban határozatot fogadott el „a magyarországi holokauszt hetvenedik évfordulójához kapcsolódó megemlékezések és programok megvalósításával összefüggő feladatokról”. Néhány részlet már ebből is kiderül, például az, hogy Radnóti Miklós-emléknappá nyilvánítják november 9-ét (a költő halálának napját), a jelenleg használaton kívüli józsefvárosi pályaudvar épületében létrehozzák a Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központ nevű intézményt, emlékbélyeget bocsátanak ki.

Lényegesen több információval szolgál azonban a Miniszterelnökségen készült, nyilvánosságra eddig nem került koncepció.

Az emlékév 2014. január 27-től, az ún. holokauszt (egyik) nemzetközi emléknapjától kezdve a következő év január 27-ig tart. (Sőt kicsit még tovább is: a magyar és az izraeli kormány tervezett együttes ülése 2015 februárjában lesz.) Az előterjesztés szerint – annak érdekében, hogy az emlékév "minél szélesebb körű hatást fejthessen ki a magyar társadalomban" – általános szempontként érdemes arra törekedni, hogy a holokamu minél inkább nemzeti, összmagyar tragédiaként jelenjen meg, és ne kizárólag a zsidóság tragédiájaként.

Amiről még nem esett szó, a teljesség igénye nélkül: tudományos konferenciák, kiállítások és kulturális rendezvények sorát szervezik majd, az Izraeli Filharmonikusok például a Művészetek Palotájában lépnek fel. "Magyar" "túlélők" és magyar – vagy Magyarországhoz kötődő – Világ Igaza-kitüntetettek részvételével világtalálkozót tartanak. Feltárják a deportálások és munkaszolgálat során elhunytakat rejtő tömegsírokat, elsőként a kőszegi Guba-hegyen lévőt.

Augusztus 2-án, a "roma holokauszt" nemzetközi emléknapján átadják a helyreállított komáromi Csillagerődöt, az Országos Roma Önkormányzat közreműködésével emlékművet állítanak a cigány áldozatoknak.

Ahol lehetséges, emléktáblát avatnak az elhurcolt diákok és a gyermekmentő tanárok emlékére. A holokauszttal kapcsolatos ismereteket bevezetik a leendő közigazgatási szakemberek képzésébe a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Oktatási programok indulnak diákoknak és pedagógusoknak. Helyreállítják a sárazsadányi Zsidó Kereskedőházat. A sátoraljaújhelyi zsidó temetőben emlékhelyet alakítanak ki Teitelbaum Mózes csodarabbi sírjánál, akiről azt tartja a legenda, hogy megjövendölte Kossuth Lajos nagy államférfivá válását. 2014-ben a Rumbach Sebestyén utcai, a kőszegi és a szabadkai zsinagógát újítják fel, 2015-ben a debrecenit.

Feldmájer Péter, a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) elnöke, az emlékbizottság tagja elmondta, hogy a testület már többször is foglalkozott a koncepcióval. Bár az anyag még nem tekinthető véglegesnek, a főbb pontokat illetően konszenzus alakult ki. A vitatott kérdések közé tartozik, hogy a feltárt tömegsírokban nyugvó, exhumált áldozatok maradványait elszállítsák-e a helyszínről. Feldmájer Péter határozottan ellenzi ezt az elképzelést.

A józsefvárosi pályaudvaron létrehozandó új intézményre – folytatta a Mazsihisz elnöke – azért van szükség, mert a Páva utcai emlékközpont mára kinőtte a rendelkezésére álló területet: a színvonalas kutatás egyre nehezebben megoldható feladat a mostani körülmények között.

A közép-európai siratófalat a koncepcióban lévő indoklás szerint az egykori zsidó közösség emlékére alakítják ki. Feldmájer Péter hozzátette: a vészkorszak után elhagyatottá vált olaszliszkai zsinagóga állaga folyamatosan romlott, majd az építőköveket is széthordták. Csak egy fal maradt: egy képzőművészeti alkotással kiegészítve ennek felújításával hozzák létre a siratófalat.

Kérdés persze,hogy a tervezett program mennyibe kerül, és lesz-e elegendő pénz a megvalósítására. A kormányhatározat szerint az érintett minisztériumoknak most kell kidolgozniuk a költségvetést, ezért erről Feldmájer Péter sem tudott érdemben nyilatkozni. Megjegyezte: az emlékévhez kötődő projektek egy részét uniós és más külföldi támogatásokból fedezhetik.

Némely esetben a kormány "évtizedes adósságokat" próbál törleszteni. Ha például szeretnénk megmenteni a szabadkai zsinagógát, akkor – hangsúlyozta a Mazsihisz elnöke – az utolsó órákban járunk: márpedig a szecesszió egyik kiemelkedő magyar és zsidó épületéről van szó.

A "szakértők" szerint ez kevés - nem jelenik meg a "bűnrészesség" kérdése

A Nol megmutatta a kormányzati koncepciót két olyan, a korszakkal foglalkozó történésznek is, aki nem tagja az emlékbizottságnak. Molnár Judit és Karsai László egyaránt attól tart, hogy a pénzhiány még jelentősen módosítani fogja a terveket.

Molnár Judit nem érti például, hogy a gyermekáldozatok emlékhelyét miért a józsefvárosi pályaudvaron kell létrehozni. Budapestről eleve kevés vasúti transzport indult, de ha indult is, az elhurcoltak között alig volt gyerek. A történész erősen hiányolja, hogy miközben a koncepció a holokausztot – nagyon helyesen – a magyar nemzet tragédiájának nevezi, a felelősség, a felelősök személye és a bűnrészesség kérdése nem jelenik meg a tervezett programokban. A névtelen „holokauszt” tehet mindenről, de az, hogy kik és mit követtek el, homályban marad.

Hasonló gondjai vannak Karsai Lászlónak is. Az emlékév kiemelkedő eseménye lesz az április 16-án, a holokauszt emléknapján tartandó konferencia, amely – az egyházak bevonásával – az embermentőkről fog szólni. Rendkívül fontos, hogy emlékezzünk azokra, akik mentették az üldözötteket, de Karsai úgy érzi, a vészkorszakban történtek ismeretében aránytévesztés egy ilyen kiemelt rendezvényen erre tenni a hangsúlyt. Ráadásul így az a veszély is fenyeget, hogy az "egyházak felelősségének ügye" érdemben megint nem kerül terítékre.

Aggályosnak tartja Karsai azt az indoklást is, amelyet Koszorús Ferenc emlékszobrának állításához fűz a koncepció. Az ezredes – olvasható – az 1. páncélos hadosztály parancsnokaként három és fél hónapig késleltette a budapesti zsidóság deportálását. Karsai szerint ebben a formában ez nem igaz. Egyedül Horthy Miklós késleltethette a fővárosi zsidóság deportálását. Ebből azonban az is következik, hogy akik ma Koszorús Ferencnek akarnak szobrot állítani, azok holnap Horthy Miklósnak is akarnak. Tehát – állapította meg Karsai László – el akarják feledtetni, hogy a kormányzó bűnsegédi bűnrészes volt a zsidótörvényekben, a munkaszolgálat létrehozásában, a vidéki zsidóság deportálásában.

(Nol nyomán)