A II. zsidótörvény tárgyalása az Országgyűlés képviselőházában (23. rész)

"A Galíciából bevándorló s többnyire teljesen vagyontalan és foglalkozásnélküli zsidók az uzsorának mindenféle leplezett nemével tönkreteszik és kizsarolják az alsóbb néposztályokhoz tartozó itteni lakosságot, amely e miatt tönkre jutván, kénytelen Amerikába kivándorolni."

A felszólalás első része: Hubay Kálmán a zsidó parazitizmus forrásáról

Hubay Kálmán kihallgatása Péter Gábornál<br>(1945. október 10.)
[Hubay Kálmán]: Ugyancsak megdöbbentő kép tárul elő ebből a jelentésből arról a borzalmas vérveszteségről, melyet a magyarság a kivándorláson keresztül szenvedett el és arról a példátlan aljasságról, amellyel a Galíciából tömegesen bevándorló zsidóság ezt az amerikai magyar kivándorlást elősegítette. A belügyminiszter kérdésében ezt mondja (olvassa): »Az eddig szerzett tapasztalatok alapján mit tart a bevándorlás okának?« – és felel reá a rendőrkapitány (olvassa): »Az orosz-lengyelországi zavargásokat és Galíciának zsidókkal való túltömöttségét. Azonkívül a titkos kivándorlási ügynökök működése nagyban elősegíti a galíciai zsidók beözönlését, mert ezen ügynökök úgy közvetítik a kivándorlást, hogy a kivándorolni szándékozóktól magas összegű váltókat vesznek, amiket ha az általuk Amerikába kiszállított egyének az erre kitűzött idő alatt nem váltanak be, értékesítenek, illetve ezen váltók alapján az Amerikában tartózkodóknak itteni ingatlanait elárvereztetik és ezen ingatlanokat azután a Galíciából bejövő hitsorsosaiknak juttatják. A zsidók bevándorlásának főoka továbbá az, hogy mindazon kereseti források, melyek a legcsekélyebb munkával a legnagyobb jövedelmet hozzák, kizárólag az ő kezükben vannak, amit másnak, – kifejtve a legnagyobb ellenakciót – nem engednek át. Kedvező körülmény reájuk nézve még az is, hogy a törvényt minden úton-módon ki tudják játszani.«

Megint hangsúlyoznom kell, hogy nem antiszemita vitairatból vettem ezeket az adatokat és idézeteket, hanem egy határszéli rendőrkapitány hűvös és tárgyilagos jelentéséből, mégpedig abból a korszakból, amelyben Magyarországon korlátlan fénykorát élte a liberalizmus.

És amikor a belügyminiszter azt kérdezi, hogy milyen hatással van a bevándorlás az őslakosságra, akkor ez a rendőrkapitány jelenteni kénytelen (olvassa): »Eddigi tapasztalatom szerint a keresztény bevándorlók az őslakókra semmiféle káros befolyással nincsenek. A Galíciából, Oroszországból és Romániából bevándorolt zsidók az őslakók nemcsak gazdasági helyzetére, – miután többnyire vagyontalanságuknál fogva igyekeznek gyorsan meggazdagodni, nem riadván vissza a legtisztességtelenebb, a legerkölcstelenebb és a legkíméletlenebb vagyonszerzéstől, gazdaságilag tönkretevén nemcsak ugyanazon községbeli lakosságot, ahol az illető zsidó tartózkodik, hanem a szomszéd községek lakosait is – felette káros, sőt veszélyes hatással vannak, hanem közrend és közegészségügy szempontjából nem sokkal különböznek az állatoktól. A Galíciából bevándorló s többnyire teljesen vagyontalan és foglalkozásnélküli zsidók az uzsorának mindenféle leplezett nemével tönkreteszik és kizsarolják az alsóbb néposztályokhoz tartozó itteni lakosságot, amely e miatt tönkre jutván, kénytelen Amerikába kivándorolni.« (Rajniss Ferenc: És ezeknek az utódait védik egyesek!) Igen, ezeket és ezeknek a vérségi leszármazottait védik egyesek a magyar alkotmányosság, a magyar testvériség jegyében és állítom, hogy ez a védelem legalább olyan részben oka a magyarországi antiszemitizmusnak és a magyarországi antiszemitizmus igen erőteljes fellángolásának, mint magának a zsidóságnak erkölcstelensége és tisztességtelensége.

Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak megvan az a hibája, hogy egy kicsit nélkülözi az őszinteséget: egy kicsit ütni is akar a zsidókon (Egy hang a szélsőbaloldalon: Miért kicsit?) és egy kicsit fél is a zsidóktól.

