A Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság álláspontja: a gyülekezés, véleménynyilvánítás, tüntetés mindig jogszerű, ha az békés jellegű. Ez az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezményből, a magyar Alkotmányból és a Gyülekezési törvényből együttesen következve levezethető. Sólyom László köztársasági elnökként megállapította, hogy Budapesten békés tüntetések zajlanak a Kossuth téren.
A véleménynyilvánítás és a gyülekezés mint természeti jogi alapú sziámi testvér-alapjogok szabadon gyakorolhatók, ha a joggyakorlás békés. Európai uniós bíróság több esetben kimondta ezt már, többek közt pl. Ausztriával kapcsolatban. A tüntetés szerintem akkor békés jellegű, ha annak során személy, illetve dolog elleni erőszak nem valósul meg, még ha mégoly radikális, hangos, vagy erősen kritizáló is a közlési stílus (vagyis csak verbális „támadásról” van szó). (Olyan dologról kell itt szó legyen, mely nem a tüntetők bármelyikének tulajdona, hiszen pl. a tüntetők által beszerzett, készített zászló, bábu, képmás, stb. elégetése nem sérti a tüntetők körén kívüli személyek érdekét a tulajdonjoggal járó dolog-megsemmisítési jog miatt, ha az elégetés nem okoz az úttestben, a környezetben maradandó, aránytalanul nagy kárt.) Kivételek lehetnek a fegyelmezettségben, mert a tüntetők között, főleg spontán esetben lehetnek nemkívánatos, kulturálatlan, durva, garázda jellemű személyek is, akik csak a huliganizmusért, a rombolás élvezetéért keresik az alkalmakat. Ezek a kivételek nem okozhatják az összes békés tüntető természeti jogi alapú jogának megszűnését a békés tüntetésre. Ez gondos eseti mérlegeléssel dönthető el.
Békés tüntetés esetén a rendőrségnek a kötelezettsége a rutin helyszínbiztosítás, a tüntetés szervezőié pedig a békés jelleg megtartása, az azt megszegők lecsendesítése, leszerelése, maguktól való eltávolítása. Forradalmat nem szoktak 3 nappal előre bejelenteni. Tehát a békés véleménynyilvánítás és a gyülekezés mint természeti jogi jellegű jog alanyi jogon közvetlenül az Alkotmányból levezethetően megillet mindenkit, ha a nemzetközi jogban is elfogadott rutin-okok miatti korlátozások (Egyezmény 11. Cikk 2. pont) alá nyilvánvalóan nem esik. Ezek alá az okt. 23. környéki tüntetés nem esik.
A békés, tehát jogszerű gyülekezés nem feloszlatható. Annak feloszlatása jogszerűtlen volna, és 15 napon belül bármely (összes) tüntető által peresíthető a foganatosító rendőrséggel szemben és végső soron a Strasbourgi Bíróság által jelentős kártérítéssel szankcionáltatható volna a magyar állammal szemben.
Az alkotmányos alapjogokat nem korlátozhatja semmilyen alacsonyabbrendű jogszabály vagy a rendőrség szakmai szabályokra való hivatkozása, pl. külföldi diplomaták megvédésére hivatkozással. Természetesen meg kell védeni őket, de nem a tüntetők alkotmányos jogainak megsértésével.
Ha a Kossuth téri békés tüntetést a rendőrség feloszlatná az okt. 23-i állami ünnepségre hivatkozással, az az Alkotmány 61., 62 §-ainak és az Emberi Jogi Egyezmény 1., 10., 11., és 18. Cikkeinek közvetlen, durva, szándékos megsértése volna és az az 1956-os forradalom szétverésével volna szellemiségében összemérhető és gyakorlatilag, politikailag, sőt gazdaságilag beláthatatlan következményekkel járhat. Ha kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés is megvalósulna, akkor az Egyezmény 3. cikke is sérülne.
A tüntetés folytonossága biztosítható volna a Kossuth téren egy megfelelő nagyságú és ellenőrzöttségű területtel. A tüntetők maguk vethetnék alá magukat az ő saját maguknak is érdekében álló őket is védő tűzszerészeti és egyéb kellő személy- és területellenőrzésnek a diplomata vendégek tiszteletére. Ugyanis a Kossuth téri kisszínpad mára országos szimbólummá vált a tüntetők és a velük egyetértők számára.
Ez a tüntetés több, mint „a morgás joga”, ez az Aranybullában is majd 800 éve lefektetett alapelv: az uralkodói önkény és alkotmánysértés elleni népi „ellenállás joga”. A tüntetők egyúttal ünneplői minőségben is lehetnek ott az 1956-os forradalmat tisztelve, sőt annak szellemi örökségét vállalva. Nem az állam, nem 1956. állami megünneplése, és végképp nem a külföldi diplomaták ellen folytatódna a tüntetés az ünnep idején, hanem az illegitimmé, nemkívánatossá vált magyar kormány és a kormányfő ellen. Ezt a külföldi diplomatáknak tudomásul kell venniük, ez Magyarország belügye, amíg uniós jogot nem sértenek a hatóságok, illetve a kormányzat. Attól kezdve viszont világügy.
Budapest, 2006. október 17.
Dr. Grespik László
ügyvéd