Az első rész: Nemzetvesztő királynék (I.)
Gizella apátnő, magyar királyné<br>passaui kegyszobra
Gizella életének a házasságkötése (995)[1] és Imre herceg halála (1031) közt eltelt éveiről a krónikák, évkönyvek keveset írnak. Holott Foresta, a XVI. században Bergamoban élt egyházi író említi, hogy használta Gizellának egy régebbi életírását. Minden bizonnyal a házasságának éveiről, ügyes-bajos dolgairól ebben több adat szerepelt, mint a megmaradt krónikai tudósításokban. Ismert, hogy tevékenyen szorgalmazta a magyarság rengeteg véráldozattal járó kereszténnyé, mégpedig római kereszténnyé való térítését. Ezt még a krónikaíró-szerzetesek is elismerik, bár megjegyzik, hogy Géza fejedelmet hívták a maga korában véreskezűnek.[2]
Német forrásokban tűnik fel magyar királyi pár gyermekeinek a neve: Ottó, Bernát, Imre, Ágota, Hedvig és egy nevenincs hercegnő[3]. Egyik fiukat a másik után veszítették el, míg a szépreményű trónvárományost, Imrét is eltette láb alól a német „vadkan”. Ismert az is, miként szorgoskodott a királyné a koronázási palást (eredetileg miseruha) elkészítésében, hímzésében.
A herceg halála után megszaporodnak a tudósítások: Gizella „mindent elkövetett, hogy a trónt az általa gyűlölt Árpádfiak (sic!) helyett a neki jobban tetsző Orseoló Péter számára biztosítsa”[4]. Péter I. István király elhunyta után őrizetbe helyezte, megfosztotta a javaitól, végül a kénytelen volt a passaui zárdába húzódni. A templomi feliratok szerint 125 éves kora körül halt meg (sic!).
Vajon mi válthatta ki Péter kegyetlen bánásmódját, háládatlanságát?
A megmaradt feljegyzések sokat sejtető utalásaiból kibogozható Péter király Gizella-ellenességének oka: talán Gizella királyné Vazul megcsúfoltatása és a férje halála után gátolni próbálta Péter trónraléptét. Lehet, hogy a férje végakaratát próbálta Péter ellenében teljesíteni, hiszen köztudott, hogy István király nem a német-római császárnak, nem is a pápának, hanem a Boldogasszonynak ajánlotta az országot.
Minden bizonnyal Padányi Viktornak[5] van igaza, s nem Gizella királynénak, hanem Jocela horvát királylánynak, Imre herceg feleségének tulajdonítható Vazul, a Nyitra várában sínylődő trónvárományos megnyomoríttatása.
Magyarország „első” királynéja, a niedernburgi apátnő
Bajorországban a Duna, az Inn és az Ilz összefolyásánál fekszik Passau, a magyar történelemben elhíresült, évezredek óta lakott település. A Duna és az Inn ölelte sziklás földnyelv csúcsát az Óváros uralja. Még ma is áll a Kr. u. 740-ben Tassilo, bajor herceg által alapított és később II. Henrik német-római császár által fenntartott niedernburgi bencés kolostor épületegyüttese, ahonnan a 900-as évek végén Pilgrim passaui püspök küldte hazánkba a német, olasz hittérítőket.
A különféle korokból származó emléktáblák és a mai turistatájékoztatók szerint passaui kolostortemplomban hunyt és temettetett el Gizella magyar királyné, a kolostor apátnője. E feliratok nem egyöntetűen tüntetik fel a királyné halálának időpontját. (Születésének pontos ideje is ismeretlen; „valószínű, hogy 973 után született”[6].)
- A niedernburgi kolostor templomában kapható „Bajor Gizella” c. magyar nyelvű tájékoztató közli, hogy 1038-ban, I. István magyar király halála után „az özvegyet az ellenzéki pogány pártok üldözték, később elfogták és megkínozták (sic!). 1042-ben az unokaöccse (sic!) III. Henrik császár kiszabadította és visszakísérte a hazájába. Itt belépett a passaui benedekrendi” kolostorba és „1060-ban vagy 1065-ben bekövetkezett haláláig mint apátnő tevékenykedett.”