Amikor a törvényjavaslat indokolása a zsidóság működését, felfogását, bomlasztó gazdasági, politikai, társadalmi és szellemi tevékenységét igen erősen bírálja, akkor feltétlenül az őszinteség rovására megy az, hogy hiányzik a törvényjavaslatból egy szakasz; az a szakasz, amely kimondaná, hogy azoknak ügyében, akik az egész zsidókérdést már az első zsidótörvény előtt a nemzet közérdeklődésének homlokterébe állították, akik ennek a kérdésnek káros kihatásaira a figyelmet felhívták, a királyi bíróságok hivatalból lennének kénytelenek elrendelni a revíziót. Mert t. Ház, ezek az úttörők bíróság elé kerültek, súlyos büntetéseket kaptak, már pedig nem hiszem, hogy valakit is büntetni lehessen Magyarországon azért, mert történetesen hamarabb volt okos, mint a magyar királyi kormány. Azok azonban, akik úttörői voltak ennek a kérdésnek, akik a zsidókérdésre ráterelték a nemzet figyelmét, nemcsak súlyos fogházbüntetéseket szenvedtek el, nemcsak pénzbírságra ítéltettek, hanem az új választójogi törvény, az 1938:XIX. tc. 28. §-ának 2. pontja és 56. §-ának 6. pontja értelmében mind az aktív, mind a passzív választójogosultságból ki vannak zárva. Merem állítani pedig, hogy azok között, akiket a királyi bíróságok felekezet elleni izgatás címén elítéltek, nagyon sokan vannak, akik enyhébben bírálták a zsidóság szerepét, mint a törvényjavaslat indokolása.

(Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.)

Talán mégsem jelenti a politikai egyértelműséget, a politikai nagyvonalúságot az, hogy amikor itt rendkívül súlyos megállapítások hangzanak el részint az indokolásban, részint a képviselői immunitás biztos fedezékéből, – s ezek konstruktív, komoly és valóban építő cselekedetek – ugyanakkor azt, aki ezt a Házon kívül teszi, vagy a törvényjavaslat beterjesztése előtt tette, mint állami és társadalmi rendellenes elemet vagy elítélték, vagy pedig internáló táborba helyezték.

T. Ház! Azt hiszem, feltétlenül a politikai egyértelműségnek, a politikai őszinteségnek és a politikai kiengesztelődésnek jele volna az, ha ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásával egyidőben az igazságügy-miniszter úr megfelelő előterjesztést tenne legfelsőbb helyen arra, hogy ezek a fanatikus magyarok legalább az elkövetkezendő választáson mind aktív, mind passzív választójoggal rendelkezzenek. (Rajniss Ferenc: Helyes!) Nem is gondolok most másokra, csak azokra, akiket felekezet elleni izgatás címén ítéltek el.

T. Ház! Van egy másik hiánya ennek a törvényjavaslatnak, nevezetesen az, hogy nem intézkedik a zsidó-magyar vegyesházasságok ügyében. Láttuk, látjuk és érezzük, hogy milyen tragédiák születnek ezeknek a vegyesházasságoknak a nyomán és hogy a szerencsétlen korcsok mennyire nem tudják megtalálni a maguk megfelelő elhelyezkedési területét a társadalomban. Ha azonban ezt látjuk, akkor legalább a jövőre nézve gondoskodnunk kell arról, hogy ezeknek a szerencsétlen korcsoknak már a születése, legalább is a törvényes születése megakadályoztassék azzal, hogy a vegyesházasságok, a zsidó-keresztény házasságok a magyar birodalomban egyszer s mindenkorra eltiltassanak.

Amikor ezt a második zsidótörvényt tető alá hozzuk, az igazságügy-miniszter úrnak feltétlenül gondoskodnia kell arról, hogy az izraelita vallásról szóló 1895:XLII., a vallásszabadság gyakorlatáról szóló 1895:XLIII. és a gyermekek vallásáról szóló 1894:XXXII. törvénycikkeknek egyes részei hozzáidomuljanak ehhez a törvényhez, mint ahogy meg kell reformálni a házassági jogot tartalmazó 1894:XXXI. és az állami anyakönyvekről rendelkező 1894:XXXIII. tc. lényegbevágó intézkedéseit is. Ezeknek a törvényeknek a módosítása nélkül a magyar köz- és politikai életben megint igen veszedelmes kétértelműség támadna, már pedig, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a magyar közvélemény a zsidókérdésnek és az ezzel kapcsolatos összes kérdéseknek végre-valahára egyértelmű rendezését követeli.

A törvényjavaslatnak a szélsőjobboldal számára talán egyik legkevésbé rokonszenves része az, amely a 2. § 7. pontjaként szerepel és ez az úgynevezett kivételezési szakasz. Ha megnézzük a magyar királyi titkos tanácsosok vagy a valóságos belső titkos tanácsosok névsorát, azt fogjuk látni, hogy ennek a törvénynek értelmében minden nagy kartelzsidó kivétel alá fog kerülni. A törvény tehát éppen a legérzékenyebb ponton nem fog semmit sem változtatni a helyzeten. (Reisinger Ferenc: Akkor minek adták a pénzt? – Propper Sándor: Tanácsot úgysem kérnek tőlük, csak pénzt!) Ha tehát a magyar királyi kormány ezt az intézkedést kényszerült felvenni a törvényjavaslatba, – nem tudom, miért – akkor legalább azt tegyük még hozzá, hogy a minisztériumnak a jövőben ne legyen módja és lehetősége zsidókat titkos tanácsosi kinevezésre előterjeszteni.

