Témánknak különleges aktualitást ad, hogy a Fidesz-kormányzat nemrég abszurd és hibbant módon egyházi státuszt biztosított a „Hit gyülekezete” fantázianevű cionista szektának, mely aktus mellesleg komoly pénzügyi szubvencióval jár. (Értsd: Adóforintjainkból reklámozzák a terrorállam Izraelt, és antiszemitáznak le minket.)
Mint korábbi tanulmányaimban többször fejtegettem, a szemita eredetű monoteista vallások istenképe, híveitől kizárólagos imádatot követelő szellem, mely – a „bűnös népek” időnkénti kiirtására való parancsain túlmenően – választott népe megtizedelésével torolja meg más (vagy nem létező) istenek tiszteletét, az úgynevezett bálványimádást. Az agresszív, féltékeny hatalomféltés egyértelmű jellemzője – a Krisztus által meghirdetett igazi Atya ellen fellázadt – bukott angyaloknak, s vezérüknek, Lucifernek. Sajnos az egyháztörténelem során a Sátánnak Jézus számtalan hívét is sikerült félrevezetnie, ezért a keresztények többsége még ma is fél az individuális istenkereséstől, amit szerintük Isten ellenséges lázadásként értékel, és szigorúan büntet.
Jézus atyaképe egészen más: az általa küldött jó Pásztor nem fenyegeti, vagy bünteti eltévedt bárányait, hanem fáradhatatlan türelemmel kínálja fel segítségét, hogy megmentse őket az önpusztítástól. Krisztus Atyja nem támad haragra, ha valaki szimpatizál Buddha, Lao Ce, vagy Zarathusztra tanításaival, legfeljebb igyekszik a tévelygő keresőket szelíden ráébreszteni, hogy van ennél tökéletesebb út is. S ha önhibájukon kívül ezt nem képesek belátni, tudatlan jó szándékukat értékelve, mégis megnyitja előttük az üdvösséghez vezető tisztítótűz szűk kapuit.
Másfél évezred alatt a kereszténység sajnos lényegesen eltávolodott az eredeti Jézusi ideáktól. A kereszt és a kard násza egész Európában újra szemitizálta a kereszténységet, mely nálunk például specifikusan abban nyilvánult meg, hogy az Ázsiából magunkkal hozott magyar ősvallást is tűzzel-vassal irtotta az egyház, noha mi a természet erőit nem bálványként imádtuk, csupán – mint Isten által javunkra teremtett princípiumokat – tiszteltük. A nyugatról érkező, kockafejű hittérítők ezt másképp látták, és ez az oka annak, hogy oly kevés ősemlékünk maradt fenn szellemi gyökereinkről. Ám a Szentlélek mégis újraszülte az egyházban az ősi, jézusi értékeket, elsősorban olyan szentek életén keresztül, mint Assziszi Szt. Ferenc, (napfivér + holdnővér = ősmagyar megváltó napszimbólum + Babba Mária) vagy az önfeláldozó szeret által boldog Árpádházi Szt. Erzsébet. Ugyanis bármennyire az antikrisztusi, tekintélyalapú uralkodás struktúrája épült ki az intézményben, csírájában mindvégig megmaradt az újjászületés iránti isteni fogékonyság, s tudvalevő, hogy a lélek ott fúj, ahol akar.
A felvilágosodás (valójában lesötétedés), és a szekularizáció végül egyre szűkebb korlátok közé szorította a katolikus egyház szellemi befolyását, valamint politikai-gazdasági-pénzügyi hatalmát. Ám „ahol elhatalmasodik a bűn, kiárad a kegyelem”: A kényszerből hatalmát vesztett egyháznak az új helyzet lehetőséget teremtett a lelki újjászületésre, eztán már csak tagjainak és vezetőinek lelkiismeretén múlik, hogy az esélyt szabadságuk révén kihasználják-e, avagy sem. A racionalizmus azonban a liberalizmus által ígért vallásszabadság helyett sokkal keményebb lelki terrort hozott, mert a végső időkben a totális világhatalmat magához ragadó ördögnek sikerült a tömegekbe hipnotizálnia, hogy rögeszmés vallásos megszállottságát totális vallásszabadságnak élje meg. Igazi „zsidókereszténységgel” állunk tehát szemben: Mára a lelkiismereti szabadság – úgymond – „klónozhatóvá” vált.
