Az Országos Civil Fórum második közjogi vitaestje.

A vitaestet vezető Lányi András szerint az október 23-án történteknek politikai-alkotmányos válságot kellett volna okozniuk, s hogy nem okoztak, az azt jelzi, hogy nem állnak rendelkezésre azok az eszközök, amelyek az állampolgárokat a hatalom túlkapásaitól megvédenék. Az alapvető cél, hogy a mai demokrácia-deficites állapotból közelebb kerüljünk a jogállamhoz. Nem az az érdeke a civileknek, hogy több jogot kapjanak, s ezzel megkettőzzék és korporatív irányba tolják el az intézményrendszert, hanem úgy kell alakítani a képviseleti rendszert, hogy valóban a népakaratot képviseljék. Az előző vitaest alapján készített összefoglaló és javaslatok preambulumát Egedy Gergely ismertette. A demokráciadeficit és a súlyos legitimációs válság azért alakulhatott ki, mert a negyven éves diktatúra felszámolta a civil társadalmat, ráadásul a rendszerváltás a társadalom feje fölött zajlott: a régi pártelit megegyezett az ellenzéki elittel. A régió legtöbb országában a társadalom a magyarországinál nagyobb mértékben tudott bekapcsolódni az átalakulás folyamatába. A politika ma (is) túlsúlyos, minden társadalmi alrendszer életébe beleszól, abba is, ahol nem volna semmi keresnivalója. A politika dominanciája az elmúlt években még erősödött is.

Ahogy már Otrogorsky megállapította, a pártok beékelődtek a társadalom és a választott testületek közé, s oligarchia Robert Michels által felállított vastörvénye szerint a pártokon belül az irányítás egy szűk belső mag kezébe került. Emiatt már nem csupán a társadalomnak, de a párttagoknak sincs beleszólásuk a döntésekbe. Ezek után illuzórikus, hogy a demokrácia az elméletileg elvárt módon működjön. A pártoknak nem érdekük a civil szféra feléledése. A választópolgár virtuális valóságban él, nehéz szuverén és megalapozott döntést hoznia. A megoldás: úgy kell alakítani a demokrácia intézményrendszerét, hogy a civil kontroll nagyobb szerepet kapjon.

A közjogi javaslatokat ismertető Szentpéteri Nagy Richárd szerint a hatályos alkotmány rosszul megírt és rossz szerkezetű, ezért újra volna szükség. Lányi szerint egy új társadalmi szerződés pillanata lehetne az új Alkotmány elfogadása, ill. az arról tartott népszavazás. Az Alkotmányt a parlament alkotja, de kérdés, ki szövegezze? A kormányt előterjesztőként nem lehet kihagyni, de jöjjön létre a normaszöveg írására egy közjogi kerekasztal. Samu Mihály felhívta a figyelmet, hogy az alkotmányozás alanya nem a pártok, hanem a nép, formája pedig alkotmányozó nemzetgyűlés lehet. A rendszerváltáskor azonban a pártok a társadalom feje felett elvetették a népi alkotmányozást. Bibó szerint el kell különíteni az alkotmányozást és a törvényhozást (az első adja meg a feladatot a másodiknak), a törvényhozást pedig a bírósághoz hasonló függetlenséggel el kell különíteni a végrehajtástól. A második kamara fontos kontrollt gyakorol. A hivatásrendi szervezeteknek lehetővé teszi a beleszólást az ország ügyeinek intézésébe. Kamarák, területi önkormányzatok, vagyis a helyi és szakmai autonómiák, önkormányzatok képviselnék magukat. Ez a közvetlen demokrácia fejlődését is szolgálná. Egy alkotmányozó nemzetgyűlés spontán módon szokott összeülni, de elképzelhető, hogy az elnök hívja össze az alkotmányozó grémiumot.