- E közlés azt sugallja, mintha Gizellát a magyarok üldözték és megkínozták volna, holott köztudott, hogy kegyeltje, Péter király fordult ellene, és emiatt került a bajorországi Passauba.
- A „Kloster Niedernburg – Passau” c. német turistatájékoztató szerint „1045-ben a Magyarországról elüldözött boldog Gizella, Szent István király özvegye” lett az apátnő. „1065 május 7-én hunyt el (a pontos évszám nem ismeretes), s a templom kereszthajójában lett eltemetve.”
- A magyar állam ezeréves fennállásának évfordulójára készített és a templom falára helyezett hatalmas vörösmárvány tábla feliratán Gizella halálának időpontja 1095.
- A Gizella-sír[7] melletti tájékoztató tábla a halál időpontját 1045-ben jelöli meg.
Csupa egymást kizáró, egymásnak ellentmondó adat.
Vajon megtudható-e valaha, hogy Gizella királyné, I. István magyar király felesége igazándiból mikor halt meg, s hol lett eltemetve? Hiszen vannak olyan források is, hogy nem Passauban, hanem Veszprém várában helyezték örök nyugalomra.
Gizella királyné Imre fiának 1031-ben bekövetkezett halála után mindent elkövetett, hogy az Árpád-utódok helyett rokonának, a velencei Péternek juttassa a magyar koronát. A Petthő Gergely krónikaíró által németnek tartott Péter háládatlansággal „jutalmazta” Gizella támogatását. A hatalomrajutása után őrizet alá helyezte, javaitól megfosztotta[8], és 1045-ben Passauba száműzte, ahol a férjhezmenetele után száz évvel, 1095. május 7-én halt meg.
A Gizella apátnő kereszthajóban levő föld bevájt sírját XI. századi román stílusú, erősen sérült mészkőtábla fedi. A kőlapon egy hosszúszárú kereszt és két sas látszik, a rajta levő szöveg olvashatatlan és érthetetlen.
Csábító lenne, ha a németek számára érthetetlennek tűnő szöveg magyar vagy esetleg horvát nyelven íródott volna, ám ezt senki nem említi, csak a sírkő közepén levő latin nyelvű feliratot: Gusyla Abbatissa Non. May” (Gizella fejedelemasszony, május 7.). E felirat egyáltalán nem bizonyítja, hogy I. István özvegyéről lenne szó, akár egy másik Gizella nyugodhat a sírban.
A kolostori hagyomány szerint a Gizella királyné sírját gyakorta meglátogató magyarok titokban el akarták vinni a hamvakat. Az apácák ennek megakadályozására az eredeti mészkő sírlapot láttatni alig engedő késő-gótikus oszlopos talapzatú vörösmárvány fedőlapot helyeztettek a sírra. A széleken körbefutó az előző vésetét utánzó gótbetűs felirat szerint Gizella fejedelemasszony, magyar királyné nyugszik a sírban: „Obiit Venerabilis Domina Gisyla soror sancti Hainrici Imperatoris, uxor Stephani Regis Ungariae Abbatissa hujus monasterii, hic sepulta Anno Domini 1095. Non. May”. (Az elhunyt Gizella úrnő, szent Henrik császár nőtestvére, Istvánnak, Magyarország királyának felesége, a monostor tiszteletreméltó fejedelemasszonya itt lett eltemetve. Az Úr 1095. esztendeje, május 7.)
A latin nyelvű felirat évszámai erősen tévesnek tűnnek. A tábla elhelyezésének időpontja 1095. Ekkor már szentként említi II. Henrik német-római császárt, Gizella testvérbátyját, holott csak 1145-ben avattak szentté. I. Istvánt pedig még boldognak sem nevezi, pedig 1083-ban I. László apostoli király már szentté avatta. István szentté avatásáról a passaui apácáknak okvetlenül értesülniük kellett volna, hiszen a feliratok szerint a királyi özvegy akkor még a zárda fejedelemasszonya volt.