Ne feledjük a krisztusi és az antikrisztusi hatalom közti alapvető különbség lényegét, melyet Jézus élete és tanítása oly világossá és egyértelművé tett számunkra! („Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, akik juhok bőrébe jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem teremhet rossz fa jó gyümölcsöt, romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, mely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Azért gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem mind, aki ezt mondja nekem: Uram! Uram! - megy be a mennyek országába; hanem aki cselekszi mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! – nem a te nevedben prófétáltunk-e, űztünk-e ki ördögöket; és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot? És akkor azt mondom majd nekik: Sosem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” /Máté 7; 15-23/.
De lássuk csak, mik azok a rossz, illetve jó gyümölcsök? Mi Lucifer, s mi az Atya akarata, melynek gyakorlati megvalósítását számon kéri majd hívein? „A hús gyümölcsei nyilvánvalóak, s ilyenfélék: paráznaság, tisztátalanság, kicsapongás bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, civakodás, féltékenység, indulatoskodás, veszekedések, meghasonlás, versengések, irigykedés, részegeskedés, torkoskodás és az ezekhez hasonlók. Akik ilyesmiket tesznek – mindenkor mondtam nektek – Isten országát nem fogják örökölni. A Szentléleknek gyümölcse ellenben: szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, jóságosság, derekasság, hű hit, szelídség, önuralom. Az ilyenek ellen nincs törvény. /Galata 5; 19-26/ Ezek után ítélje meg ki-ki maga, hogy a cionista rablógyilkosokat áldó, s a radikális jobboldalt átkozó Hit gyülekezete a kettő közül mely gyümölcsöket termi inkább. /Lásd: Lukács 9;54-55/
Mikor Isten Fiát a nép királlyá akarja koronázni, egyszerűen elmenekül. Nem holmi álszerénységből teszi ezt, hanem tudja, hogy ez Sátán kísértésének újra felbukkanása, melyet a pusztában már hallott egyszer: „Neked adom a föld minden királyságát, ha leborulva imádsz engem.” Jézus kétféle uralomról, hatalomról tud: A mennyeiről, és az evilágiról. A jó pásztor megtagadta a „koronát”, Dávid király, Mohamed, Savonarola, Kálvin vele szemben elfogadták. A mennyei uralom nem ismeri még az ellenségeivel szembeni erőszakot sem, és tekintélye azon alapul, hogy ténylegesen mindenkit szolgál. A lábmosásra való felhívás azt jelenti, hogy aki mások szellemi vezetője akar lenni, annak elsősorban szolidaritást kell gyakorolnia bajbajutott embertársaival szemben, gyakorlati segítséget nyújtva nekik. („Éheztem, és ennem adtatok; szomjaztam, és innom adtatok; vándor voltam, és befogadtatok; mezítelen voltam, és felruháztatok; szomorú voltam, és megvigasztaltatok; börtönben voltam, és meglátogattatok”. /Máté 25, 34-36/.) Mindez nem csupán része kell, hogy legyen egy egyházi vezető programjának; hanem ennek ellenkezőjét egyben ki is kell zárnia: Az erőszak, a parancsolgatás, a megfigyeltetés, a vak engedelmesség elvárása a gyülekezettől, a kizárással fenyegető zsarolás, vagy a hipnotikus befolyásolás sohasem lehet Isten szándéka.
