Kimaradtak még egyéb energiaforrások, amikről a kommentekben mondták, hogy írjak. Ezek közül talán a mostanában legjobban felkapott téma az interneten szinte mindenhol terjesztett LFRT tórium reaktoros videó, aminek van igazságtartalma, viszont még elég messze vagyunk tőle.

Az előző rész: A nukleáris energia és egyéb energiaforrások jövője III. - Megújuló energiaforrások

A tóriummal a probléma fő oka, hogy ugyan nagyon nagy hányada hasznosítható a kezdeti energiamennyiségnek, a jelenlegi reaktorok hasznosulásához képest és a földkéregben nagy a koncentrációja az uránhoz képest, emellett a visszamaradó anyagok néhány száz év alatt bomlanak le, nem néhány tízezer év alatt, viszont van néhány probléma vele, attól függően, hogy milyen reaktortípussal kísérleteznek. Ugyanis ezen a területen tucatnyi különböző tesztreaktor épült, de nem véletlen, hogy nem alkalmazzák mindet.

Az LFTR fő problémája, hogy menet közben olyan izotópok keletkeznek, amik korrodálják a hagyományos sugárzásálló fémeket, így egyszerűen a folyékony üzemanyag-só vegyület megeszi a csöveket. A másik probléma, hogy nehezebb kezelni az üzemanyagot, a költség nagyobb hányadát tehetné ki, bár a kezdeti költség jóval olcsóbb lehetne. Nem megoldhatatlan és vannak előnyei a dizájnnak, de kell még fejlődés, kb. 20 év, amíg elkezdhet terjedni. A tórium kezdeti alkalmazásai sokkal inkább a jelenlegi reaktorokra fognak hasonlítani, mint amilyenek az Indiában tervezett tóriumos nehézvizes reaktorok, amik viszont már az évtized végétől elkezdhetnek terjedni, ha sikerrel járnak az indiaiak.

A nukleáris energia terjedését véleményem szerint mindig is az atomerőműveket építő cégek szállító kapacitása fogja korlátozni. A probléma súlyát a következő módon lehetne megvilágítani: jelenleg a bolygó áramtermelő kapacitása 4500 GW. Az atomerőmű építő cégek kapacitása atomerőművek építésre maximum 10-15 GW/év, ami régi cégek kapacitásának bővülésével és új szereplők megjelenésével felmehet 2020-ra 20-30 GW/évre, 2030-ra pedig 60-80 GW/évre. Ha a 4500 megawatt kapacitást ki akarjuk váltani, akkor 60 GW/év telepítési sebességgel több, mint 70 évbe telne, a kiépítés, ha az igény konstans maradna. Így érthető, hogy az atomerőművekért miért kell sorba állni és miért verik fel az árukat az igények: egyszerűen a cégek be vannak táblázva. Viszont a franciák példája mutatja, hogy hosszú időtávú tervezéssel és politikai konszenzussal fel lehet pörgetni idővel a leszállítható mennyiséget. (A franciáknak a 73-as olajválsággal vált nagyon sürgetővé a probléma: az erőműveik jelentős hányada olajtüzelésű volt, ami nagyon drágává vált, emellett a franciáknál a téli fűtés jelentős része elektromos, így még jobban sürgetett a probléma.)

Ezért van jövője a kis méretű, moduláris (szállítható) reaktordizájnoknak véleményem szerint, ugyanis így nem korlátozza az átadható mennyiséget a jelenlegi reaktorok építését nagyon lelassító helyszíni reaktorszerelés. Ilyen például az amerikai Baboc and Wilcocs által tervezett Hyperion Power Module, amelynek az az előnye is látszik a képen, hogy a reaktor teljesen a föld alá van süllyesztve, így sokkal biztonságosabb.

A fúziós reaktorral az a probléma, ami az olajnál előny: még mindig van belőle, hiába mondták x éve, hogy mostanra már ilyen vagy olyan helyzet lesz. Mondjuk az igaz, hogy 50 évvel ezelőtthöz képest most 50 év helyett már csak 30 évet mondanak, de belátható időn belül még nem számíthatunk rá.

Most válaszolnék néhány kiemeltebb olvasói hozzászólásra, amik a sorozat korábbi darabjaihoz érkeztek.

Az első cikk hozzászólásai:

Steve Sixlier: ha az élettartam folyamán megtermelt több ezer milliárd forintért nem lehet biztosítani, hogy azt a néhány ezer köbméter radioaktív hulladékot kezeljék, akkor mennyiért?