A német források a férjénél, I. Istvánnál (969) néhány évvel fiatalabb Gizella királyné születésének idejét 974-975-re teszik. Ha hinni lehet a síremlék-feliratnak, akkor 995-ben, kb. 120-121 éves korában halt meg. Ez a középkori, 30-40 éves átlagéletkorhoz képest nagyon magas kor. Egy tejben-vajban fürösztött királyné akár 60-65 éves koráig is elélhetett, de 120-ig semmiképpen. A fűthetetlen, rideg zárdában akár királyné volt valaki, akár apácafőnöknő, valószínűtlen, hogy betegségek nélkül megúszta, s ilyen hosszú időt megélt volna. Arról nem is szólva, hogy 1045-ben, amikor belépett a zárdába, már 71 év körül járhatott.
Az 1007-ben született Imre[9] herceget, Gizella és I. István egyetlen életben maradt, s történelmileg elismert fiát minden forrás szentéletűnek tartotta, annak ellenére, hogy 1026-ban vagy 1027-ben megházasodott. A feleség személyéről megoszlanak a vélemények:
- Egy portugál évkönyv szerint Teréz, VI. Alfonz, kasztiliai király leányával kelt egybe, s a portugál királyi ház e házasságból származott.[10]
- Szent Erzsébet szóló legendájában[11] a görög császár egyik leányát vette nőül..
- A középkori horvát krónikák, valamint Pray és Cornides szerint Kresimir horvát király leánya (testvérhúga vagy az unokája), Jocela lett az asszonya.[12]
A forráselemzések szerint Jocela, a horvát királylány került a magyar királyi udvarba.
Imre herceget négyévi gyermektelen házasság után a királlyá avatást két vagy négy nappal megelőző hagyományos vadászaton „német” vadkan ölte meg. A későbbi egyházi írókat feltehetően e gyermektelen házasság ösztökélte arra, hogy a trónörököst szűzi életűnek állítsák be. Szinte kizárt, hogy a trón egyedüli várományosát akár a szülei, akár a környezete (talán a nevelőjét, Gellért püspököt kivéve), arra ösztökélte volna, hogy József-házasságban éljen a feleségével. Ő volt István király egyetlen férfiutódja, akinek kötelessége lett volna tovább éltetni a dinasztiát.
Gizella síremléke a niedernburgi kolostortemplomban (1420) A tetején a feliratos márványlap
Az I. István király halála utáni magyarországi viszonyokat és Péter király viselt dolgait, továbbá a magyarok felkelését figyelembevéve nagy valószínűséggel állítható, hogy nem Gizella királyné, hanem Jocela, Imre királyfi felesége került 1045-ben a passaui zárdába. Ez állítást számítással is igazolni lehet. 1027-ben Jocela Imrével való házasságkötésekor kb. 18-20 éves volt, 1031-ig, a férje haláláig négy év telt el. Tehát 1045-ben 36 év körüli lehetett. A jelenlegi passaui adatok a halálozás dátumaként többször említik az 1065-ös évet. Ha ez igaz, akkor Passauban az 58-60 éves korában elhunyt Jocela, Imre herceg felesége nyugszik.
„Ha… az olvasó tekintetbe veszi, hogy ezt az olasz Jocella nevet éppúgy ’Dzsoszelának’ ejtették, mint ahogy a … ’Gizella’ nevet is ’Dziszelá’-nak ejthették a 11. században, különösen az olasz származású és a latint is olaszosan ejtő papok, a Dzsoszela és Dzsiszela (Jocela-Gizella) összekeverése egy emberöltővel István halála után egyszerre érthető.”[13]
Az eredeti mészkő-sírkő alapján készült a gótikus vörösmárvány síremlék. A rajzolatuk egészen, a középütt levő szövegük szinte teljesen megegyezik. A gótikus fedőlap külső szélen körbefutó szöveg az apátnő nevét Gisylának, a középkori meg Gusylának írja. Úgy tűnik, mintha a nevek különböző írásmódja tudatos lenne, célozva arra, hogy nem Gizella, magyar királyné, hanem egy hasonnevű apátnő fekszik a sírban.