Szentpéteri arra figyelmeztetett, hogy a részleteken mindig elcsúszhatunk. Kiből áll az alkotmányozó nemzetgyűlés, ki legyen a második kamarában? Ritka helyzet, hogy a parlament (ráadásul egykamarás) alkotmányoz. Samu szerint ez olyan, mintha a játékosok maguk határoznák meg a szabályokat és azt is, ki vehet részt a játékban. Szentpéteri szerint azonban a hatályos az Alkotmány így rendelkezik. (Egy hozzászóló szerint a Parlament - alkotmánymódosítással - átruházhatja e jogát.) Az alkotmányozó nemzetgyűlés és a közjogi kerekasztal kompromisszuma lehetne a parlamenti szentesítést megelőző népszavazás. Olyan szöveget kell kidolgozni, amely e népszavazáson nagy arányú támogatást nyerne. Lányi kompromisszumként azt javasolta, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlést egy alkotmányozó kerekasztal helyettesíthetné, amelynek munkájába kétes legitimitású, de mondanivalóval rendelkező civil szervezetek is bekapcsolódhatnak. Az itt elkészített szöveget, átadják a parlamentnek elfogadásra. Samu szerint jó kompromisszum lehet, ha a parlament másokat, civileket is bevon a döntésbe.

Egy hozzászóló szerint összegződjék a 3200 önkormányzat véleménye. Mások szerint az önkormányzatok sok kis pártparlamentként működnek. Lányi szerint a lényeg a vitafolyamat, ami nyomást is gyakorol a parlamentre, olyan mozgalommá szélesedve, amivel szemben a politika nem tud fellépni. Pelle János figyelmeztetett, hogy a politika minden olyan kezdeményezést kétségbe von, sőt lejárat, ami a befolyását veszélyezteti; médiakereszttűzbe kerül, nehéz végigvinni. Szentpéteri emlékeztetett, hogy az amerikai alkotmány ugyan úgy kezdődik, hogy „mi, az Egyesült Államok népe”, de a népet ott sem kérdezte meg senki. Néhány okos ember készítette, nem tudták, otthon mit fognak szólni hozzá, nem tudták, mely államok fogják ratifikálni. Ma idehaza bárki írhat alkotmányszöveget. Egy hozzászóló rámutatott, hogy Szili Katalin sem ismeri az igazságügyi minisztérium alkotmánytervét. Lányi szerint a civil fórum ellenben teljes nyilvánossággal dolgozik, és nem akar viszonyulni Petrétei szövegéhez. Szentpéteri nem támogatja a köztársasági elnök törvénykezdeményezési jogát, de egyszer esetleg élhetne vele, amikor beterjeszti a civil alkotmánytervezetet.

Szentpéteri szerint egy második kamara másféle reprezentációt biztosít, a területi és/vagy korporatív elvet, emellett javasolja a szenioritás elvének érvényesülését is. A felsőház (amit ő Országtanácsnak nevezne) másik funkciója, hogy lassítja, megfontoltabbá teszi a törvényhozást. Lányi javasolta, hogy ne a parlamenti, hanem a két évvel eltolandó önkormányzati vagy az uniós választásokkal egy időben válasszák meg a felsőházat. Így már az eltérő politikai összetétel önmagában is konszenzuskényszerbe hozza a pártokat. Emellett erős regionális elv érvényesüljön. Szentpéteri szerint a második kamara csak törvényhozó legyen, ne vegyen részt a kormány ellenőrzésében. A választási időpontnak nem kell feltétlenül a ciklus közepén lennie. Nem természetes és magától értetődő a ciklusok kitöltése, csak nálunk. Erre nem kell feltétlenül büszkének lennünk. Javasolja, hogy a parlament váljon valóban feloszlathatóvá (az európai országok többségében ezt az elnök megteheti, esetleg miniszterelnöki ellenjegyzéssel). Legyen ötéves a felsőházi ciklus, mint az Európai Parlamenté és a majdani régiós választásoké.

Samu szerint ma a törvényalkotó de facto a kormány, sőt az alkotmány szerint még törvényalkotási tervet is kell készítenie. Lényeges volna, hogy a törvényhozás ne kövesse a napi politikai eseményeket, ezeket a kormány és az önkormányzatok hatáskörébe lehetne utalni. Szentpéteri szerint egész Európában a kormányok verik át a parlamenten törvényjavaslataikat. Az EP nem is parlament, hiszen képviselőinek törvénykezdeményezési joga nincs, és semmilyen kormányt nem ellenőriznek. Inkább egy prezidenciális rendszertörvényhozására emlékeztet, semmint parlamentre. Egedy szellemesnek, találónak tartja az Országtanács elnevezést. Úgy ítéli meg, hogy kompromisszumra van szükség a területi és korporatív elv között. Ha csak területi elv lenne, a felsőházat is a pártok uralnák, így súlyos sérelmet szenvedne az az elvárás, hogy más reprezentációs elv érvényesüljön. Ám irgalmatlanul nehéz meghatározni a korporatív reprezentáció elveit, konkrétumait. Samu szerint az egyházaknak is részt kell adni. Egy hozzászóló figyelmeztetett a delegálás jogi problémáira (Sólyom László visszaküldte az OÉT törvényt, hogy közhatalmat csak választott testület gyakorolhat.) A delegálás az aszimetrikus konglomerátumot hozna létre. Lányi szerint a delegálás felelőssége az elnökre ruházható.