Sándor Kakasi: azt mondták, hogy napenergia biztosíthatja a világ áramellátásának 25%-át - 2050-re. Várjunk addig?

Forrás (3. oldal)

A szöveg szerint napos országokban versenyképes az olajtüzelésű erőművekkel. Hát olajjal elég drága áramot termelni: kb. gázos csúcserőmű szorozva 2-vel.

Amúgy az az 50-80 négyzetméter télen mennyi?

Második cikk:

Mayer József: a szenet nem vegyszerrel oldják ki. A vízgőznek és az oxigénnek a keveréke szerinted vegyszer?

Valaki más még egyszer hozzászólt úgy (talán az ausztrál céges cikkben), hogy földalatti szén tüzek lobbanhatnak. Ere azt mondom, hogy szerintetek miért kell az oxigént lenyomni a földalatti szénelgázosításhoz: csak úgy? Ugyan azért amiért megfulladok. Ha nincs oxigén, nincs égés. Szerintetek hogyan kap a szén 500 méter mélyen oxigént, ha elzárják a csapot? Diffúzióval? Én meg tudok levegőt venni 5 centi homok alatt…. Ez volt a legdemoralizálóbb baromság. Ennyi erővel spontán meggyullad az összes fosszilis készlet a mélyben.

Harmadik cikk:

A geotermikus energiáról:

A problémánk az, hogy a hazai természetes források csak melegvízhez alkalmasak, az említett 15 kilométeres mélységig, ami már megfelelő lenne gőzturbinákhoz. Eddig még senki sem fúrt le. Az egyik legmélyebb eddigi fúrás a bolygón 12,345 kilométer mélységig jutott. Egyszerűen abban a mélységben már olyan nyomás és olyan kemény szikla éri a fúróberendezéseket, hogy nagyon hosszadalmas és drága a fúrás. Képzelheted, hogy mennyire lehet gazdaságos. Ehhez a fúráshoz pedig a világ legerősebb fúróberendezése kellett, és olajkitermelés érdekében volt gazdaságos a fúrás, de így is a világ eddigi legdrágább olajforrása, mivel a projekt részeként fúrt néhány tucat kút becslések szerint 10-12 milliárd dollárba került. Ez egy Paksnál másfélszer nagyobb teljesítményű atomerőmű ára.

Csak ők olajat hoztak a felszínre, nem melegvizet, de így is a világ egyik legdrágább olajforrása. Képzelheted mennyire lehet gazdaságos vízgőzre.

Kakasi:

A napelem árak zuhanórepülésben haladnak lefelé, csak nem mindegy, hogy mitől:

Ugyanis a napelemek zuhanórepülésének fő oka, hogy a gazdasági válsággal a piaci igények nem nőttek olyan mértékben, amennyire a cégek bővítették a gyártási kapacitásukat, így hajlandóvá váltak egyre nagyobb mértékben veszteségesen eladni a paneljeiket, a piaci részesedés megtartása érdekében.

Most forrással mutatok erre utaló cikkeket:

„A globális napelemgyártói kapacitás évi 50 GW, de a kereslet idén eddig mindössze 17 GW volt, ezért a napelemek ára 50-60 százalékkal csökkent.”

„A brit BP olajtársaság felhagy napenergetikai tevékenységével. A társaság több mint 40 évre visszatekintő üzletágát főként a piacon tapasztalt túlkínálat és az ázsiai gyártók előretörése miatt építi le.”

„A Bloomberg emlékezet rá, hogy a napelemek ára az elmúlt egy év során 48%-kal csökkent, az Egyesült Államok és Németország első számú gyártói egyaránt csőd-, illetve csőd közeli helyzetbe került. Az iparágra jelentős hatással volt az olcsó kínai termékek megjelenése. A nyugati gyártók szerint a kínai versenytársaik aránytalanul nagy támogatásban részesülnek”

„a Bosch eddig 2 milliárd eurót fektetett be a technológiába (akvizíciók, gyártelepítés), amiből két lépcsőben 900 millió euró le is kellett írnia veszteségként. Az európai iparágat nagyban sújtja a fejlett világ költségvetési problémáiból adódó szűkülő támogatások, a gyártói piacon tapasztalható túlkínálat, valamint az olcsó kínai termékek okozta árnyomás.”