Egyesek szerint nehéz határt vonni egy próféta alkatú személyiség tömegeket lenyűgöző szellemi hatása, és a szuverenitást korlátozó tömeghipnózis között. Azonban az igaz prófétát épp az különbözteti meg a hamistól, hogy tudatában van az egység Isten által kijelölt határainak. A teremtés folyamán a Szeretet a sokszínűséget tette a természet egyik legfontosabb alapelvévé, melynek gazdagító és egyensúlyt fenntartó funkciója van a történelmi fejlődésben! Természetesen az életnek vannak egységes alapelvei is, mellyel szembe fordulva az öngyilkos pusztulás következik be. De emellett mégis mindig meg kell maradnia az egyéni sokszínűségnek is, mert ennek hiánya éppúgy a pusztuláshoz vezet! Érvényes ez a szellemi, a vallási élet területén is: Az igaz vezető tisztában van ezzel, ezért a közös elvekre való tanítással egyidejűleg folytonosan buzdítja a híveket az önálló gondolkodásra, személyes lelkiismeretük önálló építésére.
A sátán minden isteni jelenséget igyekszik utánzással meghamisítani, melynek elsődleges célja, hogy magát istennek hazudja. Másodlagos célja viszont az, hogy mikor az emberek rájönnek a csalásra, zavarodott óvatosságból elvessék az isteni eredetit is! Ezzel a gonosz eléri célját, az ember ignorálja egyben isten kegyelmi adományait is! Akit nem vezet a Szentlélek, annak számára emberileg szinte lehetetlen az igazgyöngy és a hamisítvány megkülönböztetése egymástól. Ám az Isten ilyen nehézségekben sem hagyja magára az őszintén kereső embert, megtanít rá, hogy mi a titka, s módja a kísértés elleni eredményes küzdelemnek.
A Vatikán által legitimált katolikus karizmatikus mozgalom összejövetelein, egy oda betévedő laikus hasonló külső jeleket tapasztalhat, mint a Hit gyülekezetének rendezvényein. Átszellemült arcú, rajongó, ujjongó, magukról szinte megfeledkezett hívek énekelnek halandzsanyelveken, tapsikolnak, esetleg táncra perdülve is áldják Istent. A felületes szemlélő számára egy ilyen látvány benyomása meghökkentően hasonló lehet ahhoz, ami Németh Sándorék egy-egy rendezvényén tapasztalható. Mi tehát akkor a különbség? A válasz igen egyszerű: Először is remélhetőleg egyetlen katolikus (karizmatikus) egyházi vezető sem fogja a híveket soha arra buzdítani, hogy dicsőítsenek egy terror-államot, vagy hogy fogjanak fegyvert Izrael oldalán! Azután a katolikus egyházból nem történtek kiszakadások a mozgalom miatt. A hit gyülekezete ellenben rövid idő alatt hasadt számos, egymással ellenségeskedő újabb csoportra. Végezetül a katolikus mozgalomban lényeges alapelem az egyének kreativitásának támogatása; egyidejűleg annak a közösség általi meggátlása, hogy egy olyan diktátori hajlamokkal megvert alak, mint Németh, lelki terror alatt tartson egy egész gyülekezetet.