Szentpéteri javaslatai a parlamentarizálódás és regionalizálódás felé mozdítanák el a közjogi rendszert. Az elnöki hivatallal kapcsolatos közjogi hagyományaink, szokásaink megfelelnek az európai szokásoknak. A kormányformát le kellene tisztítani, hogy tisztán parlamentáris legyen. Az elnöktől a törvénykezdeményezés mellett el kell vonni a népszavazás-kezdeményezés és a felszólalás jogát is - ezeket úgyis ritkán gyakorolja. Egy seregnyi jogkört átadva neki, erősíteni kell ellenben a kinevezési jogát, és meg kell kapnia a parlament feloszlatásának jogát is. A miniszterelnököt is ő nevezze ki (ma a parlament választja). Európában az elnök nem javasol (mint nálunk, amikor az elnöknek nem kis presztízsveszteséget okozva nem szavazzák meg a legfőbb ügyészt), hanem legfeljebb javasolnak neki, s ő kinevez. Lányi szerint ne minden kinevezés függjön a kormányfőtől és a parlamenti többségtől, mert így nincs ellensúlya a végrehajtó hatalomnak. Egyes közjogi méltóságok ne a pártoknak, hanem önmaguknak, személyes és szakmai önbecsülésüknek tartozzanak felelősséggel.

Szentpéteri szerint az elnökválasztás módja nem maradhat a mostani, hogy egy kamara a harmadik fordulóban egyszerű többséggel megválaszthatja. (Sőt még arról is szó volt, hogy határozatképességre sincs szükség.) Csoda, hogy még működünk, valójában közjogi bombán ülünk. Közvetlen választás akkor indokolt, ha az elnök nagy hatalmat gyakorol. Parlamenti rendszerben azonban nincs szükség rá, hogy víziói legyenek az elnöknek, amit meg akarna valósítani; a lehető legsemlegesebbnek kell lennie. Az elnök semmit sem tud megvalósítani, így nincs értelme az ígéreteknek és a közvetlen választásnak, amin egyébként amúgy is pártjelöltek lennének, és nagy kampány, nagy plakátok. Lányi szerint minden közvetlen választás azoknak kedvez, akinek több pénzük van médiát vásárolni (ld. Demszky esetét). Szentpéteri szerint az elnökválasztó testület a két kamarából, a kormány nem képviselő tagjaiból, és a bírói hatalmat egy más összetételben megjelenítő Országos Igazságszolgáltatási Tanácsból álljon. Egy jelöltből válasszanak, de csak egy ciklusra. Az elnök jelölhesse ki az utódját.

Samu javasolta, hogy az alkotmány a gazdasági, kulturális és szociális viszonyokkal is foglalkozzon. Kardos Gábor (Magyar Tehetségbank) szerint a munkavállalók képviseletét is meg kell fontolni. Javasolta a visszahívhatóság bevezetését, mert a globális elitek felvásárolják a négy liberális pártot és elgyalulják a civil szférát. Egy hozzászóló szerint a parlament azért működik rosszul, mert a képviselők nem választóiknak tartoznak elszámolással, hanem pártelnökeiknek. Lányi úgy véli, ha a civil szervezetek hatalmat kapnak, azokat vásárolja fel ugyanaz az elit. Sipos József szerint a történelem során az alkotmányozást általában társadalmi küzdelmek előzték meg; nálunk a társadalmi küzdelmek le vannak fojtva, nem mentek végbe. Az értelmiségiek maguk sem tudják megfogalmazni, akarjuk-e az oligarchikus kapitalizmust demokratizálni? Szentpéteri szerint elmulasztottuk a szakrális tekintéllyel való rendszerváltó alkotmányozást, marad a kerekasztal, a mérnöki munka, így is lehet jó eredményt elérni. Svájcban negyven évig tartott az alkotmányozás.

(Heti Ökopol)