Beindítom a gyártósort és rögtön leírom veszteségként: mivel van anyag, energia- és munkaerőköltségem is, ezért ha a gyártósorból kell leírnom, az már nagyon meredek veszteség

Mellesleg nem probléma a németeknek a napelemes kapacitás:

„A Bosch vélekedése szerint amennyiben támogatást nyer a német gazdasági miniszter azon felvetése, hogy 1 GWp-os éves támogatási korlátot vezessenek be az új napelem-telepítések tekintetében, akkor a német napenergia-piac meghal - számol be a Reuters.”

Miért akarják korlátozni, ha annyira jó?

Még érdekesebb az Európai Klíma és Energia Központ egyik legutóbbi cikke, miszerint a német megújuló energia terv már most kezd csődöt mondani, az alábbi okokból (itt a szélenergiára is kitérnék).

Eredeti cikk itt!

Jelentősebb idézetek a Dr.Guntel Kiel által írt tanulmányból:

A fenti kép a szélenergia ingását mutatja tavaly november 1-től december 1-ig.

„2011 a szélenergia területén 23 gigawatt, a fotovoltatikus területen 13 gigawatt ingadozás volt megfigyelhető. Ez egy rémálom a szolgáltatóknak” 3. oldal

„Ezt úgy próbálják megoldani részben, hogy nyomott áron eladják a magasabb áron átvett szélenergiát a környező országoknak, amikor többlet van belőle. Ezzel a hálózat instabilitását gyakorlatilag exportálják, ami ellen a környező országok el is kezdtek védekezni. Lengyelország például bejelentette, hogy nem hajlandó többé a német megújuló áram többletet befogadni” 6. oldal

„ A törvényhozók előtt csak a nagyfeszültségű vezetékek kiépítése látszik Észak-Németországból dél felé. Viszont megfeledkeznek a több nagyságrenddel hosszabb lokális disztribúciós rendszerek stabilitásáról és modernizálásáról” 12. oldal

„Egy, a Szövetségi Hálózati Szervezethez intézett sürgős levelében a Norsk.Hydro aluminium konszern németországi vezetője az instabilitási problémákat listázta. A lista felsorolt öt esetet, amikor az instabilitás súlyos anyagi károkat okozott az üzemekben” 12.oldal

Érdemes az egészet elolvasni, egyéb problémák is kiderülnek a tanulmányban.

Amúgy személyes véleményem, hogy nem csak az atomenergia jelent megoldást, nem feltétlenül Paks bővítése mellett kardoskodom, a hazai szénbázisra is építhetnénk erőműveket, amit gyorsabban, jóval alacsonyabb kezdeti tőkeköltséggel, és nagyobb hazai részvétellel lehetne megvalósítani. A szenet én mondjuk lehetőleg nem feltétlenül erőművekben, hanem a földgáz és az üzemanyag helyettesítésére használnám, az elektromos áramot pedig alapvetően atomerőművekkel váltanám ki.

Miért is? Mert az alábbi dokumentumból kitűnik, hogy itthon hagyományos módszerekkel kitermelhető szén mennyisége 3,3 milliárd tonna. Ha ezt cseppfolyósítással üzemanyag gyártására használnám, akkor egy nagyon alacsony hozamot feltételezve (1 tonna szénből egy hordó szintetikus üzemanyag, gyakorlatilag kétszer ennyit tudnak elérni), akkor a széncseppfolyósítás világban tapasztalt profitábilitása mellett ebből a magyar állam kétszer visszafizetné az államadósságot!

Az alábbi képen a hazai szénféleségek előfordulásai láthatóak:

A 24. dián jobban kivehető

Arra még nem is gondoltunk, hogy a földalatti szénelgázosítás megnövelheti a kibányászható mennyiséget, emellett az elektromos autók után is lesznek igények, ugyanis mezőgazdasági dízel, vegyszer, műtrágya igényeket és a vegyipari fogyasztást még mindig nem sikerült kiváltani, márpedig a fogyasztás közel felét ez teszi ki.

A Dél-Afrikai Sasol CTL üzeme, ami akkor is ellátta az országot, amikor azt embargó alá vették az apartheid politika miatt. A jelenlegi szén és olajár viszonyok mellett ezek a létesítmények 2 éven belül megtérülnek és a jelenlegi olajárak kb. harmadán üzemelnek.

(Kuruc.info - Olvasónktól)