1995-ben az ún. Gizella-sírban talált csontvázat exhumálták. Megállapíttatott, hogy nem 120 éves, hanem egy 60-65 éves nő földi maradványai vannak a sírban. Ennek ellenére 2000-ben néhány csontot Gizella-ereklyeként a veszprémi székesegyháznak adományoztak. Passauban meg a vörösmárvány sírkő lábazata alatt Gizella állítólagos koponyájának és lábszárcsontjának műanyag másolata látszik.
Egybevetve az életrajzi és az exhumálási adatokat (60-65 éves nő csontváza) a passaui sírban nem Gizella/Elisabeth magyar királyné, hanem egy másik Gizella, minden valószínűség szerint Jocela, horvát királylány, Imre herceg felesége nyugszik.
Bonfini említi, hogy az ő korában a veszprémi székesegyházban még látható volt egy „törődött” kő, amely Gesla (Gizella) és Olhait (Szent László király felesége) királynék földi maradványait fedte. Rajta kívül mások is állították, hogy Gizella nem Passauban halt meg, hanem Magyarországban és Veszprémben lett eltemetve[14], s minden bizonnyal nem 1095-ben.
Ezt támasztja alá az 1083-ban I. István király és Imre herceg szentté avatási szertartásáról szóló jegyzés, amelyben az ünnepségére érkezettek között Gizella neve nem szerepel. Ha 1083-ban akár a passaui zárdában, akár másutt még életben lett volna, Szent László király bizonyára elhozatta volna Magyarországra, vagy legalábbis megemlítette volna a nevét, tehát Gizella akkoriban már nem lehetett az élők sorában.
Gizella, az első magyar királyné passaui síremléke jelképes lehet. A niedernburgi kolostor templomában minden bizonnyal Jocela, Imre herceg felesége nyugszik. Gizella igazi nyughelye valahol a veszprémi vár templomában lehet.
Marton Veronika, forrás: martonveronika.freeblog.hu
A folytatás kb. 2 hét múlva következik: Nemzetvesztő királynék III. - Adelhaid, Géza fejedelem második felsége
Az oldalon található valamennyi bejegyzés Marton Veronika szellemi tulajdona. Is licensed under Creative Commons – Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd! 3.0 Unported License.
Lábjegyzetek
[1] Pertz, Georg Heinrich et al.: Monumenta Germaniae Historica, I-XC, Leipzig, 1884., Bd. V. 117. p.
[2] Marton Veronika: I. András király korabeli imák, Matrona, Győr, 2006., 34. p.
[3] Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, 2. köt. Temesvár, 1891-1892.
[4] Wertner Mór: Az Árpádok családi története, Nagy-Becskerek, 1892. 40. p.
[5] Padányi Viktor: Adalékok Szent István élettörténetéhez, Hídfő Baráti Kör, 1972.
[6] Az Árpádok családi története i. m. 38. p.
[7] A németeknél szokásban volt, hogy a nemkívánatos, veszélyesnek tartott személyeket vadkan-vadászaton gyilkolják meg. E féltve őrzött titkot árulta el Wagner a Nibelungokról szóló operájában. Szabadkőműves kortársai meg is rótták érte.(MV)
[8] Az Árpádok családi története i. m. 40. p.
[9] A Hildesheimi évkönyvek szerint eredetileg nem Imrének, hanem anyai nagybátyja II. Henrik császár után Henriknek nevezték, amit a magyarok nemzeti szokásuk szerint Imrére változtattak. In: Pray, Georgio: Historia Regum Hungariae, I-III., Buda, 1801., Tom. I. 10. pp.
[10] Camoens: Luzidána, Amsterdam, 1735. I. köt. 188. (francia fordítás)
[11] Jacobus de Voragine: Legenda Aurea, legendagyűjtemény, 1260-1267.
[12] Az Árpádok családi története i. m. 58-60. pp.
[13] Padányi i. m. 15. p.
[14] Pertz, Georg Heinrich et al.: Monumenta Germaniae Historica, I-XC, Leipzig, 1884., Bd. V. 117. p.