Amennyire helyes a 7. §-ban leszögezett az az elv, hogy az egyetemek és főiskolák első évfolyamára nem lehet 6%-nál több zsidót felvenni, éppen annyira hiányzik a törvényjavaslatból az a pont, amely kimondaná, hogy sem a második, sem a harmadik, sem a negyedik évfolyamra nem lehet 6%-nál több zsidót felvenni, mert így az fog történni, hogy a zsidó fiatalság a két első szemesztert el fogja végezni valamelyik demokrata állam egyetemén vagy főiskoláján, azután nyugodtan hazajön Magyarországra és beiratkozik a második, harmadik vagy negyedik évfolyamra. (Payr Hugó: Ilyet nem vesznek fel!) Láttam már ilyet, képviselő úr, hogy felvettek és láttam, hogy a második, harmadik, negyedik évfolyamokban igen jelentős mértékben megduzzadt a zsidók arányszáma. A törvényben mindenesetre ki kellene mondani azt is, hogy a zsidóknak külföldön szerzett diplomája Magyarországon soha és semmilyen körülmények között nem nosztrifikálható. (Propper Sándor: Míg Hóman itt van, biztos lehet benne, hogy nem fogják megtenni!)

A részletes vita folyamán lesz még mód a javaslat egyes apró, konkrét, részlethibáira is rámutatni. Itt végezetül mindössze egyetlenegy kérdésre szeretném felhívni a t. Ház figyelmét. Úgy érzem, hogy ez a kérdés valóban az, amely a törvényjavaslatot igazán rosszá teszi.

T. Ház! Az a gazdasági rend, amelyben ma Magyarország él, liberális gazdasági rend. Ezt a liberális gazdasági rendet a magyar kormány valószínűleg fenn akarja tartani a jövőben is, mert hiszen komoly, európai hírű tudósokat is, akik ez ellen a gazdasági rend ellen agitálni mertek, csak nem is olyan régen internálótáborba szállítottak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ki az?) Például Vágó Pál. – A liberális gazdasági rend nekünk, szélsőjobboldaliaknak, nemzeti szocialistáknak, sőt azt hiszem, az igen t. túloldal jobbszárnyának szemében is zsidó gazdasági rend. Zsidók csinálták a saját képükre és hasonlatosságukra, zsidók érzik magukat benne jól, zsidók tudnak benne jól tájékozódni, zsidók azok, akik ennek a gazdasági rendnek minden fonalát a saját kezükben fogják össze és – t. Ház – mi most hozunk egy törvényt, amelyben a zsidókat ki akarjuk és ki fogjuk zárni a zsidóság képére és hasonlatosságára teremtett gazdasági rendből. Ebből olyan kétértelműség, olyan gazdasági vacuum következhetik be, olyan gazdasági letörés szakadhat ránk, amelynek az előjeleit már most is igen súlyosan érezzük.

Az igen t. kormánynak akkor, amikor a zsidótörvényt a képviselőház elé hozta, de már előzőleg is, legkésőbben azonban ugyanabban az időpontban feltétlenül gondoskodnia kellett volna arról, hogy ez a liberális gazdasági rend a nemzeti pénzgazdálkodási renddel cseréltessék fel és ilyenformán a gazdasági folyamatok zökkenés nélkül mehessenek át a zsidótlanított magyar életbe. Mert, ha ez megtörtént volna, akkor a zsidóság nem lett volna abban a helyzetben, hogy az első zsidótörvény megszavazása után, de még inkább a második zsidótörvény benyújtása óta értékeit, vagyonát, mindenét, ami kimenthető, kimentse az országból. És ha mi a zsidótörvény megszavazása után sem fogunk tudni megszabadulni a liberális gazdasági rendnek bilincseitől és törvényeitől, akkor valóban beköszönt reánk a gazdasági válság (Vázsonyi János: Az már itt van!) és a zsidóság a maga agitátori készségével valóban el fogja tudni hitetni a magyar parasztsággal, vagy munkássággal, hogy gazdasági életet nélkülük nem lehet csinálni. E nélkül a nemzeti pénzgazdálkodási rendre való áttérés nélkül ez a zsidótörvény nem jelenthet mást, mint népszerűségi akciót, esetleg választási agitációs eszközt, hatásában pedig esetleg azt fogja jelenteni, mint a Bethlen-féle földbirtokreform-törvény, amely miatt a parasztnak akkor egyszer s mindenkorra elment a kedve mindenféle földbirtokreformtól.

T. Ház! Nekünk akkor, amikor a magyar életet igen helyesen, igen szükségesen meg akarjuk szabadítani a zsidóságtól, igenis be kell bizonyítani, hogy nemcsak tudunk nélkülük élni, de csak nélkülük tudunk élni. Ehhez mindenesetre az kell, hogy az igen t. kormány ne tekintse közellenségnek azokat, akik ebben az országban az új világnak új nyelvén szólnak és akik ebben a nagy erjedésben, nagy forrásban nemzeti és szociális célokat tettek magukévá. (Helyeslés a középen.)

(Folytatjuk)