Persze vannak a hitgyüliseknél sokkal sátánibb, gigantikusabb, kártékonyabb globális- multinacionális szekták is. Ezek közül talán a legveszélyesebb a Ron Hubbard amerikai őrült, félbe maradt képzettségű pszichológus által alapított Szcientológia Egyház. (Az agylágyulás nem vicc: egész beteg elméletét egy kóros „science fiction” ötletbetörésére alapozta, mely szerint x-milliárd évvel ezelőtt egy démon a földre zárta az emberi lelkeket, akiket majd ő, mint próféta, kiszabadít a szcientológia vallás segítségével.) Érdemes elolvasni olyan könyveket, megnézni olyan dokumentumfilmeket, melyeket kiszabadult egykori szektatagok írtak. Olyan terrorszervezetről van szó, mely ellenfeleivel szemben semmilyen módszertől nem riad vissza, s belső struktúrája kísértetiesen hasonlít a legsötétebb sztálini rendszerre. Ingyenes teszttel és pszichoterápiával indítják a taghalászatot (agit-prop), majd mikor a kezdeti pozitív eredményektől fellelkesült páciens kezdi elveszíteni józanságát, aláíratják vele, hogy bármi történik ezután, ahhoz ő előre önként hozzájárul. Majd hazugságvizsgáló géppel vallatva feltérképezik erkölcsi életét, hogy később, menekülési kísérlet-, vagy ellenállás esetén zsarolni lehessen. Miután a szekta a gyóntatás során egyben feltérképezte az új tag (és családja) anyagi hátterét is, megkezdődik a pénzszivattyúzás. Ez abból áll, hogy egyre drágább szemináriumokat végeztetnek el vele, a végső megvilágosodás reményében. Ha elfogyott a pénz, egyszerűen csicskáztatni kezdik, ahogy az a cigánybűnözőknél szokás. Még inkvizíciójuk (vallatás, káder-akták, pszicho-terror) sőt büntetőtáboraik is vannak. A gyerekeket meg úgy neveli a szekta, akár Huxley „Szép új világ” c. utópisztikus regényében: Előbb-utóbb játékot nélkülöző, fanatikus, apró robotokká válnak.
A fundamentalista keresztény szekták esetében egyébként mindenütt hasonló jelenségeket tapasztalhatunk. A vezető tudatosan, avagy tudat alatt, csakhamar despotává torzul, és a tan (Biblia) egyértelmű objektivitására hivatkozva vallás-teológiai diktatúrát vezet be, amint ez világosan látszik a szakértők elemzései alapján. A hívők többsége saját alávetettségét a hipnózis hatására saját, „Szentlélek általi” önkéntes korlátozásának éli meg, egyesek azonban – még épségben maradt lelkiismeret morzsáik sugallatára – fellázadnak. Előbbieknek szembesülniük kell az ítélet napján azzal a ténnyel, hogy mindenkinek személyesen kell megállnia Isten előtt, /Róma 14;12/ s nem hivatkozhat rá, hogy vezetői hibás parancsait derék, hűséges engedelmességből hajtotta végre. Senki sem hordhatja mások zsebében saját lelkiismeretét! Utóbbiakat viszont az elhagyott szekta kemény, bosszúálló büntetése várja, egészen családok, korábbi barátságok gyűlölködő kettéhasadásáig, vagy a mártírium egyéb formáiig. (Fenyegetések, zsarolások, rágalmazások.)
A lelki terrort gyakorló szekták az esetleges hatósági számonkérések elől – cinikus módon – rendszerint a vallásszabadságot biztosító liberális törvények védelme mögé bújnak, noha a gyülekezet tagságának erős szabad akarati korlátozottságát néhány egyszerű pszichológia teszttel nyilvánvalóan igazolni lehetne. A fanatikus megszállottság bizonyos határokon túl drogfüggőséghez hasonlatos lelkiállapotot és teljes döntésképtelenséget okoz. A legnagyobb veszély azonban az, hogy az Ószövetséget teljes egészében Istentől ihletettnek tekintő biblikus fundamentalizmus legitimnek tekinti az erőszakot, vagyis bármikor kész Isten nevében ölni. Márpedig épp itt válik kérdésessé a vallásszabadság határa: Mennyiben lehettek legitimek a történelemben erkölcsileg az egyes vallásháborúk? Akár a keresztes háborúk, akár az oszmán invázió, akár a hat napos háború?
A Hit gyülekezete jelenleg azért jelent Magyarország számára komoly nemzetbiztonsági kockázatot, mert mérget vehetünk rá: A nyilvánvalóan Moszad ügynököktől hemzsegő társulat élén, egy Izrael és Irán között esetleg kirobbanó katonai konfliktus esetén Németh Sándor feltételezhetően magyar önkéntesek toborzásába kezd majd Izrael oldalán, mely felett a perzsák biztosan nem fognak szemet hunyni.
Tarnóczy Szabolcs