Ezt a módszert bármelyikünk ellen alkalmazhatják, a legújabb áldozat Kosaras Péter Ákos volt, aki halálos bűnöket követett el a nemzetrontókkal szemben. Könyvet írt „Magyarok a Waffen-SS kötelékében” címmel, amit nagyapja a hősi halott Dr. Kosaras Ferenc SS-Obersturmführernek és mindazoknak az elesett katonáknak az emlékére ajánlott, akik ismeretlen helyen nyugszanak. Mindezt azzal tetézte, hogy a 2004. decemberi kettős népszavazás kapcsán írt egy igaz cikket. Az alábbi sorokat nem tudják neki megbocsátani a liberálbolsevikok:

„Nemzetünk, családjaink leghalálosabb ellensége az „idegen lelkiség”. Könnyen jár a szája azoknak, akik csekkfüzetekben hordozzák hazájukat, akik egyszer itt, másszor ott, de leginkább a vörös lobogó árnyékában érzik otthon magukat.”

„Kitavaszodik azonban, ha a nemzeti szellemünk öntudatos keménységével és határozottságával űzzük ki házaink, utcáink, falvaink és városaink falai közül azt a hisztériát, demoralizáló jelszóhazugságot, mételyt és rombolást, amely azok önző agyából, rémlátó ijedtségéből fakad, akik nem a mienkkel azonos jogon, nem az ezeresztendős magyar hagyományok öröklött jogán, nem őseink bennünk élő szellemi vérkeringése, nemes önzése, százszor is megélt helytállása szerint nézik az egyetemes magyar érdekeket, hanem saját hazátlan nemzetköziségük olcsó prédájának tekintik a magyar életet.”

Kosaras Péter Ákos mint „főnáci” jelenik meg ma a médiában , egy Internetre feltett egyenruhás fotó miatt. Az senkit nem érdekelt, hogy egy rendőrségi engedéllyel megtartott katonai hagyományőrző teljesítménytúráról volt szó, ahol a II. világháború szereplőinek összes egyenruháját, így például az amerikai, a szovjet és a német egyenruhát is bemutatták. Mivel ez utóbbi kettőn tiltott önkényuralmi jelkép is látható, ezért a törvény szerint kért és kapott engedélyt a rendőrségtől (!) a teljesítménytúra szervezője.

A gépezet beindult, és bedarálta Kosaras Péter Ákost. Miért? Mert volt bátorsága magyarként élni, mert ellenállt. Mi ellenállunk? Vagy elfogadjuk, hogy hagyományőrzésért falhoz állítás jár?

Végezetül ajánlott olvasmány azoknak, akik azt hiszik, hogy a rendszer új keletű:

„A fiatalember az egyetemen történelmi munkásságra szánja el magát. Természetesen, felfogása a történelmi eseményekről eleinte azonos lesz tanárai felfogásával. Nem csak azért, mert fejlődésének ezen a fokán általában még csak egyszerű átvételre képes, hanem: mert legmélyebb életérdekei is arra bírják, hogy olyan történelmi felfogást mutasson, mely tanárai szemében, a vizsgákon, az esetleges pályadíjaknál, vagy külföldi ösztöndíjaknál javára lehet. Ez a felfogás lassanként lelki mechanizmusának része lesz s már mint egyénisége egyik alkotó elemét a természetes önzés minden lelki elemével átszövi. Később, kikerülve az egyetemre és már önálló történelmi munkákat teremtve: az életnek ez a vak ösztöne – néha tudatlanul is – megint csak odalöki, hogy munkáinak felfogása, a belőlük kiáradó tanulság olyan legyen, hogy az állások odaítélésénél, a múzeumba, vagy más könyvtárnoki állásba, vagy éppen egyetemi katedrára jutáshoz, az esetleges pályadíjak elnyeréséhez, az akadémiai vagy más tudományos társasági tagsághoz, előkelő miniszteri álláshoz: szóval pénzhez, ranghoz, hírnévhez, irányító hatalomhoz juttassa. Így végzetszerűen: történetírása, mely a saját életérdekeinek lírája, egyszersmind az uralkodó osztályok életérdekeinek lírája lesz. Hiszen ezeknek az uralkodó osztályoknak a kegye osztja el az élet általa kívánt javait.

Beláthatatlanul végzetes következményei voltak ránk ennek, a különben természetes jelenségnek. Mivel a dinasztia és az uralkodó osztályok nem csak kizsákmányolást, hanem idegen fajok hódításait is jelentették nálunk: a magyar történetírás az emberi kizsákmányolás és az idegen hódító fajok irtózatos lírája lett.”

(Az új magyar történetírás feladatai - Szabó Dezső 1941)

Kuruc.info - Nemzeti Front